BK BH 1982/33
BK BH 1982/33
1982.02.01.
A megfelelő keresettel (jövedelemmel), illetve vagyonnal nem rendelkező terhelttel szemben akkor sincs helye pénzmellékbüntetés kiszabásának, ha a megfelelő kereset hiánya neki felróható [Btk. 64. § (1) bek.; BK 62. sz.].
A járásbíróság a terheltet lopás bűntette miatt – végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett – 5 hónapi szabadságvesztésre ítélte és elrendelte a pártfogó felügyeletét.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt egy hónapot dolgozott az építőipari vállalatnál mint műszaki ügyintéző. Munkahelyéről önkényesen kilépett.
Ezután 3 hónapig nem dolgozott, majd a vízmű vállalatnál létesített munkaviszonyt, két hónap után azonban nem ment be dolgozni, de továbbra is a vállalat munkásszállójában lakott.
Minthogy a terheltnek nem volt pénze, a zár feltörésével felnyitotta a szomszédos szobát és az egyik szekrényből eltulajdonított egy 1260 forint értékű kabátot, melyet még aznap értékesített és a pénzt élelemre költötte.
A megyei bíróság annyiban változtatta meg az elsőfokú bíróság ítéletét, hogy a terheltet 3000 forint pénzmellékbüntetésre is ítélte.
Határozatának indokolásában kifejtette, tévedett a járásbíróság, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy az ítélethozatal idején munkát nem végző, megfelelő keresettel, jövedelemmel nem rendelkező terheltnél a pénzmellékbüntetés alkalmazásának törvényi előfeltételei hiányoznak. Munkaképes személy esetében a munkavégzés nemcsak jog, hanem kötelesség is: tehát nincs tárgyi akadálya, hogy a terhelt dolgozzék és ennek kapcsán szert tegyen olyan keresetre, amelyből létfenntartása fedezésén kívül a bűncselekmény miatt kiszabott pénzmellékbüntetést is kifizethesse. Önmagában az a tény, hogy a terhelt nem áll munkaviszonyban, nem dolgozik, legális jövedelemmel nem rendelkezik újabb bűnös jövedelemszerzésre ösztönzi, amely helyzet elvileg elfogadhatatlan.
A másodfokú bíróság a terheltet a Btk. 64. §-a (1) bekezdésének b) pontjára hivatkozással ítélte pénzmellékbüntetésre, összegének meghatározásánál egyrészt a cselekmény tárgyi súlyát értékelte, másrészt pedig figyelembe vette, hogy a terhelt a mindennapos élettapasztalat szerint megfelelő és tőle elvárható munkavégzéssel hozzávetőlegesen milyen összegű havi keresetre tehet szert.
A megyei bíróság ítélete ellen, a pénzmellékbüntetés törvénysértő alkalmazása miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A Btk. 64. §-ának (1) bekezdése értelmében a pénzmellékbüntetés alkalmazásának általános feltétele, hogy a határozott tartamú szabadságvesztésre ítéltnek megfelelő keresete (jövedelme) vagy vagyona legyen. Ilyen feltételek fennállása esetén a pénzmellékbüntetés mértékének is igazodnia kell az elkövető jövedelmi és személyi viszonyaihoz.
Ezzel összhangban a Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai Kollégiuma 62. számú állásfoglalásában kifejtette: a pénzmellékbüntetés alkalmazása akkor felel meg céljának – vagyis a pénzmellékbüntetés szempontjából akkor megfelelő a kereset, jövedelem –, ha alappal lehet következtetni arra, hogy a terhelt a pénzmellékbüntetést törvényes tartási kötelezettségének teljesítése mellett a maga és tartásra szoruló családja minimális megélhetésének veszélyeztetése nélkül saját keresetéből, jövedelméből – akár részletekben is – képes megfizetni.
A pénzmellékbüntetés alkalmazása során a bűncselekmény elbírálásának időpontjában a bíróságnak azt kell megállapítania, hogy az elkövetőnek van-e keresete (jövedelme) vagy vagyona, és ha igen, az a pénzmellékbüntetés szempontjából – az említett BK. 62. számú állásfoglalásban kifejtettek szerint – megfelelőnek tekinthető-e. Amennyiben a bíróság e kérdést nemlegesen dönti el, pénzmellékbüntetés kiszabására nincs lehetőség. Ebből a szempontból közömbös, hogy az említett helyzetet a terheltnek fel lehet-e róni vagy rajta kívülálló ok miatt állt elő. A megfelelő kereset, jövedelem hiányának oka azért irreleváns, mert a pénzmellékbüntetés kiszabásánál mindenképpen alapvető követelmény, hogy az – tekintettel a szabadságvesztésre történő átváltoztatás lehetőségére – ne jelentse közvetett módon szabadságvesztés kiszabását.
Az adott ügyben a járásbíróság – helyesen – a bűncselekmény elkövetésétől az elbírálásig terjedő időszakot vizsgálva állapította meg, hogy a vagyontalan terhelt által elért keret a pénzmellékbüntetés szempontjából nem tekinthető megfelelőnek.
Törvényt sértett a megyei bíróság, amikor azt az álláspontot fejtette ki, mely szerint a pénzmellékbüntetés kiszabását éppen az indokolja, hogy a munkát nem végző terhelt tegyen szert olyan keresetre, amelyből létfenntartásának fedezésén felül még a vele szemben bűncselekmény elkövetése miatt kiszabott pénzmellékbüntetést is kifizetheti. A pénzmellékbüntetés ugyanis nem a rendszeres munkavégzésre szorítás büntetőjogi eszköze.
A terhelt jövőbeni, esetleges, feltételezett havi keresetét, amely az elbíráláskor meg nem ismert, számos, előre nem látható körülmény befolyásolhatja, ezért a pénzmellékbüntetés alapjául nem szolgálhat.
Megfelelő kereset, jövedelem vagy vagyon hiányában pénzmellékbüntetés nem alkalmazható a végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés mellett sem csupán azon az alapon, hogy legalább a pénzmellékbüntetés révén érje tényleges hátrány a terheltet.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletének a pénzmellékbüntetés kiszabására vonatkozó rendelkezése tekintetében a törvénysértést megállapította és az ítéletet e részében hatályon kívül helyezte. (B. törv. III. 262/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás