PK BH 1982/373
PK BH 1982/373
1982.09.01.
A vállalkozó a szerződésben meghatározott díjért mindazokat a szolgáltatásokat köteles nyújtani, amelyek a szerződésszerű teljesítéshez, a megrendelt mű rendeltetésszerű használatának biztosításához szükségesek. Járulékos költség felszámítására csak akkor jogosult, ha erre a szerződésben külön megállapodtak, vagy akkor, ha aggálytalanul megállapítható, hogy a vállalkozási díj meghatározásánál a szerződésben egyébként megjelölt szolgáltatásra nem voltak tekintettel [Ptk. 389. §, XXXII. sz. PED a) pont].
A felek között létrejött vállalkozási szerződés szerint 1977 májusában a kisiparos felperes elvállalta az alperesek balatoni üdülőjének építési munkáit a szerződéshez mellékelt költségvetésben kialakított – a kisipari egységárgyűjtemény szerintinél magasabb – árak ellenében.
Utóbb az eredeti szerződéstől és a kiviteli tervektől az építkezés során a felek eltértek, a szerződésben nem szereplő többletmunkák elvégzésére is adtak az alperesek a felperesnek megbízást. Egyes anyagokat az alperesek maguk szereztek be, de a munkavégzésben maguk is részt vettek. Az alperesek a felperes részére összesen 260 000 forintot fizettek ki.
A felperes a kirendelt igazságügyi szakértő véleménye alapján módosított keresetében 77 910 forint megfizetésére kérte az alperesek kötelezését, mert előadása szerint a vállalkozási díjból ilyen összeggel az alperesek még tartoznak.
Az elsőfokú bíróság ítéletével 22 719 Ft megfizetésére kötelezte az alpereseket, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Álláspontja szerint a felek a kivitelezés költségében nem állapodtak meg, ezért a felperest megillető vállalkozási díjat a kisipari egységárgyűjteményben foglalt árak szerint kell meghatározni. Ebből kiindulva, figyelemmel a szakvéleményre és az alperesek által kifizetett fenti összegre is, a felperest csupán ez az összeg illeti meg.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet részben megváltoztatva a marasztalási összeget 74 610 forintra emelte fel. A másodfokú ítélet indokolása szerint a felek között létrejött szerződés utal a korábban a felperes által készített díjkalkulációra, téves tehát az első fokú ítéletnek az a megállapítása, hogy az árakra vonatkozó megegyezés hiányában a kisipari egységárgyűjtemény árait kell alkalmazni. A kisipari egységáraktól való eltérést a jogszabály csak az új építésű lakóházakra vonatkozóan korlátozza, ezért a felek jogszerűen tértek el ezektől az áraktól. A másodfokú bíróság az elszámolásnál a szakértői véleményből indult ki, ez kimutatta a felperes által végzett munka mennyiségét és azt, hogy a költségvetés szerint ezekért a munkákért a felperest milyen összeg illeti meg, figyelemmel az alperesek által kifizetett 260 000 forintra.
Az elszámolás során mindkét fokú bíróság 14 410 Ft járulékos költséget vett számításba a felperes javára.
A jogerős ítéletnek az alperest 14 410 forint megfizetésére kötelező rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Ptk. 389. §-a értelmében a vállalkozási szerződés alapján a vállalkozó valamely dolog tervezésére, elkészítésére, feldolgozására, átalakítására, üzembe helyezésére, megjavítására vagy munkával elérhető más eredmény létrehozására, a megrendelő pedig a szolgáltatás átvételére és díj fizetésére köteles.
A Legfelsőbb Bíróság XXXII. számú Polgári Elvi Döntésének a) pontja szerint a vállalkozó a szerződésben meghatározott díjért mindazokat a szolgáltatásokat köteles nyújtani, amelyek a szerződésszerű teljesítéshez, a megrendelt mű rendeltetésszerű használatának biztosításához szükségesek. Ha a vállalkozó olyan szolgáltatást is teljesített, amelyre a felek kifejezetten nem állapodtak meg, a bíróságnak körültekintően vizsgálnia kell, hogy a szerződés nem terjedt-e ki erre a szolgáltatásra is. A szerződés valóságos tartalmának a megállapításánál figyelembe kell venni a szerződés megkötését megelőző tárgyalásokat, a megkötéskor vagy utóbb tett nyilatkozatokat, a felek ráutaló magatartását, a vállalkozás tárgyát, a mű jellegét és általában az eset körülményeit. Ha a szerződés – az említettek szerint – valamely szolgáltatásra kiterjedt, a vállalkozó azért csak akkor követelhet külön díjazást, ha aggálytalanul megállapítható, hogy a vállalkozási díj meghatározásánál erre a szolgáltatásra nem voltak tekintettel.
Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a kisipari egységáraktól való eltérést a jogszabály csak az új építésű lakóházakra vonatkozóan korlátozza, ezért a felek jogszerűen eltérhettek s el is tértek ezektől az áraktól, és így az elszámolásnál a felek szerződéséhez mellékelt költségvetésből kell kiindulni. Ebben a költségvetésben a felperes a kisipari egységáraknál magasabb egységárakat vett alapul, de nem kötött ki ún. járulékos költségeket. Ezeket a költségeket az 1978. május 15-i végszámla összesítőjébe nem vette fel és a keresetében sem érvényesítette, csupán a szakértői vélemény benyújtása után terjesztette elő 14 410 forint összegben a szakértő által indokoltnak talált járulékos költségek (utazási, az utazással töltött idő költségei, személyszállítás, élelmezési költség) címén. Ilyen költségeket az akkor hatályos 8/1967. (XII. 31.) ÉVM–ÁH sz. rendelet felhatalmazása alapján jóváhagyott kisipari egységárgyűjtemény I. kötet 4/b pontja értelmében a kisiparos a telephelyének közigazgatási határain kívül végzett munkák többletköltsége, a kisiparos utazási költsége, az úton eltöltött idő, személyszállítás, élelmezési költség címén számíthat fel az építtető terhére. A térítés mértékét a kisiparos és az építtető a ténylegesen felmerülő többletköltségek alapulvételével megegyezéssel alakítja ki.
A per adatai szerint a felek nem állapodtak meg abban, hogy a többletköltségeket a felperes utólag jogosult felszámítani. A f.-i telephelyű felperes a b.-i építési munkákat a kisipari egységárgyűjteményben meghatározottnál magasabb árak alapulvételével vállalta, s ez arra enged következtetni, hogy a járulékos költségek külön felszámítása helyett kötötte ki a felperes a magasabb árakat. Ilyen körülmények között ezen a címen nem érvényesíthet igényt az alperesekkel szemben.
A jogerős ítélet tehát törvénysértő abban a részében, amely a keresetnek 14 410 forint erejéig is helyt adott.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a törvényességi óvás keretei között [Pp. 274. § (2) bek.] azt hatályon kívül helyezte, a keresetet 60 200 Ft-ot meghaladó részében elutasította, s az alpereseket a pernyertesség és pervesztesség arányának megfelelő részperköltség megfizetésére kötelezte [Pp. 81. § (1) bek.]. (P. törv. V. 20 924/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás