PK BH 1982/370
PK BH 1982/370
1982.09.01.
A bíróságnak lehetősége van arra, hogy a túlépítés következményeit a szomszéd választásától eltérően állapítsa meg, a túllépés olyan jogkövetkezményét is alkalmazhatja, amelyet a szomszéd nem kért, kivéve ha az ellen mindkét fél tiltakozik [Ptk. 109. §, 111. §].
A Z.-i 993. számú tulajdoni lapon 841 hrsz. alatt felvett 899 m2 területű házasingatlan a felperesek, a z.-i 994. számú tulajdoni lapon 842 hrsz. alatt felvett 1007 m2 területű házasingatlan az alperesek tulajdona. A felperesek 1965-ben, az alperesek 1966-ban szerezték a tulajdonjogukat vétel útján. Az alperesek a megvett ingatlanra még 1966-ban családi házat építettek. A felperesek 1970-ben kezdték meg az azóta már szintén felépült házuk építését.
Az alperesek az építkezésük megkezdése előtt a tervező építészmérnökkel kitűzették a felépítendő házuk helyét. A kitűzés során elkövetett tévedés következtében a ház az utca felőli részén 33 cm-rel, az udvari részen pedig 62 cm-rel átnyúlik a felperesek ingatlanára. A felperesek az építkezést mintegy tíz éven át nem kifogásolták mert mind ők, mind az alperesek azt hitték, hogy az ingatlanaikat a térképi határnak megfelelően használják.
Az ingatlanok hegyoldalon terülnek el, ennek folytán az utcavonal felé erősen lejtenek. A lezúduló csapadékvíz felfogása és a földcsuszamlás megakadályozása céljából mindkét ház mögött támfal épült. Az alperesek házának a felperesek ingatlana felé néző oldalával párhuzamosan, az utca vonalától a farmezsgye irányába haladó kb. 10 méter hosszúságú betonlábazat van, amely kb. 40 cm magas. A lábazat kb. az alperesi ház utcai falának a meghosszabbított vonaláig terjed, az ingatlanokat elválasztó kerítés alapjának készült; szintén a felperesek telkén áll. A felperesek ennek a létesítését sem ellenezték. Minthogy az alperesek háza és a mögötte levő támfal a hegyoldalon feljebb helyezkedik el, mint a felperesek háza és támfala, a két támfalnak a telekhatár felé eső végeit összekötő támfal pedig nem épült, a két ingatlanról a csapadékvíz egy része a felperesek házára folyik és azt károsítja.
A felperesek a keresetükben arra kérték az alpereseket kötelezni, hogy az ingatlanukból általuk birtokban tartott részt – a házuk által elfoglalt terület kivételével – bocsássák vissza és járuljanak hozzá ahhoz, hogy a kerítésüket közvetlenül a házuk tövében állítsák fel. Az ingatlanukon levő csatornát, árammérőt, kerti csapot és kerítés-alapot helyezzék át a saját ingatlanukra.
Az alperesek viszontkeresetet emeltek annak a megállapítása iránt, hogy a térképi határvonal és a tényleges használati határ – lényegében az említett kerítésalapnak a farmezsgyéig terjedő meghosszabbított vonala – közötti terület tulajdonjogát elbirtoklás és túlépítés jogcímén megszerezték.
Az alperesek kérelmére az építésügyi hatóság engedélyezte a vitás területsávnak az alperesi ingatlanhoz csatolását. A járásbíróság által meghallgatott földmérő szakértőnek az engedély alapján készített megosztási vázrajza és szakvéleménye szerint a térképi határt 1,20 méter szélességben önmagával párhuzamosan a telkek teljes hosszúságában át kell helyezni a felperesek ingatlanára. Az ilyen módon az alperesek tulajdonába jutó terület 67 m2 (18,5 □-öl).
Az elsőfokú bíróság megismételt eljárás után meghozott ítéletében megállapította, hogy a felperesek ingatlanába 67 m2 nagyságú terület túlépítés jogcímén az alpereseket illeti. Kötelezte a felpereseket, hogy tűrjék ennek a területnek az alperesek ingatlanához történő csatolását az építésügyi hatóság határozata, valamint a perben meghallgatott földmérési szakértőnek a határozat alapján készített megosztási vázlata szerint. Ezt meghaladóan a keresetet és a viszontkeresetet elutasította és kötelezte az alpereseket, hogy a terület ellenértéke fejében fizessenek meg a felperesnek 11 400 forintot. Az ítélet indokolása szerint a meghallgatott ingatlanforgalmi szakértő véleményéből megállapítható, hogy az említett területnek az alperesek ingatlanához csatolása a felperesek ingatlanának az alakját nem változtatta meg. Az ingatlan a területcsökkenés ellenére megfelelő nagyságú marad, továbbra is rendeltetésszerűen használható.
Mindezeket mérlegelve a Ptk. 111. §-ának (1) bekezdése alapján a bíróság a perbeli vita megoldásának azt a módját választotta, hogy a Ptk. 109. § (1) bekezdésének b) pontja szerint a vitás területsávnak az alperesek ingatlanához csatolását rendelte el. A felperesek álláspontjának megfelelő döntés esetén – a felek közötti rossz viszonyra tekintettel – a további viták és torzsalkodások lehetősége fennmaradna.
A másodfokú bíróság ítéletével az első fokú ítéletet megváltoztatta, az alperesek viszontkeresetét elutasította és kötelezte őket az általuk létesített kerítésnek 1981. augusztus 31-ig történő lebontására és az épületük által elfoglalt terület kivételével a birtokukban levő többi területnek a felperesek részére visszabocsátására. Az épületük által elfoglalt felperesi terület kártalanítása fejében az alpereseket 2500 forint fizetésére kötelezte. A döntését azzal indokolta, hogy bár az alperesek háza csupán 19 m2 nagyságú területet foglal el a felperesek ingatlanából, a járásbíróság 67 m2 nagyságú terület átcsatolását rendelte el az alperesi ingatlanhoz. Az alperesek a megismételt eljárás során sem tudtak olyan jóváhagyott vázrajzot csatolni, amely csak az épületük által elfoglalt területre vagy ezenfelül legfeljebb a kijárathoz szükséges egészen kis területre vonatkozna. Ezért, valamint arra is figyelemmel, hogy az átcsatolás esetén az alperesek ingatlanának értékemelkedése a felperesi ingatlan rovására történne, a jogvita elbírálásánál a Ptk. 109. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti megoldást alkalmazta. Más megoldás esetén a felperesek méltánytalan sérelmet szenvednének.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Helyes a másodfokú bíróságnak – a Legfelsőbb Bíróság által az ügyben hozott P. törv. I. 20 763/1979/12. számú törvényességi határozatnak megfelelő – az az álláspontja, hogy a Ptk. 109. § (1) bekezdése a) pontjának alkalmazása esetében a túlépítő nem szerez tulajdont. Ilyenkor a beépített rész használata és a beépítéssel okozott értékcsökkenés fejében köteles kártalanítást fizetni. Helyesen utalt a másodfokú bíróság arra is, hogy a Ptk. 109. § (1) bekezdésének b) pontja alapján csak a szomszéd kérheti a beépített rész megvásárlását, ha a föld megosztható. E rendelkezés értelmében a túlépítőnek nincs joga arra, hogy az ellenérték megfizetése ellenében a túlépített rész tulajdonba adását követelje.
A bíróságnak azonban arra is lehetősége van, hogy a túlépítés következményeit a szomszéd választásától eltérően állapítsa meg (Ptk. 111. §). A túlépítés olyan jogkövetkezményét is alkalmazhatja, amelyet a szomszéd nem kért, kivéve, ha az ellen mindkét fél tiltakozik. A bíróság tehát hivatalból – a szomszéd kérése nélkül – is elrendelheti, hogy a túlépítő vásárolja meg a beépített ingatlanrészt.
Ebből pedig az is következik, hogy tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az alperesek tulajdonszerzésének jogcímét túlépítésként jelölte meg. Az alperesek ugyanis az esetleg átcsatolásra kerülő terület tulajdonjogát azért szerezhetik meg, mert a bíróság feljogosítja őket annak megvásárlására, tehát tulajdonszerzésük jogcíme adásvétel.
A Legfelsőbb Bíróság iránymutatása szerint abban a kérdésben, hogy az alperesek túlépítésével érintett terület az ingatlanukhoz csatolható-e, a felek méltányos érdekeinek figyelembevételével kell dönteni.
A járásbíróság által meghallgatott ingatlanforgalmi szakértő véleménye és a per egyéb adatai alapján az állapítható meg, hogy a vitás területrész átcsatolásával a felperesek telkének az alakja nem változik meg, a terület nem csökken az előírt, illetve a helyben szokásos teleknagyság alá, beépítettségének a foka nem emelkedik számottevően, és így a használhatósága, értéke nem csökken. Ezzel szemben az átcsatolás biztosítja az alperesek házának rendeltetésszerű használatát, a felperesek telke felé néző házfaluk tatarozásának és karbantartásának a lehetőségét; az ezen a házfalon elhelyezett árammérő megközelítését, a szintkülönbség miatt szükséges támfal megépítését és ennek eredményeként az alperesek házát károsító csapadékvíz elvezetésének a megoldását. Kiküszöböli azokat a további vitákat, amelyek a peres felek között fennálló elmérgesedett viszonyra tekintettel a jövőben felmerülhetnek, ha az alpereseknek a házuk tatarozása, az árammérő leolvasása érdekében vagy egyéb hasonló célból a felperesek ingatlanát kellene igénybe venniük.
Kétségtelen, hogy a vitás terület átcsatolásával az alperesek ingatlanának az értéke emelkedik. Egyrészt az átcsatolt terület értékével, másrészt annak folytán, hogy az ingatlan rendeltetésszerű használatát akadályozó körülmények megszűnnek. Az átcsatolt terület értékét azonban a felperesek megkapják, az alperesek ingatlanát terhelő körülmények megszűnése pedig a felperesek ingatlanára nézve közömbös, azt nem érinti hátrányosan. Ezért téves a megyei bíróságnak az az álláspontja, hogy az alperesek ingatlanának értékemelkedése a felperesi ingatlan rovására történne.
Figyelemmel kell lenni azonban arra, hogy az átcsatolással érintett szomszéd tiltakozása esetén az átcsatolást a lehető legkisebb terjedelemre kell szorítani. Az adott esetben – ha az építésügyi hatóság a telekalakításnak ehhez a módjához is hozzájárul – olyan megoldás is szóba jöhet, hogy az említett 1,20 m szélességű sávot nem az ingatlanok teljes hosszúságában, hanem csupán az alperesek háza mögött levő támfalig csatolják az alperesek ingatlanához.
Lehetőnek látszik olyan megoldás is, hogy a jelenlegi térképi határtól 97 cm-re a jelenlegi határvonallal párhuzamosan kerüljön kialakításra a telekhatár úgy, hogy az ingatlanok felső sarokpontja azonos maradjon a jelenlegi térképi határral (szakértő nyilatkozata).
Az alperesek említett érdekeit az ilyen megoldás is megfelelően biztosítaná, és csupán a járásbíróság ítélete szerinti terület felének az elvesztését jelentené a felperesek számára. Az eljárt bíróságoknak tehát ezeket a lehetőségeket is vizsgálniuk kellett volna.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és egyben a megyei bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. I. 21 186/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás