GK BH 1982/302
GK BH 1982/302
1982.07.01.
Nem értékelhető a fuvarozó javára a felelősség alól mentesítő „külső ok”-ként a rakodáskor már észlelhető olyan természeti körülmény (pl. viharos erejű szél), amellyel a fuvarozás során is számolnia kellett [Ptk. 501. § a) pont, 502. § (1) bek.].
Az alperes gépkocsifuvarozó vállalat 16 bála nikecell lemezt rakott fel a tehergépkocsira és a pótkocsira, hogy azt a felperes telepére fuvarozza. Már a rakodás során nagy szél kerekedett, ami az alperes gépkocsivezetőjének és a rakodónak a munkáját megnehezítette. A tehergépkocsin a rakomány magassága az oldalfalak magasságát meghaladta, a küldemény kb. 1 méter hosszban kilógott, azt kenderkötéllel több helyen lekötöttek.
Útközben a viharos erejű széllökések a kiálló lemezekbe kaptak és több táblát lesodortak. A gépkocsivezető és a rakodó a kötelek meghúzásával igyekezett a rakományt a további károsodástól megóvni ez azonban nem járt sikerrel. A szél a lemezeket kb. 1 km-es távolságban széthordta. A felperes telepén felvett kárjegyzőkönyvből megállapíthatóan a küldeményből 47 db lemez elveszett.
A felperes a hiány miatt a keresetében 5977 Ft és kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
Az alperes védekezése szerint a viharos erejű szél a fuvarozó tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan oknak minősül, és így a fuvarozói felelőssége nem állapítható meg. Csatolta a Központi Meteorológiai Intézet igazolását arra, hogy a szóban levő időben és helyen a szélsebesség 20–28 m/mp, azaz 72–100,8 km/óra volt. A rakodás a követelményeknek megfelelt, ponyvát a fuvaroztató ilyen irányú kérelmének hiányában nem alkalmazott.
Az elsőfokú bíróság tanúként kihallgatta az alperes gépkocsivezetőjét, majd az alperest a kereseti összeg megfizetésére kötelezte.
Az ítélet indokolása szerint a rakodás a követelményeknek nem felelt meg. Az alperes ugyanis a tehergépkocsi oldalfalát deszkákkal nem magasította meg, csupán a gépkocsi széleinél helyezett el a küldeményen rögzítő deszkákat. A berakás és a rögzítés módja nem volt alkalmas arra, hogy a küldemény épségét a nagy erejű szélben megóvja. Az alperes már a rakodás közben észlelte, hogy a szél megerősödött, ami a rakodást is nehezítette. Nem úgy járt el tehát, ahogy az tőle az adott helyzetben elvárható volt. A ponyvával történő letakarás is alkalmas lett volna a szállítmány megóvására. Az alperes nem védekezhet sikerrel azzal, hogy a felperes nem kérte ponyva használatát. Az alperes – különös tekintettel a rakodás közben feltámadt szélre is – köteles lett volna a rakomány megfelelő rögzítéséről gondoskodni, és ha erre ponyva alkalmazása megfelelő, külön kérés nélkül is használnia kellett volna. Kimentés hiányában tehát a kártérítési felelősség fennáll.
Az alperes a fellebbezésében az első fokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a rakomány rögzítésének módja – a normális időjárási viszonyok mellett – alkalmas volt a küldemény épségének a megóvására.
A fellebbezés nem alapos.
A Ptk. 501. §-nak a) pontja szerint a fuvarozó mentesül a felelősség alól, ha a fuvarozás során bekövetkezett kár a fuvarozó tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan okra vezethető vissza. Az 502. § (1) bekezdése értelmében e vonatkozásban a bizonyítás a fuvarozót terheli.
A jogszabályban említett külső ok akkor minősül elháríthatatlannak, ha váratlanul, rendkívüli erővel lép fel, tehát előre nem látható és el sem hárítható.
A tényállásból kitűnik, hogy az alperes már a rakodásnál észlelte a viharos szél feltámadását, hiszen az a rakodási munkát nehezítette. Ilyen körülmények között számolhatott azzal, hogy az erős szél megmarad, annak ereje esetleg útközben fokozódik. Nem lehet szó tehát arról, hogy a viharos erejű szél nem volt előre látható.
Az adott helyzetben az alperesnek meg kellett volna várnia az erős szél megszűnését. Ha mégis az elindulás mellett döntött, úgy kellett volna rakodnia, hogy a rakodás, illetve a rögzítés módja a nagy erejű szél ellen is megvédje a küldemény épségét. Erre a lehetősége megvolt (további deszkák, ponyva használata). Így arról sem lehet szó, hogy a kár nem volt elhárítható.
Az alperes terhére esik az is, hogy a kárt csökkenteni sem igyekezett. A lesodort táblákat nem szedte össze, pedig erre a lehetősége megvolt, hiszen saját előadása szerint a táblák egy része még másnap is a környéken hevert. A felperes meg nem cáfolt közlése szerint a megsérült lemezek csökkent értékben felhasználhatók lettek volna.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. IV. 30 103/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás