BK BH 1982/32
BK BH 1982/32
1982.02.01.
Ha a vádlottaknak a dolog jogtalan elvételére irányuló előzetes megállapodása az erőszak alkalmazására is kiterjedt, az is társtettese a rablásnak, aki csak az elvételben vett részt, de erőszakot nem fejtett ki [Btk. 20. § (2) bek., 321. § (3) bek. c) pont].
A járásbíróság megállapította, hogy a III. r. és a IV. r. fiatalkorú terheltek 1-1 rb. lopás vétségét követték el, mely bűncselekményt a III. r. terhelt bűnsegédként valósította meg.
Az irányadó tényállás lényege a következő.
A sértett a helyi strand vendéglőben italozott ismerősei társaságában. Éjfél körül a vendéglő előtt a sértett és társasága, valamint a terheltek között beszélgetés kezdődött. Az erősen ittas sértett a terhelteket pálinkával kínálta és a II. r. terheltnek likőrre 20 forintot adott.
A II. r. terhelt biztatta a III. és a IV. r. terhelttársait arra, hogy vegyék el a sértett pénzét. Ezt követően a III. és a IV. r. terhelt belekarolt a sértettbe és együtt elindultak, miközben azzal biztatták, hogy mindketten közösülnek vele. Tőlük kissé lemaradva a II. r. és az I. r. terhelt követte őket.
A sportpálya közelébe érve a IV. r. terhelt kivette a sértett zsebéből a levéltárcáját, majd futni kezdett. Futás közben a levéltárcát eldobta, és azt a III. r. terhelt vette magához, majd miután a sértett megkísérelte a tárcát visszaszerezni, a III. r. terhelt a feléjük közeledő I. r. és II. r. terheltek irányába dobta. A földre került levéltárcáért a sértett lehajolt, amikor a helyszínre érkező I. és II. r. terheltek ütni kezdték a sértettet. Ekkor a III. r. és a IV. r. terhelt elszaladt a helyszínről és nem sokkal ezután csatlakoztak az I. és a II. r. terhelthez, akik a sértett magukkal hozott levéltárcájából kivették a benne levő 900 forintot és igazolványokat. A levéltárcát eldobták, a pénzt maguk között elosztották.
Az I. r. és a II. r. terhelt közös bántalmazása következtében a sértett koponyacsonttörést, következményes agyrázkódást és az alsó ajak repesztett sebzését szenvedte el. A sérülések 8 napon túl gyógyultak. Az eszméletlen állapotban levő sértettre egyik ismerőse talált rá.
A III. r. és a IV. r. fiatalkorú terhelt vonatkozásában az ítélet ellen az elkövetett bűncselekményt minősítő, továbbá a terheltekkel szemben intézkedést alkalmazó rendelkezés miatt emelt törvényességi óvás alapos.
Az irányadó tényállásból megállapítható, hogy a terheltek valamennyien közös elhatározás alapján, egyetértésben és teljes akarategységben fogtak hozzá a bűncselekmény megvalósításához, melynek célja a sértett pénzének megszerzése volt. E cél elérése érdekében a III. és a IV. r. terhelt hamis ürüggyel elcsalta a sértettet egy félreeső, járatlan helyre, ahol lehetőség kínálkozott a bűncselekmény zavartalan véghezvitelére. A hely kiválasztásának jelentősége van egyrészt azért, mert ott a sértett mások segítségére nem számíthatott, másrészt azért, mert ott mód nyílt a sértettel szembeni erőszak zavartalan alkalmazására.
E terheltek tudták, hogy társaik, az I. és a II. r. terhelt követik őket, és kellő időben segítségükre lesznek a pénz megszerzésében vagy megtartásában. Számítottak arra is, hogy társaik a sértettel szemben fenyegetést vagy erőszakot fognak alkalmazni. Ez következik nemcsak az előzetes megegyezésből és a helyszín kiválasztásából, hanem abból a körülményből is, hogy a levéltárca elvétele nem észrevétlenül hanem nyíltan, szinte vakmerően történt.
A Btk. 20. §-ának (2) bekezdése szerint társtettesek azok, akik a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását egymás tevékenységéről tudva közösen valósítják meg.
A dolog elvételéből és erőszak alkalmazásából álló rablás bűntettének a III. és a IV. r. fiatalkorú terheltek társtettesei voltak, mivel tényleges szerepük volt a dolog – a pénzt tartalmazó levéltárca – elvételében.
A jogi értékelés szempontjából közömbös az, hogy a levéltárcát véglegesen az I. és a II. r. terhelt szerezte meg, akik egyébként a sértettel szembeni erőszakot is kifejtették. A hely, az idő és a cselekmény egységét tekintve ugyanis az események folyamatossága nem szakadt meg, ezért a négy terhelt cselekményét nem lehet különválasztva értékelni. Minthogy a bűncselekmény végrehajtása közös elhatározás alapján, egyetértésben és teljes akarategységben történt, a III. r. és IV. r. fiatalkorú terhelt cselekménye a Btk. 321. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés c) pontja szerint minősülő, társtettesként és csoportosan elkövetett rablás bűntettét valósítja meg.
A III. r. és a IV. r. terhelt felelőssége jóval szélesebb körű és lényegesen súlyosabb annál, mint ahogy azt a járásbíróság értékelte.
A fiatalkorú terheltek által elkövetett bűncselekmény kiemelkedő tárgyi súlyára figyelemmel büntetés kiszabásának és nem intézkedés alkalmazásának van helye.
Mindezekre figyelemmel törvényt sértett a járásbíróság, amikor a fiatal korú terheltek cselekményét lopás vétségeként értékelte – melyet a III. r. terhelt bűnsegédként valósított meg – és büntetés kiszabása helyett őket próbára bocsátotta.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a törvényességi óvással megtámadott ítélet az említett részében törvénysértő, ezért azt hatályon kívül helyezte és a fiatalkorú III. r. és IV. r. terhelteket bűnösnek mondta ki társtettesként, csoportosan elkövetett rablás bűntettében és e terhelteket 8 hónapi, illetve 10 hónapi szabadságvesztésre ítélte. (B. törv. II. 614/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás