BK BH 1982/361
BK BH 1982/361
1982.09.01.
Nem létesül társtettesség, ha az elkövető olyan személlyel hajtja végre a cselekményt, aki büntetőjogi felelősségre nem vonható [Btk. 20. § (2) bek., 316. § (5) bek. b) pont].
Az elsőfokú bíróság bűnösnek mondotta ki az I. r. vádlottat társtettesként elkövetett lopás bűntettében és kisebb értékre elkövetett lopás vétségében, amelyet bűnsegédként követett el; a II. r. vádlottat pedig társtettesként elkövetett lopás bűntettében és kisebb értékre elkövetett lopás vétségében, amelyet társtettesként követett el.
Az ítéleti tényállás lényege szerint a vádlottak az esti órákban a szálloda bárjában szórakoztak. Ugyanitt szórakozott egy külföldi állampolgár is. A vádlottak e személytől megszerezték a szállodai szobájának a kulcsát és előzetes megbeszélés után Sz. Z. – aki elmeállapota miatt cselekménye társadalomra veszélyességének felismerésében súlyos fokban korlátozott, s ennélfogva a megfelelő magatartás tanúsítására képtelen – a szobába felment, ott eltulajdonította a sértett diplomatatáskáját, s azt a szoba ablakán kidobta. Ott az I. r. és a II. r. vádlottak a táskát felvették, erőszakkal kinyitották és az abban levő külföldi fizetőeszközöket – melyeknek értéke 11 769 forint –, továbbá egy db fényképezőgépet eltulajdonítottak. A kár a nyomozás során megtérült.
Ugyancsak a vádlottak egy későbbi időpontban eltulajdonítottak egy másik sértett lakásáról egy réztálat, melynek értéke 8000 forint volt. A sértett lakásába a II. r. vádlott és Sz. Z. egy társával ment be, míg az I. r. vádlott részükre a lakás kulcsát adta át.
Az ügyész Sz. Z.-t – aki egyébként mindkét cselekmény kezdeményezője volt – az igazságügyi elmeorvos szakértői véleményre tekintettel nem vádolta meg.
A tényállás alapján törvénysértés nélkül történt a vádlottak bűnössé nyilvánítása, és jórészt helytálló a cselekmények jogi minősítése is.
A vádlottak a szállodában történt lopási cselekményüket társtettesi minőségben követték el, mert az Sz. Z. által a szálloda ablakából kidobott táskát a fürdő területéről együtt vitték el és együtt is nyitották ki. Tévedett azonban az elsőfokú bíróság e cselekmény megjelölésénél (lopás bűntette), ugyanis a vádlottak e cselekményt nagyobb értékre, dolog elleni erőszakkal követték el [Btk. 316. § (5) bek. b) pontja].
A megyei bíróság nem értett egyet az elsőfokú bíróság álláspontjával a tekintetben, hogy a II. r. vádlott a réztál lopását társtettesként követte el Sz. Z.-nal.
A Btk. 20. §-ának (2) bekezdése miniszteri indoklásából kitűnően akkor állapítható meg a társtettesség, ha a tettes a bűncselekményt nem egyedül, hanem – egy vagy több – más személlyel együttesen követi el, s ha ez a más személy büntetőjogilag felelősségre vonható. Ebből következik, hogy ha az elkövető olyan személlyel együtt hajtja végre a bűncselekményt, aki büntetőjogilag felelősségre nem vonható: társtettesség nem létesül. Minthogy az elmebeteg Sz. Z. által megvalósított cselekmény nem bűncselekmény, tehát a II. r. vádlott esetében a társtettesség nem állapítható meg. (Debreceni Megyei Bíróság 1. Bf. 827/1981/3. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás