PK BH 1982/328
PK BH 1982/328
1982.08.01.
Ha valamely találmány hasznosításával kapcsolatban tárgyalások folynak és a jóhiszemű szabadalmast a másik fél szándékos magatartása alapos okkal olyan magatartásra indítja, amelyből őt önhibáján kívül kár éri, a szabadalmas a Ptk. 6. §-a alapján jogszerűen érvényesíthet kártérítési igényt [Ptk. 6. §].
I. A felperes az 1977. február 23-án tett szabadalmi bejelentés alapján 173 287. lajstromszám alatt szabadalmat kapott állatok jelölésére szolgáló tetováló készülékre. A felperes találmányának az értékesítése érdekében több vállalattal tárgyalt, így a K.-i Hibridsertéstenyésztő és Értékesítő Vállalattal, a H.-i Kísérleti Gazdasággal és az alperessel. A H.-i Kísérleti Gazdaság hasznosítási szerződést kívánt kötni a felperessel, a készülékek gyártására egy ipari szövetkezet vállalkozott, felajánlottak a felperesnek 150 000 Ft egy összegű hasznosítási díjat. A felperes ezt nem fogadta el, mert időközben az alperestől jobb ajánlatot kapott.
A felperes által rendelkezésre bocsátott mintadarabok alapján az alperes a saját költségére 1978. december 19-én megrendelt a B.-i Építő és Ipari Szövetkezettől – nullszériaként – 10 db, a szabadalomnak megfelelő készüléket. Az alperes vállalat főosztályvezetője 1979. január 2-án levélben közölte a felperessel, hogy a prototípusok elkészülte után – előreláthatólag január második felében – megindul a sorozatgyártás, megkötik a szerződést a felperessel és a gyártó üzemmel. 1979. január 2-án a felperes, az alperes képviselői, valamint a kijelölt kivitelező képviselői megegyeztek a gyártás megkezdésében. Megállapodásukról írásbeli emlékeztetőt készítettek. Az alperes vállalta, hogy a nullszéria elkészítése érdekében biztosítja a kivitelező részére a feltaláló közreműködését. Kikötötték, hogy ezzel kapcsolatban a kivitelező külön megállapodást köt a felperessel.
A kivitelező a felperes műszaki irányításával 6 db készüléket gyártott, szállított és számlázott az alperes részére, a felperessel külön szerződést nem kötött, a részére munkadíjat nem fizetett, de megtérítette az utazási, a szállás- valamint az étkezési költségét. 1979. április 3-án az alperes jogtanácsosa a vállalat által adott iránymutatás alapján hasznosítási szerződéstervezetet készített. Ezt a felperes aláírta, az alperes jogtanácsosa közölte, hogy aláírás végett bemutatja az igazgatónak. Az igazgató aláírása azonban nem történt meg. 1979 áprilisában az alperes a Budapesti Nemzetközi Vásáron szórólapokon hirdette „Tetováló pisztoly” címmel a felperes találmányát. A szórólapon nem tüntették fel a feltaláló nevét, gyártóként megjelölték a B.-i Építő és Ipari Szövetkezetet, forgalmazóként az alperes termelés-szervezési főosztályát. Kiemelték, hogy a tetoválópisztoly bevezetésével oldották meg a sertések egyedi jelölését. Utóbb közölték a felperessel, hogy az eredeti szerződéstervezet szerint nem kerülhet sor díjazásra, illetve, hogy az alperes a Licencia Találmányokat Értékesítő Vállalat útján kíván szerződést kötni. Az 1979. április 11-én kelt levelében felperes felajánlotta, hogy egy összegben elfogad 350 000 forintot.
A Licencia Vállalat által 1979. április 28-án készített, a vállalat részére szóló megbízási szerződéstervezetet a felperes nem írta alá, a szerződési ajánlatot nem fogadta el.
Az alperes 1979. május 24-én közölte a kivitelezőként kijelölt B.-i Építő és Ipari Szövetkezettel, hogy a hasznosítási szerződés végleges rendezése után a tetoválópisztolyok gyártása rövidesen, várhatóan a második félévtől megindulhat. Időközben az alperes véleményt kért a pisztoly alkalmazhatóságáról. A H. Sertéshústermelési Rendszer h.-i részlege 1979. június 5-én közölte, hogy a szabadalom szerinti jelölési mód korszerű, a gyorsan, kevés munkaráfordítással elvégezhető jelölés maradandó, jól olvasható. Rámutatott néhány kivitelezési hibára (egyenlőtlen hosszúságú tűk, a betétek méretezési hibája, a felhúzókar törése anyaghiba miatt a festék kifolyása, a tűk deformálódása). Újítási javaslatként kérte figyelembe venni a hibák kijavítása végett általa szükségesnek tartott intézkedéseket. Az 1979. augusztus 5-én kelt levelében az alperes jogtanácsosa közölte a felperessel, hogy a készülék jelenlegi formájában nem felel meg a követelményeknek, ezért az alperes nem kíván a forgalmazásával foglalkozni.
A készüléket kipróbálták az egyik mezőgazdasági termelőszövetkezet sertéstelepen, az injekciós tűk csorbulását, elferdülését észlelték. Hibamentesen alkalmazták viszont a készüléket a P.-i Állami Gazdaságnál, a M.-i Iparszerű Sertéshústermelési rendszernél, az Állatorvostudományi Egyetem H.-i Tangazdaságánál és 1977 áprilisa óta egy mezőgazdasági termelőszövetkezetnél.
II. A felperes módosított keresetében a következő igényeket érvényesítette.
Előadta, hogy az alperes kárt okozott neki azzal, hogy biztatta a hasznosítási szerződés megkötésével, ezért nem fogadta el a korábban más szerv által a részére felajánlott egyszeri 150 000 Ft hasznosítási díjat. Kérte ennek az összegnek a megtérítésére kötelezni az alperest.
Továbbá 20 000 forintot követelt azon a címen, hogy az alperes felkérésére egy hónapon át foglalkozott a kivitelezőnél a szakmunkások betanításával, és a prototípusok elkészítésében rendelkezésre bocsátott 10 000 db injekciós tűt, amelyek értéke önmagában 16 000 Ft.
Végül 50 000 forint kártérítést kért az alperes szabadalombitorló, hírnévrontó magatartása miatt. Előadta, hogy ezáltal a szabadalom értékesítésének a lehetősége a minimálisra korlátozódott, ez tette lehetővé mások számára a szabadalombitorlást, amit szinte lehetetlen ellenőrizni.
Az alperes kérte a kereset elutasítását. Tagadta, hogy kárt okozott volna a felperesnek, hogy bitorlást vagy hírnévrontást követett volna el, illetve hogy a felperesnek bármilyen jogcímen követelése lehetne vele szemben. A hasznosítási szerződés nem jött létre, erre a felperes igényt nem alapíthat.
Az elsőfokú bíróság elutasította a felperes keresetét. Az indokolás lényege szerint a felek között szerződés nem jött létre, az alperes szabadalombitorlást sem követett el mert üzemszerűen nem hasznosította a felperes találmányát, így a felperesnek a hasznosítási díj iránt nem lehet igénye. Nem látta alkalmazhatónak az elsőfokú bíróság a Ptk. 6. §-át sem, mert nem találta megállapíthatónak, hogy az alperes a találmány hasznosítására nézve feltétlen ígéretet tett. Egyébként a felek közötti tárgyalások megszakítása után is eredményesen folytatott tárgyalásokat a felperes más vállalatokkal, és az alperes a tőle elvárható gondossággal járt el, amikor a szerződés megkötése előtt véleményt szerzett be az alkalmazhatóságról. A prototípusok készítésével kapcsolatos irányítási munka díjazása kérdésében a B.-i Szövetkezettel kellett volna megállapodást kötni. Megállapította az elsőfokú bíróság, hogy a Budapesti Nemzetközi Vásáron az alperes valóban jogosulatlanul hirdette a készüléket a sajátjaként, az ezzel kapcsolatos személyhez fűződő jog sérelmének az orvoslására azonban ma már nincs lehetőség.
Az első fokú ítélet ellen a felperes fellebbezett, kérte az első fokú ítélet megváltoztatásával helyt adni módosított keresetének. Fellebbezésében arra is hivatkozott, hogy nem vagyoni kár is érte.
Az alperes kérte helybenhagyni az első fokú ítéletet.
III. A fellebbezés részben alapos.
1. Az alperes – felelős alkalmazottai útján – írásban és szóban határozottan vállalta, hogy a felperes találmányát hasznosítani fogja, megrendelte az ún. nullszéria elkészítését és ígéretet tett a sorozatgyártás megindítására, a hasznosítási szerződés megkötésére. Erre tekintettel szakította meg a felperes a tárgyalásokat a H.-i Kísérleti Gazdasággal annak ellenére, hogy ez a gazdaság hasznosítani kívánta a szabadalmat, kivitelező is volt, fel is ajánlott hasznosítási díjként egy összegben 150 000 Ft-ot. Megállapítható ezért, hogy az alperes azzal a szándékos magatartásával, hogy a sorozatgyártás megindítását, a szabadalom hasznosítását, a hasznosítási szerződés megkötését vállalta, illetve ígérte, a jóhiszeműen eljáró felperest arra a magatartásra indította, hogy ne fogadja el a H.-i Kísérleti Gazdaság ajánlatát. Ebből a felperesnek kára származott, mert ezáltal a szabadalom hasznosítása meghiúsult, attól a hasznosítási díjtól, amelyet a H.-i Gazdaság felajánlott, a felperes elesett. Ez a felperes önhibáján kívül következett be, a felperes magatartásával nem szolgáltatott okot arra, hogy az alperes vállalt ígéretét ne teljesítse, a sorozatgyártást ne indítsa meg, a hasznosítási szerződést ne kösse meg.
A felperes mintadarabokat, injekciós tűkészleteket, szerszámokat bocsátott az alperes rendelkezésére, irányító munkát végzett a kivitelezőnél a prototípusok kialakítása végett, az alperes által készített, az alperes által kialakított „direktíváknak” megfelelő hasznosítási szerződéstervezetet aláírta. Nem lehet a felperes terhére róni, hogy szabadalmának a hasznosítására nem adott megbízást a Licencia Vállalatnak. A felek közötti tárgyalások megkezdésekor az alperes ugyanis ilyen feltételt nem közölt a felperessel, és az adott esetben semmi akadálya nem lett volna annak, hogy az alperes közvetlenül kössön hasznosítási szerződést, amelynek a tervezetét az alperes 1979. április 3-án el is készítette. Egyébként a felperes a eredeti szerződéstervezetben kikötött díjazás iránti igényét utóbb – a megegyezés érdekében – önként módosította, felajánlotta, hogy egyösszegű díjazást is elfogad.
Nem szolgálhattak alapul az alperes magatartására az általa beszerzett vélemények. Korábban az alperes nem tette ilyen véleményektől függővé a sorozatgyártás megindítását és a hasznosítási szerződés megkötését. A H. Sertéshústermelési Rendszer h.-i részlegétől beszerzett vélemény nem indokolta a hasznosítástól való elállást. A vélemény szerint a szabadalom alapján végzett jelölési mód korszerű, gyorsan, kevés munkaráfordítással elvégezhető, maradandó, jól olvasható jelzést ad. Az észlelt hibák nem magára a megoldásra, csupán a kivitelezés hibáira vonatkoztak, amelyek kijavíthatók lettek volna.
A felperes károsodása is megállapítható. A készülék gyártására hasznosítási szerződést a felperes nem tudott kötni. A perben csatolt igazolások szerint csupán a szabadalom alapján készített készülékeket hasznosítják, amit nem lehet azonosítani a készülék sorozatgyártásával, és az ennek alapján elérhető hasznosítási díjjal.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Ptk. 6. §-a alapján kártérítésként a felperes részére a H.-i állami Gazdaság által egy összegű hasznosítási díjként felajánlott 150 000 Ft – mint elmaradt haszon – megtérítésére kötelezte az alperest, az elsőfokú bíróság ítéletének a részbeni módosításával.
2. Nem alapos azonban a fellebbezés a B.-i Építő- és Ipari Szövetkezetnél végzett irányítási munka, illetve a szövetkezet rendelkezésére bocsátott injekciós tűk ellenértéke tekintetében. A felek megállapodásáról készített írásbeli emlékeztető tartalma szerint ebben a kérdésben a felperesnek a B.-i Építő- és Ipari Szövetkezettel kellett volna megállapodnia, a munkát e szervnél végezte, a tűket e szervnek adta át. Így követelését ezzel a szervvel szemben kellett volna érvényesítenie.
3. Nem megalapozott a felperesnek a szabadalombitorlásra, hírnévrontásra alapított kártérítési igénye sem. A felperes a szabadalmat üzemszerűen nem hasznosította, szabadalombitorlást nem követett el. Azt a tevékenységét, hogy a szórólapokon úgy tüntette fel a találmányt, mintha azt az alperes forgalmazná, nem lehet hírnévrontásként értékelni. A találmány hirdetése nem hátrányára, hanem előnyére szolgált a felperesnek.
Az alperes valóban megsértette a felperes személyhez fűződő jogát azzal, hogy találmányának a hirdetésekor a feltaláló nevét nem tüntette fel. Nem tudta igazolni azonban a felperes, hogy ebből a korábban tervezett hasznosítással kapcsolatban részére felajánlott 150 000 Ft-os hasznosítási díj elmaradásán kívül őt egyéb vagyoni kár érte volna. A nem vagyoni kárnak a Ptk. 354. §-ában meghatározott feltételei pedig hiányoznak. A jogsértés nem volt olyan súlyos, hogy alkalmas lett volna a felperesnek a társadalomban való részvételét tartósan vagy súlyosan megnehezíteni. (Legf Bír. Pf. I. 20 726/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás