BK BH 1982/322
BK BH 1982/322
1982.08.01.
Több külföldi személlyel, rövidebb időközökben a devizahatóság engedélye nélkül áruvásárlásra vonatkozó ügyletkötés esetén folytatólagosan elkövetett devizagazdálkodás megsértése bűncselekménye megállapításának van helye [Btk. 12. § (2) bek., 309. § (2) bek. c) pont].
A járásbíróság a terheltet 1 rendbeli devizagazdálkodás megsértésének bűntette és 1 rendbeli devizagazdálkodás megsértésének vétsége miatt halmazati büntetésül 120 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egynapi tétel összegét 150 forintban állapította meg. A lefoglalt ingóságokat elkobozta, végül a vámszabálysértés miatt indított eljárást megszüntette.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt az egyik külföldi ismerősétől 12 000 forintért egy színes televíziót vásárolt, melynek értéke 16 000 forint volt.
Egy hónappal később egy másik külfölditől vásárolt egy 1000 forint értékű porszívót 800 forintért, végül kb. 3 hét múlva – ugyancsak külföldi személytől – két aranygyűrűt vett 800 forintért. Az ékszerek állami felvásárlási ára 4420 forint volt.
A terhelt a külföldiekkel kötött ügyletekhez nem rendelkezett devizahatósági engedéllyel, utólag kért ugyan a Magyar Nemzeti Banktól engedélyt (hozzájárulást), azt azonban nem kapta meg.
A járásbíróság a leírt részcselekményeket azért nem foglalta a folytatólagosság egységébe, mert álláspontja szerint a vételek alkalomszerűek voltak. A porszívóval kapcsolatosan a járásbíróság azt fejtette ki, hogy az ilyen értékű ügyletkötésekhez a Magyar Nemzeti Bank általános engedélyt adott. Ezért a porszívóra kötött ügyletet a bűnösség köréből kirekesztette és csupán vámszabálysértésként értékelte, az említett eljárást viszont a Be. 216. §-ának (2) bekezdése alapján megszüntette.
A járásbíróság határozata ellen a cselekmények jogi minősítése miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A Btk. 12. §-ának (2) bekezdése értelmében a folytatólagosság egységének megállapítására akkor kerülhet sor, ha az elkövető az ugyanolyan cselekményeket egységes elhatározással, azonos sértett sérelmére, rövid időközökben többször követi el.
A felsorolt ismérvek közül az adott esetben kettő könnyen felismerhető, hiszen a terhelt rövid időn belül követett el több olyan cselekményt, mely ugyanazon bűncselekmény törvényi tényállását valósítja meg.
Gondosabb értékelést igényel viszont annak eldöntése, mit jelent az egységes elhatározás és mit kell érteni a sértett azonosságán az adott – illetve az ehhez hasonló – esetben. E kérdések eldöntésénél az eljárt bíróság tévesen foglalt állást.
Az egységes elhatározás nem azonos a minden „részcselekményre” kiterjedő előre elhatározással. Az elhatározás egysége minden olyan esetben tényszerű, amikor a terhelt a korábbi cselekmény felidézésével, az újbóli „siker” reményében tanúsít a korábbihoz hasonló magatartást.
Az adott esetben a terhelt sorozatos cselekményei megfelelnek ennek az ismérvnek. A terhelt rendszeresen kapcsolatban állt külföldi személyekkel, és cselekményei pusztán azért, mert nem határozta el előre mindegyik elkövetését, nem tekinthetők alkalomszerűnek, hanem ellenkezőleg, azok azonos, egységes elhatározásból fakadtak.
A folytatólagosság szempontjából a sértett azonosságát sem lehet olyan megszorítóan értelmezni, ahogyan azt az eljárt bíróság tette. A devizagazdálkodás sérelmére elkövetett bűncselekményeknek nincs „sértettje” olyan értelemben, ahogyan például az élet vagy testi épség sérelmére elkövetett cselekményeknek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az előbbi bűncselekményt megvalósító egyes cselekmények kizárólag ez okból nem foglalhatók a folytatólagosság egységébe.
A kialakult ítélkezési gyakorlat szerint, amennyiben a terhelt több cselekménye a büntetőjogi keretrendelkezést kitöltő igazgatási jogszabályban foglalt ugyanazon tilalomba ütközik, ez egységesen sérti a tervszerű devizagazdálkodáshoz fűződő érdekeket. Ezzel kapcsolatban jegyzi meg a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Magyar Nemzeti Bank nem adott olyan általános engedélyt, mint amire a járásbíróság utalt, nevezetesen, hogy a kisebb értékre vonatkozó ügyletkötések – amelyet a terhelt a porszívóra nézve hozott létre – megengedettek vagy „eltűrtek” lennének.
Az adott esetben a terhelt valamennyi részcselekménye sérti az 1974. évi 1. sz. tvr. 6. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezést, így a folytatólagosság egységébe olvad. Ezen nem változtat az sem, hogy van olyan részcselekmény, mely egyéb tilalomba is ütközik.
Mindezekből következik, hogy a terhelt cselekményei az 1 rendbeli folytatólagosan elkövetett devizagazdálkodás megsértésének bűntettét [Btk. 309. § (2) bek. c) pont] valósítják meg. Minthogy a folytatólagosság egységén belül pedig az egyes részcselekmények elvesztik az önállóságukat és nem emelhetők ki szabálysértésként azok sem, melyek önmagukban véve – az értékre figyelemmel – egyébként azok lennének: része a folytatólagosság egységének az 1000 forint értékű porszívó megvásárlása is.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettekre figyelemmel megállapította, hogy az eljárt bíróságoknak a cselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezése törvénysértő, ezért azt hatályon kívül helyezte és a terhelt cselekményét az említettek szerint minősítette. (B. törv. III. 28/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás