BK BH 1982/357
BK BH 1982/357
1982.09.01.
Bűnhalmazatot kell megállapítani, ha a hivatalos személy elleni erőszak közúti veszélyeztetéssel valósul meg [Btk. 12. § (1) bek., 186. § (1) bek., 229. § (1) bek.].
A járásbíróság a terheltet közúti veszélyeztetés bűntette miatt 60 napi tétel pénzbüntetésre és 1 évre a járművezetéstől eltiltásra ítélte, a pénzbüntetés napi tételének összegét 100 forintban állapította meg.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt a község utcájában személygépkocsiját – a késő esti órákban – vezetve észlelte, hogy a ház előtt az úttesten álló rendőr zászlós fehér fényű lámpa körbeforgatásával részére – Állj! – jelzést adott. A terhelt a gépkocsi sebességét fokozta, a járművét az intézkedő rendőr felé irányította, aki az elütését oly módon kerülte el, hogy a gépkocsi elől elugrott. A terhelt megállás nélkül eltávozott a helyszínről.
A járásbíróság ítéletének a minősítést tartalmazó és büntetést kiszabó rendelkezései ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A megalapozott tényállás alapján a járásbíróság a terhelt cselekményét az anyagi jogi szabályoknak megfelelően minősítette a Btk. 186. §-ának (1) bekezdésébe ütköző közúti veszélyeztetés bűntettének. Szem elől tévesztette azonban, hogy a terhelt cselekménye a közúti közlekedés biztonságához fűződő társadalmi érdeken túlmenő más jogvédte tárgy sérelmét is eredményezve – halmazatban – egy további bűncselekmény törvényi tényállását is megvalósította.
A járásbíróság ugyanis elmulasztotta a büntetőjogi felelősség körének megállapításánál értékelni azt a tényt, hogy a terhelt a cselekményét jogszerűen intézkedő hivatalos személlyel szemben követte el, és ez a lényeges körülmény részére felismerhető volt.
A vádirat tényleíró része teljes egészében tartalmazta a történeti esemény minden lényeges mozzanatát, ennek ellenére sem a vádemelés során, sem a tárgyalási szakban a bíróság nem vizsgálta azt a kérdést, hogy a terhelt cselekménye a közúti veszélyeztetés bűntettén túlmenően – azzal alaki halmazatban állóan – a hivatalos személy elleni erőszak bűntettet is megvalósította-e.
A Bírósági Határozatok 1981. évi 3. számában 89. sorszám alatt közzétett határozat iránymutatása szerint a közúti veszélyeztetés bűntette a hivatalos személyek jogszerű eljárásának zavartalanságához fűződő jogvédte érdek sérelme nélkül számos elkövetési magatartással valósítható meg, és a hivatalos személlyel szembeni erőszak alkalmazása még az olyan közúti veszélyeztetésnek sem „szükségszerű” velejárója, amelynek egyébként a rendőri intézkedés alóli kibúvása az indítéka.
Az adott esetben azonban a terhelt cselekménye mindkét jogvédte érdeket sértette, s ezért a Legfelsőbb Bíróságnak a fentiekben kiemelt iránymutatására is figyelemmel – a terhelt cselekvősége a közúti veszélyeztetés bűntette mellett azzal valóságos alaki halmazatban a Btk. 229. §-ának (1) bekezdésébe ütköző hivatalos személy elleni erőszak bűntettének törvényi tényállását is kimerítette.
Törvénysértéssel mellőzte tehát az elsőfokú bíróság ebben a bűntettben a terhelt bűnösségének a megállapítását.
Egyetértett a Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvásnak azzal az álláspontjával is, hogy a jogerős ítéletben kiszabott fő- és mellékbüntetés a terhelt közlekedési előéletében felismerhető hiányosságokra is tekintettel még kizárólag a közúti veszélyeztetés értékelése mellett is kirívóan enyhe.
A terhelt által elkövetett bűncselekményekre ugyanis a törvény szabadságvesztés alkalmazását rendeli és annál enyhébb büntetési nem – pénzbüntetés – alkalmazására csupán kivételesen van lehetőség.
A bűncselekmény elkövetését viszonylag rövid idővel megelőzően közlekedési, valamint garázda cselekmények szabálysértései miatt pénzbírsággal sújtott terhelt esetében azonban semmiféle olyan enyhítő körülmény nincs, amely alapot szolgáltatna a törvényi büntetési tétel alsó határa alatti büntetés – különösen pedig a büntetésnek a legenyhébb büntetési nem keretei között történő – kiszabására.
Az enyhítő körülmények hiányával ellentétesen a jelen esetben a megvalósult bűntettek halmazata; a közlekedési szabályok durva megsértése; a jogszerűen intézkedő rendőr elleni erőszakos és veszélyeztető cselekmény kimagasló társadalomra veszélyessége végrehajtandó szabadságvesztés és hosszabb tartamú járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés kiszabását indokolja.
A terhelt cselekményének veszélyessége, közlekedési szabálysértésének a forgalom rendjét és biztonságát durván sértő jellege eleve kizárja, hogy vele szemben a mellékbüntetés tartamát a törvényi büntetési tétel alsó határával egyező mértékben állapítsák meg.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős határozatnak a terhelt cselekményét minősítő és a büntetést kiszabó rendelkezései törvénysértőek; ezért az ítéletet büntetést kiszabó részében hatályon kívül helyezte; a terhelt bűnösségét a Btk. 229. §-ának (1) bekezdésébe ütköző hivatalos személy elleni erőszak bűntettében is megállapította – és ezért, valamint a terhére megállapított más bűncselekményért 8 hónapi szabadságvesztésre és a járművezetéstől 3 évi eltiltásra ítélte. (B. törv. 587/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás