MK BH 1982/312
MK BH 1982/312
1982.07.01.
I. Nem vagyoni kárának megtérítésére jogosan tarthat igényt az a fiatal nődolgozó, aki üzemi baleset következtében a testfelület nagy részére kiterjedő, a bőr elszíneződését okozó égési sérüléseket szenvedett [1967. évi II. törvény 62. § (1) bek.; 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 83. § (5) bek., 16. sz. Irányelv].
II. Nem állapítható meg a dolgozó vétkes közrehatása az üzemi baleset bekövetkeztében, ha a dolgozó a munkáltató kifejezett utasítására végezte óvórendszabályba ütközően a munkáját [1967. évi II. törvény 62. § (2) bek.].
A felperes kézilányként dolgozott az alperes éttermében. 1981. január 17-én reggel 7 órakor az előírt munkaruhában kezdte el a munkáját. Munkavégzés közben az egységvezető arra utasította, hogy konyhai öltözékben menjen át tojásért a közelben levő felvásárló egységbe. Innen visszatérve azt az újabb utasítást kapta, hogy 200 forintért vásároljon kolbászt. A felperes ezt követően átöltözött utcai ruhájába és felvette a kb. 7–8 cm magas sarkú csizmáját. Az öltözőt elhagyva a folyosón hallotta a szakácsnő utasítását, hogy a gázzsámolyon levő 50 literes edényt, amelyben tészta főtt, vegyék le. A felperes és I. J. szakácsipari tanuló fogóruhával megfogták az edény fülét, a lábast leemelték a tűzhelyről, és azzal oldalazva elindultak a mosogató felé. Pár lépés megtétele után a felperes a kövezeten megcsúszott, a lábas fülét elengedte és miután I. J. sem tudta egyedül megtartani az edényt, annak tartalma a felperesre zúdult. A felperes azonnal felugrott, de ismét megcsúszott és visszaesett. A baleset következtében a testfelülete 35–40%-ára kiterjedő II–III. fokú égési sérüléseket szenvedett.
A baleset után kórházba szállították, s miután itt toxikus állapot alakult ki, a kórház intenzív osztályára került. Szülei kérésére a K. É. Kórház égéssérülési és plasztikai osztályán kezelték 1981. január 23-tól március 11-ig. Itt – a közben fellépő tüdőgyulladás után – bőrátültetést végeztek a jobb felső karjának mintegy 4%-án. Az áthelyezett bőrfelületek azonban csak részben tapadtak meg.
Az alperes elismerte, hogy a felperes üzemi balesetet szenvedett és levelében arról tájékoztatta, hogy a baleseti táppénz és az átlagkeresete közötti különbözetet, 2015 forintot a részére átutalja, a nem vagyoni kárigényét pedig elutasította.
A felperes a munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott kérelmében nem vagyoni kárának a megtérítését kérte. A munkaügyi döntőbizottság a határozatával a kérelmet azzal az okfejtéssel utasította el, hogy a balesetet a felperes idézte elő, mert a munkahelyén nem az előírt védőöltözetben tartózkodott.
A felperes az elutasító határozat ellen keresetlevelet nyújtott be az Sz.-i Munkaügyi Bírósághoz és ebben előbb 25 000 forint, majd felemelt keresetében 100 000 forint nem vagyoni kár megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Keresetét arra alapította, hogy 17 éves fiatal lány, az elszenvedett égési sérülések miatt nem vehet fel rövid ujjú nyári ruhát, nem járhat strandra és a maradandó elváltozásokkal járó sérülés a párkapcsolat kialakításában zavarja, férjhez menési esélyei csökkentek.
Az alperes arra hivatkozással kérte a kereset elutasítását, hogy a felperes a baleset bekövetkezésében nagymértékben közrehatott.
A munkaügyi bíróság fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett ítéletével megváltoztatta a munkaügyi döntőbizottság határozatát és kötelezte az alperest 80 000 forint nem vagyoni kár megfizetésére. Megállapította, hogy a felperes üzemi balesetéből eredő kárért az alperes az Mt. 62. §-a alapján, míg a nem vagyoni kárért az Mt. V. 83. §-ának (5) bekezdésében foglaltak szerint tartozik felelősséggel.
A felperes üzemi balesetével kapcsolatban indult nyomozás anyagában levő munkavédelmi szakértői véleményt elfogadva megállapította, hogy az alperes óvórendszabályt (Kereskedelmi és vendéglátó-ipari baleset-elhárító és egészségvédő óvórendszabály 2.215 pont) szegett meg, amikor eltűrte azt a gyakorlatot, hogy a dolgozók 20 liter űrtartalomnál nagyobb telt edényt emelnek le a tűzről, vagy szállítanak anélkül, hogy annak tartalmát kisebb űrtartalmú edényekbe átmérjék. A felperes is közrehatott az üzemi balesetének bekövetkezésében, mert nem az előírásszerű munkaruhában végezte a munkáját.
A bíróság az igazságügyi orvos szakértői vélemény alapján kifejtette, hogy a felperesnek a nem vagyoni kár megfizetése iránt előterjesztett keresete alapos. A szakvélemény szerint a felperes testfelületének 35–40%-án II. és III. fokú égési sérülést szenvedett, és ez látható és maradandó elváltozással gyógyult. Ennek esztétikai jellegén a későbbiekben elvégzendő műtétek sem javítanak. Az elváltozások maradandók és láthatók lesznek. A károsodás esztétikai jellegű, és ez meggátolja a felperest abban, hogy nyári ruhát vegyen fel, szórakozási lehetőségei, házasságkötése, családalapítása korlátozott. A nem vagyoni kár megfizetése iránti igénye megalapozott, és ezen a címen 100 000 forint nem tekinthető túlzottnak. A felperes közrehatását 20%-osnak értékelte a baleset tekintetében, ezért az alperest 80 000 forint megfizetésére kötelezte.
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A felperes 1964. április 6-án született, az üzemi baleset 1981. január 17-én a délelőtti órákban történt, tehát még a 17. életévét sem töltötte be, amikor súlyos égési sérüléseket szenvedett.
A perben kirendelt igazságügyi orvos szakértő szakvéleményében a következő megállapításokat tette a felperes sérüléseire:
„A jobb oldali felkaron a felkar egész hosszára ráterjedően, csaknem körkörös sötétbarnán pigmentált heges, egyenetlen felszínű égési sérülés látható, mely lefelé hátra a jobb könyökcsúcsra is ráterjed, valamint a jobb könyökhajlatban csaknem összeér, innen lefelé terjedve az alkar ulnáris oldalán csaknem körkörösen helyezkedik el. A hát teljes felszínén sötétbarnásan pigmentált, finoman egyenetlen felszínű égési sérülés látható. A deréktájon mindkét hátulsó felső csípőtövist összekötő vonalban egy 15 cm-es széles, 42 cm hosszú, durván egyenetlen felszínű, barnásan pigmentált égési sérülés nyoma látható. A jobb oldali farpofán a farpofa teljes felszínére kiterjedő barnás-vörhenyes bőrelváltozás (plasztikai műtét hege). A jobb comb elülső és oldalsó felszínén a comb teljes hosszában barnásan pigmentált, finoman egyenetlen felszínű égési sérülés nyoma. A deréktájon bőrplasztikai műtéti területének látható nyomai. A jobb könyök vizsgálatakor észleljük, hogy a jobb könyök nyújtása csak 160°-ig lehetséges.
Az égési sérülések igen nagy kiterjedésűek voltak, amelyek a jobb felkar, a jobb comb, a deréktájék, a hát és a jobb emlő tájékára terjedtek ki. Ezek a sérülések látható és maradandó elváltozással gyógyultak. A károsodás elsősorban kozmetikai jellegű károsodás, amely azonban a testfelület nagy részét érinti, pigmentált, finoman, helyenként durván, egyenetlenül hegesen gyógyult. Esztétikai jellegén a későbbiekben elvégzendő műtét vagy esetleges műtétek sem javítanak, a műtéti helyek is maradandók és láthatók.”
Az Mt. 62. §-ának (1) bekezdése szerint a vállalat a dolgozónak a munkaviszony keretében okozott kárért vétkességére tekintet nélkül felel. Az Mt. V. 83. §-ának (5) bekezdése pedig előírja, hogy a munkáltató köteles megtéríteni a dolgozó nem vagyoni kárát, ha a károkozás a társadalmi életben való részvételét vagy egyébként életét tartósan vagy súlyosan megnehezíti. Éppen ezért a nem vagyoni kárért való felelősség csak súlyos nem vagyoni hátrány okozása esetében állapítható meg. Annak elbírálásánál, hogy a károkozás a károsultnak a társadalmi életben való részvételét vagy egyébként az életét tartósan vagy súlyosan megnehezítette-e, általában a társadalmi életben való részvételt, a fizikai és pszichikai létet, a mindennapos élettevékenységét gátló vagy súlyosbító körülményeket, továbbá az említett szempontból egyéb körülményeket is összességükben kell mérlegelni.
Éppen ezért körültekintően kell vizsgálni, hogy a testi sérülés következményei az üzemi balesetet szenvedett számára milyen súlyos megterhelést jelentenek, várható-e, s milyen mértékű javulás az állapotában.
Ebből a szempontból általában nagy jelentősége van pl. annak, hogy a károkozás következtében mennyire szűkülnek be a munkavállalási, a kulturális, a sportolási, a szórakozási, a biológiai igények kielégítésének a lehetőségei. E vonatkozásban figyelemmel kell lenni a károsult korára, egyéniségére, indokoltnak tekinthető igényeire, hajlamaira és korábbi életvitelére is.
A károsodás következményei korlátozhatják az életvitel korábbi lehetőségeit, a károsultat a megszokott környezetből való kiválásra kényszeríthetik, nehézkessé tehetik számára a társadalmi érintkezést, az érzelmi élet beszűkülésére vezethetnek, nehezítik a családalapítást (házasságkötést) és a családi életet, hátrányosan befolyásolhatják a munkahelyi előrehaladást és általában az egzisztenciális helyzetet, a károsultat más életmódra, más életritmusra való átállásra kényszerítik. Mindez pedig kedvezőtlen pszichés hatást is kiválthat.
Minthogy a felperest a leírt valamennyi hátrány éri, jogszerűen tarthat igényt a nem vagyoni kártérítésre, ahogy ezt a munkaügyi bíróság is megállapította.
Tévedett azonban az eljárt bíróság, amikor a felperes közrehatását is megállapította a súlyos baleset bekövetkezésében és kármegosztást alkalmazott.
A peres iratokból egyértelműen megállapítható, hogy a felperest az egységvezető házon kívüli munkavégzéssel bízta meg és ezért vette fel az utcai ruháját. A munkája irányításával megbízott szakácsnő ezért nem adhatott volna neki utasítást az 50 literes lábas levételére, sőt kifejezetten meg kellett volna tiltania az utcai öltözékben levő felperesnek a konyha területén a munkavégzést. Ezzel ellentétes magatartása miatt szóba sem jöhet a felperes közreható magatartása.
A munkaügyi bíróság nem kellő súllyal értékelte a munkavédelmi szakértői véleményt sem, amely kifejezetten arra utal, hogy az alperes a munkavédelmi szabályokat a gyakorlatban figyelmen kívül hagyta (20 liter űrtartalomnál nagyobb telt edényt tűzről leemelni vagy szállítani csak akkor lehet, ha annak tartalmát kisebb edényekbe átmérik).
Mindezekre figyelemmel az alperes a felperest ért teljes kárért felelősséggel tartozik. A felperes által igényelt nem vagyoni jellegű kárpótlás összege nem tekinthető túlzottnak az őt ért testi sérelem mértékével egybevetve. (M. törv. II. 10 059/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás