BK BH 1982/358
BK BH 1982/358
1982.09.01.
I. Egy vagy több hamis magánokiratnak ugyanazon jogviszonyból származó jog létezésének a bizonyítása során történő többszöri felhasználása esetén a cselekményt folytatólagosan elkövetettnek kell minősíteni [Btk. 12. § (2) bek., 276. §; BK 101. sz.].
II. A dolog elleni erőszakot – mint minősítő körülményt – az erőszak közvetlen kifejtésében részt nem vevő tettestárs terhére is meg kell állapítani [Btk. 20. § (2) bek., 316. § (2) bek. d) pont].
III. Nem különös visszaeső a magánokirat-hamisítás vétségének elkövetője, ha korábban okirattal visszaélés vétsége miatt ítélték el végrehajtható szabadságvesztésre [Btk. 137. § 13. pont, 276. §, 277. §].
Az elsőfokú bíróság az I. r. vádlott bűnösségét 3 rb. – ebből 1 esetben bűnsegédként elkövetett – magánokirat-hamisítás vétségében; magánokirat-hamisítás vétségének kísérletében; társtettesként elkövetett lopás vétségében és 2 rb. – ebből 1 esetben társtettesként, 1 esetben folytatólagosan elkövetett – kóros szenvedélykeltés vétségében;
a IV. r. vádlott bűnösségét pedig magánokirat-hamisítás vétségében állapította meg.
Ezért az I. r. vádlottat halmazati büntetésül mint visszaesőt 1 évi és 4 hónapi – börtönben végrehajtandó – szabadságvesztésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra;
a IV. r. vádlottat mint különös visszaesőt 4 hónapi – börtönben végrehajtandó – szabadságvesztésre ítélte. Mindkét vádlott vonatkozásában megállapította, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható, és a korábbi ügyben nyert feltételes szabadságot megszüntette.
A tényállás szerint az I. r. vádlott 4 db üres orvosi vényt szerzett, azokra Parkan gyógyszert írt fel, az orvosi aláírást és bélyegzőt meghamisította, a gyógyszert kiváltotta, illetve megkísérelte kiváltani. Ezt követően a vádlottak gyógyszer szerzésének szándékával egy gyógyszertárba – az ablak bezúzása után – behatoltak. A behatolást követően azonnal szétváltak, s míg az I. r. vádlott a gyógyszert kereste, a II. r. vádlott a pénztárfiókhoz ment és abból a pénzt kivette.
I. Az ügyészség indítványozta az I. r. vádlott vonatkozásában a magánokirat-hamisítás vétségeként értékelt cselekmények folytatólagosan elkövetettként minősítését.
Ez az indítvány alapos.
A folytatólagosság fogalmának Btk. 12. §-ának (2) bekezdésében foglalt meghatározása illetve ennek a magánokirat-hamisítással kapcsolatos helyes értelmezését kifejező, a Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai Kollégiumának 101. számú állásfoglalása szerint, amennyiben egy vagy több hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú magánokiratot ugyanazon jogviszonyból származó jog létezésének, megváltoztatásának vagy megszűnésének bizonyítására többször használnak fel: a cselekmény folytatólagosan elkövetett, feltéve, hogy a folytatólagosságnak egyéb feltételei is fennállanak.
Az adott esetben az egységes akaratelhatározás és a rövid időközökben való többszöri felhasználás megállapítható. Vizsgálandó továbbá, hogy a hamis okiratokat minek a bizonyítására használták fel, azaz milyen érdeksérelméről van szó. Az I. r. vádlott ugyanolyan okiratokat, ugyanazzal a tartalommal használt fel, célja minden esetben a gyógyszer megszerzése volt. Így megállapíthatóan valamennyi esetben ugyanazon jog fennállásának a bizonyítását célozta az okirat felhasználása, nevezetesen a gyógyszer átvételére való jogot. Ezért az I. r. vádlott cselekményei folytatólagosan elkövetettként minősülnek.
II. Tévesen minősítette az elsőfokú bíróság az I. r. vádlott lopási cselekményét. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a dolog elleni erőszak megvalósulása – a gyógyszertár ablakának bezúzása – nem terjedt ki a pénztárfiókban talált pénz eltulajdonítására, mivel a vádlottak eredeti szándéka csak a gyógyszer megszerzésére irányult.
Ez az álláspont téves. Amikor a vádlottak a gyógyszertárba behatoltak és ez okból az ablakot betörték, tudták azt, hogy a gyógyszertárban nemcsak gyógyszer található, hanem az ott levő pénztárban esetleg pénz is található. Ezt határozottan mutatja a vádlottaknak a tényállásban írt magatartása, nevezetesen a II. r. vádlott nyomban a pénztárhoz ment és abból a pénzt kivette.
Ennek alapján a vádlott cselekménye nem választható ketté, a dolog elleni erőszak mint minősítő körülmény az egész cselekmény vonatkozásában megállapítható, ezért a megyei bíróság az I. r. vádlott cselekményét a Btk. 316. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és – figyelemmel a (2) bekezdés d) pontjára – a (4) bekezdés b/1. pontja szerint büntetendő lopás bűntettének minősítette.
III. Tévedett a járásbíróság, amikor IV. r. vádlott különös visszaesői minőségét megállapította.
A Btk. 137. §-ának 13. pontja értelmében különös visszaesőnek az az elkövető tekinthető, aki a korábban szándékos bűncselekmény miatt kiszabott végrehajtható szabadságvesztés letöltését követő öt éven belül a korábbival azonos vagy hasonló szándékos bűncselekményt követ el. A IV. r. vádlottat megelőzően okirattal visszaélés vétsége miatt ítélték el, ez a jelenleg terhére róható magánokirat-hamisítás vétségével azonos cselekménynek nem tekinthető. Nem állapítható meg továbbá a különös visszaesői minőség megállapításához szükséges hasonló cselekmény elkövetése sem, mivel a Legfelsőbb Bíróság 14. sz. Irányelve a fenti cselekmények e szempontból való hasonló jellegét nem tartalmazza.
Mindezek alapján a megyei bíróság a IV. r. vádlott vonatkozásában a különös visszaesői minőség megállapítását mellőzte és megállapította, hogy a vádlott visszaeső.
IV. A büntetések enyhítésére irányuló fellebbezések nem alaposak.
A járásbíróság a vádlottak terhére és javára értékelendő bűnösségi körülményeket részletesen feltárta és felsorolta. Ez mindössze annyiban egészítendő ki, hogy mindkét vádlott terhére értékelendő a visszaesői minőség is. Kirekesztendő azonban az I. r. vádlott terhére értékelt súlyosító körülmények köréből az, hogy a jelen eljárás alatt újabb bűncselekményt követett el. Az első fokú ítélet meghozatalakor az I. r. vádlott másik ügyében még tárgyalást sem tartottak, így nem lehet azt megállapítani, hogy az I. r. vádlott a másik ügyben vád tárgyává tett cselekményt elkövette.
Mellőzendő továbbá a Legfelsőbb Bíróság 12. sz. Irányelve értelmében a súlyosító körülmények köréből az I. r. vádlott rossz munkavégzése is.
Az ekként némileg módosult bűnösségi körülményekre is figyelemmel megállapítható, hogy a vádlottak – különösen az I. r. vádlott – által elkövetett cselekmények társadalomra veszélyessége magas fokú, egész életvitelük, valamint előéletük nagyfokú személyi társadalomra veszélyességet mutat, melynek alapján a vádlottakkal szemben szigorú, a kellő visszatartó hatás elérésére alkalmas büntetés kiszabása szükséges.
Ezért a büntetések enyhítésére lehetőség nem volt.
Tévedett azonban a járásbíróság, amikor I. r. vádlott vonatkozásában rendelkezett a korábbi büntetéshez fűződő feltételes szabadság megszüntetéséről. Az I. r. vádlott ugyanis a jelen ügyben elbírált cselekményeit nem a feltételes szabadság alatt, hanem még a korábbi büntetés letöltésének megkezdése előtt követte el így a feltételes szabadság megszüntetésének a Btk. 48. §-ának (4) bekezdésében írt feltétele nem áll fenn. Ezért a megyei bíróság ezt a rendelkezést mellőzte. (Győri Megyei Bíróság Bf. 516/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás