GK BH 1982/342
GK BH 1982/342
1982.08.01.
Bizományi elszámolású okmány nem minősíthető olyan szállítói számlának, amely belföldi fuvarozás során alapul szolgálhat sérült vagy elveszett küldemény értékének megállapítására [3/1960. (V. 13.) KPM sz. r.-tel közzétett Vasúti Árufuvarozási Szabályzat (VÁSZ) 55. cikk 1. és 2. §-a].
A felperes mint bizományos autóbenzint importált. A széles nyomtávú vagonokban érkező küldeményeket a határállomáson az alperes rendes nyomtávú vagonokba fejtette át és a kapott diszpozíció szerint gondoskodott azoknak a belföldi címzettekhez való eljuttatásáról. Az így felhasznált egyik normál-nyomtávú vagonban a benzin olajjal szennyeződött, mivel az alperes az átfejtés előtt nem győződött meg a felhasznált vagon tisztaságáról. A felperes keresetében a szennyezett benzin csökkent értéke miatt 117 704 Ft kártérítésre kérte az alperest kötelezni, utóbb azonban a fuvarköltségek visszakövetelésétől eltekintett és keresetét 107 498 Ft-ra szállította le.
Az alperes a kereset beadása után elismert és kamatok nélkül kifizetett 85 627 Ft-ot. Előadta, hogy a tiszta és a szennyezett benzin értéke közti különbözetet rubelárban meghatározva, majd forintra átszámolva ez az összeg teljes kártérítést jelent.
A felperes vitatta a kár rubel alapon való kiszámításának lehetőségét, és az elismert összeg, valamint a módosított követelés közti különbözetre, azaz 21 871 Ft-ra nézve a keresetét fenntartotta.
Az elsőfokú bíróság az alperest ez utóbbi összeg megfizetésére, valamint az elismert összeg után kamat fizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a szennyeződésből eredő kárt forintban kell meghatározni, mivel az már a belföldi fuvarozás alatt keletkezett. A kár összegszerűségével kapcsolatban elfogadta a felperes állítását, mivel a felperes bizonyította, hogy ugyanennyit térít a megbízója javára.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A fellebbezés annyiban alapos, hogy az eddig megállapított tényállás szerint megnyugtató döntés nem hozható.
A 114 058/1966. I. 8. /E (KK. 25.) sz. hirdetménnyel közzétett Megállapodás a Nemzetközi Vasúti Árufuvarozásról (SZMGSZ) 21. cikkének 1. §-a szerint az a vasút, amely az árut az SZMGSZ szerinti fuvarlevéllel fuvarozásra átvette, felelős a fuvarozásnak az egész útvonalon történő végrehajtásáért, az árunak a rendeltetési állomáson való kiszolgáltatásáig, illetőleg az árunak olyan országokba történő újrafeladása esetén, amely országok vasútjai az SZMGSZ-ben nem részesek, az árunak a másik nemzetközi egyezmény szerinti fuvarlevéllel való feladásáig.
A széles nyomtávú vagonban érkezett benzinküldeményt az SZMGSZ fuvarozási szerződés keretében a vasút a határállomáson rendben kiszolgáltatta. Mivel Magyarország részese az SZMGSZ-megállapodásnak, ezért a fenti rendelkezésből folyóan a kiszolgáltatással véget ért az említett szabályzat szerinti fuvarozás, tehát az átfejtés és újrafeladás művelete már nem esett a hatálya alá.
A 3/1960 (V. 13.) KPM sz. rendelettel közzétett Vasúti Árufuvarozási Szabályzat (VÁSZ) 22. cikke, illetve az e cikk 2. §-ához fűzött IV. Kiegészítő Határozmány értelmében a vagonok megrakását a vasút is elvállalhatja, ami Záhony esetében a rendes üzemmenet szerinti tényleges gyakorlat. Ha tehát a kár a berakás (átrakás) gondatlan végrehajtásának a következménye – mint a perbeli esetben is –, akkor erre a kárra nézve a VÁSZ szabályai az irányadók.
A VÁSZ 55. cikkének 1. és 2. §-a értelmében a küldemény megsérülése esetén (a szennyeződés is idesorolható) az értékcsökkenés meghatározása szempontjából is a szállítói számla, ennek hiányában a hatósági ár, ha ilyen nincs, a feladás helyén és idejében érvényben volt piaci ár, végül pedig a közönséges érték az irányadó.
A per irataiból, valamint a felek előadásából arra lehet következtetni, hogy a felperes bizományosként járt el a benzin importját illetően, az azonban, hogy kinek a megbízásából, nem tisztázott. A Záhonyban kiállított belföldi fuvarlevél feladója ugyanis egy külkereskedelmi vállalat, címzettje és költségviselője pedig egy kőolajipari vállalat.
Ha a felperes bizományosi szerepet töltött be a küldemény behozatalát illetően, úgy polgári jogilag szállítónak nem tekinthető, így az ő általa kiállított elszámolási okmány sem olyan szállítói számla, amelyet a VÁSZ 55. cikke értelmében figyelembe lehetne venni. Ilyenkor – nem lévén belföldi szállítói számla – a hatósági ár a mérvadó. (Az ezzel kapcsolatos kérdések részleteit a BH 1980. márciusi számában 102. sorszám alatt közzétett jogeset tartalmazza.)
Tisztázatlan azonban a belföldi fuvarlevél feladójának, a külkereskedelmi vállalatnak a szerepe. Nem kizárt, hogy e vállalat szállítónak minősülhet, így az általa kiállított számla (illetve az az ár, amelyet rendes ügymenet szerint az adott termékre az adott időben felszámított) már a VÁSZ szerint is figyelembe vehető, mivel a küldemény fuvarlevél szerinti feladójának e vállalatot kell tekinteni.
Az újabb eljárásban tehát tisztázni kell a felek szerződéses kapcsolatát, azt, hogy ennek alapján szállítói számlának tekinthető okmányok kiállítására – amelynek alapján esetleg meghatározható a kár – sor került-e. Ha igen, úgy a számlát kell figyelembe venni, ha nem, úgy a belföldi hatósági ár az irányadó. Rubel alapon a kár nem számítható ki, mert a kár a VÁSZ hatálya alá eső időben és helyen keletkezett. A kár pontos mértékét a 21 871 Ft marasztalási összeg szempontjából is meg kell állapítani, ami egyben támpont lehet az elismert összeg alaptalanságára is. Annak azonban nincs különösebb jelentősége, hogy a felperes milyen összeget utalt át a kőolajipari vállalatnak, mert a kár nagyságát nem ez határozza meg, hanem a tényleges értékcsökkenés.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése értelmében hatályon kívül helyezte és a per újabb tárgyalását és újabb határozat hozatalát rendelte el. (Legf. Bír. Gf. IV. 30 709/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás