BK BH 1982/321
BK BH 1982/321
1982.08.01.
Ha a vádlott a temetőben levő síremlékeket megrongálja, magatartása a rongáláson túlmenően a kegyeletsértés vétségét is megvalósítja [Btk. 181. §, 324. §].
A járásbíróság a vádlott bűnösségét nagyobb kárt okozó rongálás bűntettében és 3 rb. kisebb kárt okozó rongálás vétségében állapította meg és ezért őt halmazati büntetésként 7 hónapi szabadságvesztésre ítélte, de a büntetés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A kifogástalan életvitelű, büntetlen előéletű vádlott – aki nemrég töltötte be a 18. életévét – munkatársai rábeszélésére névnapi italozáson vett részt. A szeszes italhoz nem szokott vádlottnak hamar megártott az alkohol és a munkatársait otthagyva a pályaudvarra ment, hogy vidéki lakására távozzék. A vonaton egyik ismerőse borral kínálta s mire hazaért, ennek hatására teljesen lerészegedett. Útja a temető mellett vezetett el s ekkor az egyik sírhantra leült, mert rosszul érezte magát. Amikor innen felállt és az egyik síremlékbe kapaszkodott, arról egy dísz leesett a vádlott fejére. A vádlott emiatti dühében nekiment a síremléknek majd 11 síremléket kidöntött, illetőleg megrongált. Egy esetben 12 000 forint, 2 esetben 6000-6000 forint és 8 esetben 1000 forintot egyenként meg nem haladó – összesen 4100 forint összegű – kárt okozott.
Az elhaltak hozzátartozói közül heten feljelentést tettek a vádlott ellen.
Az elsőfokú bíróság a vádlott cselekményét 1 rb. a Btk. 324. §-a (3) bekezdésének a) pontja szerint minősülő, továbbá 2 rb. a Btk. 324. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint minősülő, végül a 8 sértett sérelmére megvalósított, az 1968. évi I. törvény (Sztv.) 105. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerinti rongálással elkövetett tulajdon elleni szabálysértést a felhívott törvényhely (3) bekezdésében foglalt érték-egybefoglalásra tekintettel 1 rb. a Btk. 324. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerinti kisebb kárt okozó rongálás vétségének minősítette [Btk. 28. § (1) bek. h) pont].
A megalapozott tényállás alapján törvényes a vádlott bűnösségének megállapítása, de cselekményeinek jogi minősítése csak részben helyes.
Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor nem állapította meg a vádlott terhére a kegyeletsértés vétségét, jóllehet a vádlott magatartása a halottak emlékét is sértette.
A megyei bíróság ezért e hiányosságot pótolta és a magánindítványt előterjesztő sértettek esetében a vádlott bűnösségét a Btk. 181. §-ába ütköző és büntetendő 7 rendbeli kegyeletsértés vétségében is megállapította.
A bűnösség körének bővülése a büntetés kiszabásának felülvizsgálatát is indokolttá tette.
A bűnösségi körülmények ugyancsak helyesbítésre szorultak.
A mértéktelen italozás helyett az ittas állapotban történt elkövetés a súlyosító, valamint a többszörös halmazatot kellett ekként értékelni.
A kiszabott szabadságvesztés – végrehajtásának felfüggesztése mellett – feltétlenül szükséges a büntetési cél elérése érdekében, ezért annak enyhítésére nincs alap.
Ugyanakkor megállapítható volt, hogy az elsőfokú bíróság tévedett, amikor pénzmellékbüntetést a vádlottal szemben nem alkalmazott.
Az elkövetett cselekmények jellegére, tárgyi súlyára és azok többszörös halmazatára figyelemmel a vádlott jövőbeni, hatásosabb visszatartása érdekében a nyomban érezhető hátrányként jelentkező pénzmellékbüntetés kiszabása nem lett volna mellőzhető.
Mivel ennek a mellékbüntetésnek a feltételei fennállanak – a vádlott havi 4000 forint keresettel rendelkezik és egyedülálló –, a megyei bíróság a vádlottal szemben a Btk. 64. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján 4000 forint pénzmellékbüntetést szabott ki. (Szolnok Megyei Bíróság 1. Bf. 776/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás