PK BH 1982/331
PK BH 1982/331
1982.08.01.
A letevő a teljes letéti összeg visszafizetését követelheti a letéteményestől akkor is, ha a házassági vagyonjogi szabályok szerint a tartozásért a letéteményes volt házastársa is helytállni köteles [Ptk. 466. § (1) bek.; Csjt. 30. §].
Az elsőfokú bíróság ítéletével arra kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 30 000 forintot valamint ennek 1980. augusztus 1. napjától járó évi 5%-os kamatát és 3500 forint perköltséget továbbá az alperest 1800 forint le nem rótt kereseti illeték megfizetésére is kötelezte.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása szerint az idős felperest 1980. február hónapban orvosi kezelés után a menye, az alperes gépkocsijával hazaszállította, és ekkor a felperes 30 000 forintot átadott az alperesnek megőrzésre. Ezt követően az alperes és a felperes fia között a házastársi életközösség megszakadt, és közöttük házassági bontóper indult. Az alperes az átvett 30 000 forintot a felperesnek felszólítás ellenére sem adta vissza.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. Fenntartotta azt a védekezést, hogy a felperestől nem vett át pénzt. Azt adta elő, hogy maga a felperes fia sem hitte el a pénz átadását.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és az alperest terhelő marasztalás összegét 15 000 forintra, a perköltséget 1000 forintra, az államnak fizetendő le nem rótt kereseti illeték összegét pedig 900 forintra szállította le. A fellebbezési eljárás költségei felől pedig úgy rendelkezett, hogy a felmerült költségeiket a felek maguk viselik. Kötelezte az alperest 450 forint fellebbezési illeték megfizetésére.
A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint az alperes a letéti szerződés alapján átvette ugyan a felperestől a követelt 30 000 forintot, de tekintettel arra, hogy ebben az időben az alperes és a felperes fia között a házastársi életközösség még fennállt és a pénz a vagyonközösségbe került, ezért annak visszafizetésére is együttesen lennének kötelesek. Időközben azonban az alperes és a felperes fia között az életközösség megszakadt, ezért a felperes az alperestől már csak az átadott összeg felét követelheti, mivel „a további összeg visszafizetéséért a felperes fia felelős”.
A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A másodfokú bíróság is elfogadta a felperesnek azt az előadását, hogy az otthon tartott nagyobb összegű pénzt megőrzésre egyedül az alperes vette át, a letét időtartamát nem határozták meg.
A Ptk. 466. §-ának (1) bekezdése értelmében a letevő a dolgot bármikor visszakövetelheti.
Mivel a letéti szerződés a felperes és az alperes között jött létre, a felperes letevő a letét megszűnése után a letétet a letéteményes alperestől visszakövetelheti.
Tévedett ezért a másodfokú bíróság, amikor az alperes visszaadási kötelezettségét csupán a letét felére állapította meg.
A Csjt. 30. §-ának rendelkezései nem szolgálhatnak okul, illetőleg alapul arra, hogy a perbeli letéti szerződésből keletkezett jogvitába az alperes volt házastársát is be kelljen vonni, aki a szerződésben félként (kötelezettként, illetőleg jogosultként) egyáltalán nem szerepelt. Egyébként is közömbös a felperes követelése szempontjából az, hogy az alperes volt házastársa mennyiben felel az alperes kötelezettségének teljesítéséért. A felperes ugyanis a vele szerződést kötő alperestől akkor is a teljes összeg visszafizetését követelheti, ha a tartozásért a házassági vagyonjogi szabályok szerint az alperes volt házastársa is köteles helytállni. Az, hogy az alperes házastársát milyen arányban terheli a szerződésből eredő kötelezettség a házastársak egymás közötti jogviszonyában, a házassági vagyonjogi elszámolás körébe tartozik.
Tévedett ezért a másodfokú bíróság, amikor a letéteményes alperest csupán a letett pénzösszeg felének a visszafizetésére kötelezte.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, egyben az alaptalanul fellebbező alperest a fellebbezési eljárási költség megfizetésére kötelezte. (P. törv. II. 20 942/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás