MK BH 1982/348
MK BH 1982/348
1982.08.01.
Az egy munkanapra járó átlagkeresetet úgy kell kiszámítani, hogy a dolgozónak az elszámolás alapjául szolgáló időszakban kifizetett és az átlagkeresetbe beszámító díjazásainak összegét osztani kell az adott időszak alatt munkában töltött, valamint a fizetett, de munkában nem töltött munkanapok számával. A szabadszombatok számával nem lehet az osztószámot növelni [7/1967. (X. 8.) MüM sz. r. 10. §].
A felperes 1971. augusztus 2-től dolgozik festőmunkásként az alperesnél.
A felperes az 1981-ben kivett 20 nap szabadságára és 4 munkaszüneti napra kérte az átlagkeresete újbóli kiszámítását és a különbözet megfizetését, mivel véleménye szerint az alperes – nagyobb osztószám alkalmazása miatt – kisebb összegű átlagkeresetet számított ki. Kérte, hogy az alperes az osztószám megállapításánál a szabadszombatokat hagyja figyelmen kívül.
Az alperes a kérelmet nem teljesítette, ezért a felperes a munkaügyi döntőbizottsághoz fordult. A munkaügyi döntőbizottság azonban a kérelmet elutasította.
Ezt követően a felperes ugyanilyen tartalmú keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz.
Az alperes arra hivatkozva kérte a kereset elutasítását, hogy a felperes átlagkeresetének kiszámításánál a munkaszüneti napot, illetve a szabadságot megelőző három hónap alatt elért és beszámítható keresetét vették alapul, és ezt osztották el az ez időszak alatt munkában töltött napjainak és a munkában nem töltött, de fizetett napjainak a számával. Az erre az időszakra eső munkanapok számát a társadalombiztosítási számfejtési naptárból állapították meg. A megelőző három hónap elszámolási időszakként való figyelembevételét a kollektív szerződés írja elő, a 7/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet 8. §-a alapján.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes keresetét elutasította, mert magáévá tette az alperes jogi álláspontját. Megállapította, hogy az alperes a 7/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet 7–10. §-ainak megfelelően számította ki a felperes napi átlagkeresetét, s intézkedett annak a munkaszüneti napokra, valamint a felperes szabadságidejére történő kifizetése iránt. A felperest ezért a keresetében követelt 445 forint nem illeti meg.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A per adatai szerint az alperes munkáltatónál a munkaügyi vita tárgyául szolgáló időben – 1981-ben – kéthetenkénti szabadszombatos munkarend szerint dolgoztak. Ez a munkarend a 17/1979. (XII. 1.) MüM számú rendelet akkor hatályos 25. §-ának (1) bekezdésén alapult. E szerint a kollektív szerződés a munkaidőbeosztás meghatározása során heti 44 órás munkaidő esetén kéthetenként egy szabadnapot írhat elő a heti pihenőnapon felül. Ebből a szempontból a szabadnap éppen úgy nem minősül munkanapnak, mint a heti pihenőnap. Az időbérben dolgozók a munkabérüket a ténylegesen ledolgozott heti munkaórák után 5 vagy 6 munkanapra kapták, attól függően, hogy a munkahéten volt-e szabadszombat.
A 7/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet 10. §-a szerint az egy munkanapra járó átlagkeresetet úgy kell kiszámítani, hogy a dolgozónak az elszámolás alapjául szolgáló időszakban kifizetett és átlagkeresetbe beszámító díjazásainak összegét osztani kell az adott időszak alatt munkában töltött, valamint a fizetett, de munkában nem töltött munkanapok számával. A szabadszombat nem minősül munkában töltött munkanapnak, de munkában nem töltött fizetett munkanapnak sem, ezért a napi átlagkereset megállapításánál alkalmazott osztószámban sem lehet szerepeltetni. (M. törv. I. 10 093/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás