GK BH 1982/337
GK BH 1982/337
1982.08.01.
A vevőszolgálati csekkfüzetnek a szerződés teljesítésekor a vevő részére történt átadásával jótállási jogviszony jön létre a vevő és a jótállás teljesítésére köteles gazdálkodó szervezet között [Ptk. 248. §, 299. § (1) bek., 360. § (1) bek.].
A II. r. alperes szállító és a III. r. alperes megrendelő között targoncák szállítására szerződés jött létre; a felperes vevő a III. r. alperestől adásvételi szerződés útján 1 db targoncát szerzett be. A targonca átvételére 1978. március 13-án került sor az I. r. alperes jogelődje telepén. A jótállással kapcsolatos szolgáltatásokra az I. r. alperes jogelődje, illetve az I. r. alperes vállalkozott. A felperesnek átadott vevőszolgálati füzet szerint a III. r. alperes 12 havi jótállást vállalt, amelynek teljesítését az I. r. alperes átvette. Az utóbbi pótalkatrész-szükségletét a II. r. alperessel kötött szerződésekben biztosította.
A per tárgyát képező villás targonca az átvételét követően, rövid időn belül meghibásodott és 1978. április 11-én a felperes az I. r. alperesnek bejelentette javítási igényét amelynek alapján a javítás megtörtént. A kijavított targonca az 1978. július 27-i átvétel után, 1978. augusztus 14-én újból meghibásodott, és annak kijavítására 1978. szeptember 6-án került sor. Ezt követően 1979. január 16-án a targonca ismét meghibásodott, a hibát azonban az I. r. alperes alkatrészek hiányában nem tudta megjavítani. A felperes ezért önmaga gondoskodott az alkatrészek beszerzéséről és 1979. augusztus 27-én a targoncát kijavította. A felperes szerint 270 munkanap kiesett a javítások, illetve azok elhúzódása miatt.
A felperes keresetében 16 608 Ft javítási költség és 123 318 Ft kár megtérítésére kérte az I. r. alperes kötelezését. Kárigényét arra alapította, hogy az 1978., illetve az 1979. években eszközlekötési járulékot és értékcsökkenést kellett fizetnie, illetőleg kézi munkaerő igénybevétele folytán többletköltsége merült fel. A felperes keresetet terjesztett elő a II. r., majd a III. r. alperessel szemben; a pereket az elsőfokú bíróság egyesítette.
Mindhárom alperes a kereset elutasítását kérte. A II. r. alperes a közvetlen jogviszony hiányára hivatkozott, az I. r. alperes pedig azzal védekezett, hogy a maga részéről mindent megtett a javítás érdekében, a jelentős késedelem és az üzemkiesés oka érdekkörén kívül merült fel. A II. r. alperesnél haladéktalanul megrendelte az alkatrészeket, amelyek azonban csak 1979 szeptemberében érkeztek meg, illetőleg a per során sem kerültek az I. r. alpereshez. Az alperesek elévülésre is hivatkoztak, miután a felperes keresetét csak 1980. február 22-én terjesztette elő, és az elévülés félbeszakítására alkalmas nyilatkozatot a felperes nem tett.
Az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítást rendelt el. A szakvélemény szerint 1978. évben 106 munkanap, 1979. évben pedig 170 munkanap kiesés következett be a meghibásodásokkal kapcsolatban. Az indokolt javítási költség 16 304 Ft-ot, a bizonyított kár pedig 122 515 Ft-ot tett ki. A szakértői vélemény szerint a kár a meghibásodásokkal szoros összefüggésben állt és elhárítható nem volt. Az I. r. alperes észrevételei alapján a szakértő a véleményét kiegészítette és így azt valamennyi fél elfogadta.
Az elsőfokú bíróság kötelezte a II. r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 16 304 Ft javítási költséget és 122 515 Ft kártérítést. Az ezt meghaladó kereseteket – az I. r. és a III. r. alperessel szemben is – elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes és a III. r. alperes között adásvételi szerződés jött létre és ezért a Ptk. 1978. március 1-jétől hatályos rendelkezései, valamint a 7/1978. (II. 1.) MT sz. rendelet az irányadók. A felperest megillette a jog, hogy jótállási vagy szavatossági jogcímen érvényesíthesse követelését. A felperes jótállási igényt érvényesített, amelyet kellő időben terjesztett elő. Nem volt vitás az sem, hogy a felperes jogosult volt az I. r. alperes késedelme folytán a javítást maga elvégezni, így vele szemben a II. r. alperes volt helytállásra köteles. Más kérdés az, hogy az I. r. alperes ezzel kapcsolatban a II. r. alperes ellen fellép-e vagy sem.
A II. r. alperes az ítélet ellen fellebbezett.
A fellebbezés alapos.
A felek nyilatkozataiból és a becsatolt iratokból megállapítható volt, hogy adásvételi szerződés jött létre a felperes és a III. r. alperes között. A jótállási kötelezettség teljesítésére pedig a II. r. alperessel kötött vállalkozási szerződés folytán az I. r. alperes, illetőleg jogelődje volt köteles.
A felperes igényét az I. r. alperes ellen jogosult volt érvényesíteni. Ugyanis a vevőszolgálati csekkfüzet átadásával, illetőleg azzal, hogy a vevőszolgálati csekkfüzet szerint a jótállás teljesítésére az I. r. alperes volt köteles, a felperes és az I. r. alperes között ún. jótállási jogviszony jött létre (Ptk. 248. §). Ezért az I. r. alperes felelős a jótállás teljesítéséért és az annak elmulasztásából eredő kárért. Vele szemben ilyen irányú kereset előterjesztésének helye volt.
A felperes a vevőszolgálati csekkfüzetnek megfelelően az I. r. alperesnél jelentette be a targonca meghibásodásait. Nem volt vitás, hogy az I. r. alperes a jótállási kötelezettségének nem tett eleget, a javítás elhúzódott, a targonca állt, emiatt a felperesnél a szakértő véleménye szerint 270 munkanap kiesett. Ezért a jótállási kötelezettség időtartama meghosszabbodott és 1979. szeptember 19-én járt le. Megállapítható volt az is, hogy az I. r. alperes az alkatrészek hiányában nem javította ki a hibát ezért került sor arra, hogy a felperes az alkatrészeket beszerezze és a javításokat maga végezze el. Ezáltal javítási költség és kártérítési igénye merült fel, melyek összegét a szakértői vélemény alátámasztotta.
Ami az elévülés kérdését illeti, az elsőfokú bíróság álláspontja téves. A javítási költségek és a felperest ért kár egy része 1978. évben keletkezett. A szakértő véleménye szerint az 1978. évben 49 309 Ft javítási és többletköltség, az 1979. évben pedig 89 518 Ft javítási és többletköltség merült fel. A felperesnek az 1978. évben felmerült javítási költségeket, valamint a kárigényét a keletkezéstől számított egy éven belül érvényesítenie kellett volna, ugyanis a Ptk. 360. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes. A felperes azonban keresetét csak 1980. február 22-én nyújtotta be, az 1978. évben keletkezett igénye ennek következtében teljes egészében elévült. Az 1979. évre – a szakértői bizonyítás alapján megállapított – javítási költség és kártérítés a felperest jogszerűen megilleti.
A II. r. alperes a felperessel nem állt jogviszonyban, a II. r. alperes szállítási szerződés útján értékesítette a targoncákat a III. r. alperes részére.
A Legfelsőbb Bíróság már több ítéletében rámutatott arra, hogy a jótállásra kötelezett a jótállási tevékenység elvégzéséhez szükséges alkatrészekről kellő időben köteles gondoskodni. A per adataiból megállapítható volt, hogy az I. r. alperes e kötelezettségének nem tett eleget a jótállási javítással késedelmeskedett, és ezáltal okozója volt annak, hogy a felperes az I. r. alperest terhelő jótállási kötelezettség ellenére önmaga volt kénytelen javítani. így a felperes az I. r. alperessel szemben érvényesíthette felmerült költségeit és mindazt a kárt, ami a javítás elhúzódása miatt keletkezett [Ptk. 299. § (1) bek.]
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta és az I. r. alperest a kereseti követelés el nem évült részének megfizetésére kötelezte, az ezt meghaladó kereseti igényt elévülés miatt elutasította. A felperes keresetét a fentebb kifejtettek folytán a II. r. és a III. r. alperesekkel szemben el kellett utasítani. (Legf. Bír. Gf. I. 31 942/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás