BK BH 1982/362
BK BH 1982/362
1982.09.01.
I. Ha a gépkocsin a csempészet véghezvitele érdekében átalakítást végeznek, s így az a csempészet eszköze, a gépkocsi birtoklása a közbiztonságot veszélyezteti, ezért abban az esetben is elkobzás alá esik, ha az nem az elkövető tulajdona [Btk. 77. § (1) bek. a) pont, 314. § (3) bek.; BK 67. szám].
II. Ha az érdekelt ismeretlen, vagy ismeretlen helyen tartózkodik, illetőleg ismert ugyan a külföldi tartózkodási helye, de a bírósági határozat kézbesítésére nincs mód: az érdekelt részére képviselőt kell kirendelni az ügyvédi munkaközösség útján és a határozatot részére kell kézbesíteni. A képviselő jogorvoslati jogát az érdekelt nevében gyakorolhatja [Be. 57. §, 58. § (2) bek. c) pont, 375. § (4) és (5) bek.].
A járásbíróság az elkobzás miatt indult tárgyi eljárás során az elkövetőtől lefoglalt, bűnjelként kezelt 73 055 forint értékű különféle árucikkeket elkobozta, míg a vámhivatalnál nyilvántartott mikrobuszt tartozékaival és irataival együtt külföldi tulajdonosa részére kiadni rendelte.
A városi és járási ügyészség tárgyalás tartására irányuló kérelme alapján a járásbíróság korábbi végzését hatályában fenntartotta.
A megyei bíróság mint másodfokú bíróság a járásbíróság végzését helybenhagyta.
Az irányadó tényállás lényege szerint a külföldi állampolgárságú érdekelt egy külföldön élő személy tulajdonában levő mikrobusszal érkezett Magyarországra. A beléptető vámvizsgálat során írásbeli vámáru-nyilatkozatot nem tett, majd a gépkocsi tételes átvizsgálása során megállapítást nyert, hogy annak oldalfalában és a csomagtér padozata alatt házilag kialakított üreget képeztek, és ide különféle árucikkeket rejtettek el, mely vámáruknak a belföldi forgalmi értéke 73 055 forint volt.
Az eljárt bíróságok említett végzései ellen a mikrobusz, ennek tartozékai és iratai kiadására vonatkozó rendelkezése miatt emelt törvényességi óvás alapos.
1. A járásbíróság megállapította, hogy az érdekelt az említett vámárukra nézve megvalósította a Btk. 312. §-a (1) bekezdésének a) pontjába ütköző csempészet vétségét, ezért azokat a Btk. 314. §-ának (3) bekezdése alapján elkobozta.
Ugyanakkor a lefoglalt mikrobusz elkobzására a járásbíróság nem látott törvényes alapot. A gépkocsi a csempészet elkövetéséhez használt eszköz volt, a Btk. 77. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján elkobzás alá esne ugyan de az elkövetési eszköz elkobzására csak akkor van lehetőség, ha az az elkövető tulajdona. Minthogy pedig a gépkocsi nem az elkövető tulajdona volt: a járásbíróság a gépkocsi kiadása iránt rendelkezett.
A másodfokú bíróság lényegében egyetértett az elsőfokú bíróság által elfoglalt állásponttal, s azt annyiban egészítette ki: az eljárás adataiból nem lehet olyan megalapozott következtetést levonni, hogy a tárgyi eljárás alá vont személy lenne a gépkocsi tulajdonosa, illetőleg hogy a gépjármű – forgalmi engedéllyel igazolt – tulajdonosa tudtával történt volna a gépkocsi átalakítása és annak csempészésre felhasználása.
A Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai Kollégiumának 67. számú állásfoglalásában kifejtett helyes jogértelmezés szerint a csempészet eszköze és így elkobzás alá esik az a gépkocsi, amelyen az elkövető olyan átalakítást végzett, amely nem a gépkocsi rendeltetésszerű használatának biztosítását, hanem a csempészet véghezvitelét célozza, továbbá ha az elkövető a gépkocsit a csempészéshez egyébként szükségszerűen használta. Az adott esetben az ilyen jelentős mennyiségű árucikknek az ország területére való jogellenes behozatala más módon, mint gépkocsi felhasználásával, nem is lett volna véghezvihető, így az adott esetben a gépkocsi a csempészet eszköze volt.
A Btk. 77. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében el kell kobozni azt a dolgot,
a) amelyet a bűncselekmény elkövetéséhez eszközül használtak, vagy arra szántak, ha az elkövető tulajdona, vagy
b) egyébként is, ha a birtoklása a közbiztonságot veszélyezteti.
A gépkocsi olyan műszaki átalakítása, amely különböző értékeknek, sőt akár veszélyes eszközöknek (fegyver), anyagoknak (kábítószer) az elrejtésére és az ország területére történő becsempészésére alkalmas: objektíve a közbiztonság veszélyét jelenti. Az adott esetben az érdeksérelem a vámérdekek vonalán ténylegesen be is következett.
Tévedtek tehát az eljárt bíróságok, amikor az eszközként használt gépkocsi elkobzását arra hivatkozással mellőzték, hogy az nem az ügyben szereplő elkövető tulajdona.
2. A Legfelsőbb Bíróság egyetértett a törvényességi óvásnak azzal az álláspontjával is, hogy az eljárt bíróságok megsértették a büntetőeljárási jogszabály rendelkezéseit.
Az ügyészség indítványt tett a gépkocsi forgalmi engedélye szerinti külföldi tulajdonos gépkocsijának elkobzására, ekként ez a külföldön élő személy az egyéb érdekelt (Be. 57. §) fogalma alá esik. Az iratok szerint ismert az érdekelt NSZK-beli lakóhelye is.
Azokban az esetekben, amikor a külföldön jogszerűen és ismert helyen tartózkodó nem magyar állampolgár részére jogsegély hiányában nem kerülhet sor a büntetőügyben hozott határozat kézbesítésére; a bírósági határozatot az e célra kirendelt képviselőnek kell kézbesíteni. Erre hívja fel a figyelmet az Igazságügyi Minisztérium 201/1974. (IK 12.) IM. sz. tájékoztatójának 24. pontja is. A Be. 375. §-ának (4) bekezdése ugyancsak „képviselő” kirendelését teszi kötelezővé ilyen esetekben. Az ekként kirendelt képviselő a Be. 58. §-a (2) bekezdésének c) pontja értelmében az érdekelt nevében és helyette gyakorolja mindazokat a jogokat, amelyekre a jogszabály az érdekeltet feljogosítja. Így az ismeretlen helyen tartózkodó, illetőleg ismert helyen tartózkodó, de jogsegély hiányában fennálló kézbesítési akadály következtében (pl. Ausztria, NSZK) közvetlenül nem értesíthető érdekelt részére a bíróságnak az ügyvédi munkaközösség útján képviselőt kell kirendelnie és a hozott határozatot részére kell kikézbesítenie. A képviselő az ismert külföldi vagy külföldön tartózkodó érdekelt részére postán küldi meg a határozatot.
A kirendelt képviselő jogállásával kapcsolatban a következőkre kell rámutatni.
Az 1962. évi 8. számú tvr. (régi Be.) 285. §-ának (4) bekezdése értelmében az érdekelt a terheltet megillető jogokat gyakorolja. Ilyen rendelkezés a jelenleg hatályos Be. 375. §-ában nincs, de a törvényből az tűnik ki, hogy a törvény nem is kívánta a terheltet megillető jogokkal felruházni az érdekeltet. A Be. 375. §-ának (5) bekezdése szerint ugyanis a tárgyaláson hozott végzés ellen az érdekelt is fellebbezhet. Ha az eljárási törvény a terhelt jogaival kívánta volna felruházni az érdekeltet, akkor ennek a különös rendelkezésnek a feltétele a Be. 356. §-a (2) bekezdésének f) pontja értelmében felesleges lett volna.
A korábbi eljárási törvény az ismeretlen vagy ismeretlen helyen tartózkodó terhelt részére védő kirendelését írta elő; a jelenlegi Be. ezzel szemben képviselő kirendelését teszi kötelezővé [Be. 375. § (4) bekezdés]. Ebből az tűnik ki, hogy az érdekelt nem védelemre, hanem képviseletre szoruló személy. Ehhez képest téves az az ítélkezési gyakorlatban előforduló álláspont (BH 1980. évi 7. sz., 236. sz. jogeset), amely szerint, ha a bírósági határozatnak a külföldön tartózkodó érdekelt részére történő kézbesítésére nincs mód, akkor a kirendelt védőt megilleti az a jog, hogy a határozattal kapcsolatban tárgyalás tartását kérhesse, illetőleg fellebbezést jelenthessen be. Téves az említett állásfoglalásnak az a tétele is, hogy a tárgyi eljárásban az érdekeltet a terhelttel azonos jogok illetik meg, és ebből következően a kirendelt képviselő lényegében a kirendelt védő jogi helyzetében van.
Az említett álláspont nincs összhangban a hatályos eljárásjogi rendelkezésekkel, de ezen túlmenően annak elfogadása nem kívánatos eredményekre vezetne. Ha a képviselőt kirendelt védőnek tekintenénk, annak önálló perorvoslati, illetőleg tárgyalás tartására irányuló joga lenne, de ez a jog párhuzamosan megilletné az érdekeltet is. Az érdekelt perorvoslati nyilatkozatának beszerzése viszont az érdekelt ismeretlensége vagy ismeretlen helyen tartózkodása esetén, illetve ismert külföldi személynél, de jogsegély hiányában megoldhatatlan lenne.
Ha viszont az eljáró bíróság az említett helyzetben képviselőt rendel ki, ennek jogait a Be. 58. §-a (2) bekezdésének c) pontja tartalmazza, és így ugyancsak megilleti őt a tárgyalás kérésére, valamint a perorvoslat bejelentésére vonatkozó jog, ezt a jogot azonban nem önállóan, hanem az érdekelt nevében gyakorolja. Ebből az következik, hogy ha az érdekelt részére a bíróság képviselőt rendel ki, annak kézbesíti a határozatot, és ha a képviselő nem kéri a tárgyalás tartását, illetőleg fellebbezést nem jelent be, az elkobzás tárgyában hozott határozat jogerős és végrehajtható lesz.
A tárgyi eljárásban a külföldi érdekelt jogainak képviselő kirendelésével történő biztosítása garanciális jelentőségű, különösen arra tekintettel, hogy az elbírált esetben a határozat közvetlen kézbesítésére nincs lehetőség, és az érdekelt meg van fosztva attól, hogy a büntetőeljárásban részére biztosított jogokat ténylegesen gyakorolhassa.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az említett mikrobusz és tartozékai kiadására vonatkozó határozati rendelkezések törvénysértők, ezért az említett határozatokat hatályon kívül helyezte és az ügyet új eljárásra a járásbírósághoz visszaküldte.
A megismételt eljárás során a fenti 2. pont alatt közölt iránymutatás figyelembevételével a külföldön (NSZK) élő érdekelt részére is képviselőt kell kirendelni. (B. törv. I. 31/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás