BK BH 1982/30
BK BH 1982/30
1982.02.01.
I. Az emberölés előre kitervelt, ha az elkövető az élet kioltására alkalmas mérget megszerzi, azt szeszes italba keveri, majd a mérgezett folyadékot tervszerűen, úgy helyezi el, hogy abból a sértett fogyasszon [Btk. 166. § (2) bek. a) pont].
II. Ha az előre kitervelt emberölés elkövetőjének a személyében rejlő társadalomra veszélyesség, valamint a bűnösség foka kiemelkedő, de a halálbüntetés vagy az életfogytig tartó szabadságvesztés feltételei hiányoznak: a határozott ideig tartó szabadságvesztésnek a leghosszabb tartamban kiszabása indokolt [Btk. 83. §, 84. §, 166. § (2) bek. a) pont].
A megyei bíróság az I. r. terhelt bűnösségét előre kitervelt emberölés bűntettében; a II. r. terhelt bűnösségét pedig felbujtóként elkövetett előre kitervelt emberölés bűntettében állapította meg.
Ezért az I. r. terheltet fegyházban végrehajtandó 13 évi szabadságvesztésre és 10 évre a közügyektől eltiltásra; a II. r. terheltet pedig fegyházban végrehajtandó 5 évi szabadságvesztésre és a közügyektől 5 évi eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A II. r. terhelt férje – az ügy sértettje – a fővárosban dolgozott és hetenként-kéthetenként járt haza vidéki lakására. A házasfelek sokat veszekedtek, mivel a sértett italozó életvitelt folytatott és keresetének nagy részét szeszes italra költötte. A sértett jó viszonyban volt az I. r. terhelttel, akinél rendszeresen munkát vállalt, amikor hét végén családjához hazatért. A II. r. terhelt évek óta rendszeresen nemi kapcsolatot tartott fenn az I. r. terhelttel, erről a kapcsolatról a sértettnek nem volt tudomása.
A II. r. terhelt panaszkodott az I. r. terheltnek a férjére, azt állítva, hogy italozó magatartása miatt képtelen vele együtt élni. Egyben kérte, szerezzen neki mérget, mivel a férjét meg akarja mérgezni. Az I. r. terhelt igyekezett erről a II. r. terheltet lebeszélni, de miután a II. r. terhelt ismételten erre kérte őt, ígéretet tett arra, hogy szerez mérget.
Az I. r. terhelt fia a benzin kompressziótűrését biztosító adalékanyagot – ólomtetraetilt – szerzett, melyet gépkocsijának benzinjéhez kevert. Miután az I. r. terhelt megtudta, hogy ez az adalék anyag erős hatású méreg, a terhelt egy kis üvegbe kiöntött ebből az anyagból, melyet át akart adni a II. r. terheltnek azzal, hogy keverje bele azt a férjének készített ételbe, de a II. r. terhelt arra kérte az I. r. terheltet, hogy ő mérgezze meg a férjét.
A sértett a legközelebbi alkalommal hazatért vidéki lakására és három napon át az I. r. terheltnek segített fuvarozni és szántani. Az utolsó napon az I. r. terhelt 3 üveg sört vásárolt, ebből egy üveggel a sértett nyomban elfogyasztott, este pedig egy üveget magával vitt, hogy annak tartalmát a lakásán megigya. A harmadik üveg sör az I. r. terhelt stráfkocsijának a ládájában maradt, s szó volt arról, hogy azt később a sértett magával viszi útravalóként. Az I. r. terhelt ekkor a mérgező anyagot a sörösüvegbe öntötte és a mérgezett italt kicserélte a kocsi ládájában levő üveggel.
Másnap hajnalban 1/2 2 órakor az I. r. terhelt átment a sértetthez, hogy őt felkeltse, nehogy lemaradjon a vonatról. A sértett a vasútállomásra menet magához vette az I. r. terhelt stráfkocsijának ládájában levő üveg sört.
A vonaton a sértett megreggelizett, majd kisebb mennyiséget fogyasztott a sörből, ezután rosszul lett. A legközelebbi állomáson a vonatról leszállították és a mentők a klinikára szállították, ahol másnap a korahajnali órákban ólommérgezés következtében meghalt.
Az ügyész mindkét terhelt terhére fellebbezést jelentett be a kiszabott büntetés súlyosítása végett.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a II. r. terheltre kiszabott szabadságvesztés és a közügyektől eltiltás tartamát 8-8 évre felemelte, de I. r. terhelt tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az eljárt bíróságok ítéletei ellen az I. r. terhelt terhére, a vele szemben kiszabott szabadságvesztés főbüntetés alacsony mértéke miatt emelt törvényességi óvás alapos.
I. Az eljárt bíróságok helyesen értékelték az I. r. terhelt cselekményét a Btk. 166. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő előre kitervelt emberölés bűntettének.
Az I. r. terhelt az elkövetett ölési cselekmény méreggel végrehajtásának módját előre átgondolta, ennek megfelelően a mérget megszerezte, azt sörbe keverte, a megvalósítás legcélszerűbb időpontját és helyét kitervelte, majd a mérgezett sört tervszerűen és céltudatosan olyan módon helyezte el, hogy az a sértetthez kerüljön. Számításba vette azokat a körülményeket, amelyek gátolják a véghezvitelt és ezek elhárítása érdekében is átgondoltan cselekedett: a sértetthez a kora hajnali órákban átment, hogy felébressze, nehogy a vonatról lemaradjon, majd reggel ellenőrizte, hogy a sértett a mérgezett italt magához vette-e.
A terhelt egész tevékenységében jól követhető az ölésre irányuló egyenes szándék kialakulása, annak kifejlődése és megszilárdulása, mely viszonylag hosszabb időn keresztül ment végbe s végsőleg az emberölés kitartó végrehajtásában jutott kifejezésre.
A terhelt a véghezvitelt követő körülményeket is előre felmérte s abban a biztos tudatban cselekedett, hogy a sértett a mérgezett sört a vonaton fogyasztva nyomban meghal és felderíthetetlen marad, hogyan került a birtokába a mérgezett ital. Mindez azt mutatja, hogy a terheltben a cselekmény leleplezhetetlenségének a tudata már az előkészületi mozzanatok idején felmerült.
II. A megyei bíróság az I. r. terheltre kiszabott szabadságvesztés mértékének a megállapítását a bűncselekmény tárgyi oldalánál jelentkező, valamint az elkövetés körülményeivel indokolta. A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezés elbírálása során – egyes bűnösségi körülmények helyesbítése mellett – úgy foglalt állást, hogy az elsőfokú bíróság által kiszabott főbüntetés mértéke arányban áll a bűncselekmény tárgyi súlyával és alkalmas a büntetési célok biztosítására.
Az I. r. terhelt által elkövetett bűncselekményre a törvény vagylagosan 10 évtől 15 évig terjedő szabadságvesztés, életfogytig tartó szabadságvesztés vagy halálbüntetés kiszabását rendeli. A büntetés kiszabása során a törvényben megállapított büntetési keret az irányadó, illetőleg az alternatív büntetési nemek alkalmazása a lehetőség, ezen belül a konkrét büntetési nem és mérték meghatározása nemcsak a tételes jogszabály alkalmazását, hanem egyben a jogpolitikai követelmények és a büntetéskiszabási elvek gyakorlati alkalmazását is jelenti.
A Btk. 83. §-a szerint a büntetést – céljának szem előtt tartásával – a törvényben meghatározott keretek között úgy kell kiszabni, hogy az igazodjék a bűncselekmény és az elkövető társadalomra veszélyességéhez, a bűnösség fokához, továbbá az egyéb súlyosító és enyhítő körülményekhez.
Amint a bűncselekmény fogalmának alappillére a társadalomra veszélyesség, ugyanúgy a büntetés kiszabásánál is a cselekmény tárgyi súlya alapvető jelentőségű, ugyanakkor azonban ezt a konkrét értékelés során nem lehet elválasztani az elkövető személyében rejlő társadalomra veszélyességtől, a bűnösség fokától és az egyéb bűnösségi körülményektől.
Az I. r. terhelt által elkövetett emberölési cselekmény tárgyi súlya kiemelkedő fokú. A terhelt hosszabb idő óta folytatott nemi viszonyt a sértett feleségével, kihasználva a sértett távollétét. Az erről semmit sem sejtő sértett lakóhelyén töltött idejének legnagyobb részében az I. r. terhelt részére végzett munkát s egyéb vonatkozásban is őszinte bizalommal volt iránta. A terhelt tudta, hogy a sértett rendszeresen fogyaszt szeszes italt s ezt kihasználva a mérget a sértett részére előre elkészített sörbe keverte, az üveg koronadugóját pedig úgy zárta le, hogy az eredeti palackozású üveg benyomását keltse.
Cselekménye folytán az egészséges, viszonylag fiatal háromgyerekes családos állapotú sértett – a gyors és gondos orvosi kezelés ellenére – 24 órán belül meghalt.
Az I. r. terhelt személyiségét vizsgálva megállapítható, hogy nem idegen tőle az élet elleni erőszakos bűncselekmény elkövetése: 1964. évben a terheltet a bíróság emberölés bűntettének kísérlete miatt 4 évi szabadságvesztésre ítélte, bűntettsége a jelentős időmúlás ellenére is nyomatékos súlyosbító körülmény, figyelemmel arra, hogy az elbírálás alatt álló ügyben is ugyanolyan bűncselekményt valósított meg, mint korábban.
A bűnösség formájának és fokának közvetlen kihatása van a büntetés kiszabására. Ebből a szempontból azt kell vizsgálni, hogy a törvényi tényállás megvalósítása során jelentkező szándékosság vagy gondatlanság súlyosabb vagy gyengébb alakzata állapítható-e meg, a beszámítási képesség teljes vagy korlátozott-e, végül hogy az elkövetett bűncselekmény társadalomra veszélyességének tudata, illetőleg ennek lehetősége mennyiben állapítható meg.
Az adott esetben a terhelt egyenes ölési szándékkal cselekedett, ölésre irányuló cselekményének véghezvitelében kitartó következetesség, megfontoltság és eltökéltség állapítható meg, mindvégig tiszta tudata pedig az elkövetés legapróbb részletét is higgadtan átfogta.
A kiszabott büntetésnek végül igazodnia kell a tárgyi és személyi viszonylatban jelentkező egyéb súlyosító és enyhítő körülményekhez és ezeknek egymással egybevetett, összefüggésükben értékelése alapján kell meghatározni azok nyomatékát.
Az eljárt bíróságok helyesen értékelték enyhítő körülményként az I. r. terhelt esetében az eltartásában álló egygyermekes családos állapotát.
Az első fokon eljárt bíróság enyhítő körülményként vette figyelembe, hogy az I. r. terhelt a bűncselekményt a terhelttársa ráhatására követte el. A felbujtás hatása alatti elkövetés azonban nem értékelhető enyhítő körülményként, csupán akkor, ha az elkövető a bűncselekmény véghezvitelétől vonakodott és csak hosszabb rábeszélés, erőteljesebb ráhatás folyományaként határozta el a bűncselekmény elkövetését, mely az adott esetben valóban megállapítható.
Súlyosító körülmény a méregnek – mint különösen veszélyes eszköznek – a használata. Az adott esetben ezen belül is kiemelendő a méreg nagy adagban az italba keverése, amely a halálos adag több mint százszorosa volt, továbbá a méreg jellege, nevezetesen, hogy a mérgezett italból bármilyen kis mennyiségnek a szervezetbe kerülése esetén elháríthatatlanul áll be a halálos eredmény.
Ugyancsak helyesen értékelte súlyosító körülményként a Legfelsőbb Bíróság az elkövetési módban megnyilvánult és a terhelt tudata által is átfogott azt a veszélyességet, hogy a sértett a mérgezett sörből a vonaton utazása során szokásos kínálgatás folytán a mérgezett italból mások is fogyaszthatnak. A sértett egyébként egy korty elfogyasztása után valóban kínálta útitársait, kóstolják meg a szokatlan ízű italt, s csak a véletlen szerencsének tudható be, hogy az egyik utas – felismerve a helyzetet – az italból való fogyasztást nem engedte meg utastársainak.
Az eljárt bíróságok az elkövetett cselekmény tárgyi súlya, a terhelt személyében rejlő társadalomra veszélyesség mértéke, a bűnösség foka, valamint az említett bűnösségi körülmények téves értékelése alapján az I. r. terheltre olyan mértékű szabadságvesztés főbüntetést szabtak ki, amely nem szolgálja kellően a Btk. 37. §-ában meghatározott büntetése cél elérését.
A Legfelsőbb Bíróság a felbujtói bűnrészességben bűnösnek kimondott II. r. terheltre kiszabott szabadságvesztés mértékét megfelelően súlyosbította, ugyanakkor azonban a cselekmény véghezvitelében mindvégig önállóan cselekvő I. r. terhelt büntetését – a súlyosításra irányuló ügyészi fellebbezés ellenére – nem érintette. Mindez a terheltekre kiszabott büntetések belső arányait is oly módon bontotta meg, amely a büntetéskiszabási elvek tényleges sérelméhez vezetett.
Mindezekre tekintettel az Elnökségi Tanács megállapította, hogy az eljárt bíróságok ítélete az I. r. terhelt tekintetében a szabadságvesztés főbüntetés kiszabására vonatkozó részében törvénysértő, ezért az ítéletek említett rendelkezéseit hatályon kívül helyezte és maga hozott a törvénynek megfelelő határozatot.
A büntetés kiszabása során az Elnökségi Tanács vizsgálta, hogy a már kiemelt körülményekre tekintettel milyen büntetés kiszabása alkalmas a Btk. 37. §-ában foglalt cél elérésére.
A Btk. 84. §-ában foglalt rendelkezés szerint halálbüntetést csak kivételesen, akkor lehet kiszabni, ha – tekintettel a bűncselekmény és az elkövető kiemelkedő társadalomra veszélyességére, valamint a bűnösség magas fokára – a társadalom védelme csak így biztosítható.
Az I. r. terhelt esetében a halálbüntetés kiszabásának az említett kivételes feltételei nem állanak fenn; a terhelt személyiségére is tekintettel nem állapítható meg, hogy a társadalom védelme csak a társadalomból való végleges kiiktatással biztosítható.
Az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabásának akkor lehet helye, ha mind a bűncselekmény, mind az elkövető személyében rejlő társadalomra veszélyesség olyan magas fokú, hogy az elkövetőnek igen hosszú időre történő – vagy esetleg végleges – elszigetelése szükséges.
A 48 éves életkorú terhelt korábban csak egy esetben volt – bár ugyancsak élet elleni bűncselekmény miatt – elítélve, de korábbi büntetésének kiállásától az újabb bűncselekmény elkövetéséig csaknem másfél évtized telt el, s ez idő alatt a terhelt a munkáját kisipari működési engedély alapján közmegelégedésre végezte, korábban mint tsz-tag tisztességesen dolgozott, lakókörnyezetében jó vélemény alakult ki magatartásával kapcsolatban és gyermekeit is megfelelően nevelte.
Mindezekre tekintettel az Elnökségi Tanács úgy találta, hogy a terhelttel szemben életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása nem indokolt, a büntetés célja határozott tartamú szabadságvesztés kiszabásával is elérhető.
A cselekmény tárgyi súlyára, a bűnösség mértékére és a már hivatkozott bűnösségi körülményekre tekintettel az Elnökségi Tanács a határozat időtartamú szabadságvesztés felső határában jelölte meg a szabadságvesztés mértékét, mely szükséges, egyben azonban elegendő is a büntetési cél elérésére, a terhelt átnevelésére és a társadalom tagjainak az emberi élet ellen elkövetett bűncselekményektől visszatartására.
A 15 évi szabadságvesztés a Btk. 42. §-a (2) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezésre tekintettel fegyházban hajtandó végre. (Eln. Tan. B. törv. 957/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás