PK BH 1982/375
PK BH 1982/375
1982.09.01.
Nem ítélhető meg kárpótlás a lakás elhagyása miatt annak a volt házastársnak, akinek bérlőtársi jogviszonyát a szocialista együttélést sértő magatartása miatt a bíróság megszüntette [1/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 97. § (1) bek. c) pontja és 100. §-a].
A peres felek házastársak voltak. Házasságukat a járásbíróság ítéletével felbontotta. Ebben a perben a felek részegyezséget is kötöttek, amelyben a b.-i Rákóczi u. 101–103. szám alatti tanácsi bérlakás – a házastársi közös lakás – használatát akként rendezték, hogy a lakás kisebbik szobáját az alperes, míg a nagyobbik szobát a felperes használja kizárólagosan. A felperessel együtt a felek közös kiskorú gyermeke is a nagyobbik szobát használja, a mellékhelyiségek pedig a felek közös használatában maradnak. Ezt az egyezséget a bíróság jóváhagyta.
A felperes utóbb a lakás kizárólagos használatára való feljogosítását kérte azzal, hogy az alperes őt több ízben tettlegesen bántalmazta és így az alperes magatartása miatt a lakás közös használata lehetetlenné vált. A bíróság a keresetet elutasította.
A felperes 1981. február 16-án benyújtott újabb keresetében a lakás kizárólagos használatára való feljogosítását kérte. Előadta, hogy az alperes gyakran italozik, ilyenkor garázda magatartást tanúsít, a felperest bántalmazza.
A járásbíróság ítéletével a perbeli tanácsi bérlakás kizárólagos használatára a felperest jogosította fel. Kötelezte az alperest, hogy a lakást 15 nap alatt hagyja el és adja a felperes birtokába. Megállapította, hogy az alperes rosszhiszemű jogcím nélküli lakáshasználó, aki elhelyezéséről maga köteles gondoskodni. Az ítélet indokolása szerint az életközösség megbomlása után az alperes két ízben is elkövetett a felperes sérelmére vétséget, amely miatt a bíróság megbüntette. Ezért az alperes köteles a lakást kiüríteni, s minthogy jogviszonya neki felróható okból szűnt meg, elhelyezéséről maga köteles gondoskodni.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az első fokú ítéletélet azzal hagyta helyben, hogy a felperest az alperes javára 10 000 forint kárpótlásnak 1981. augusztus 1. napjától kezdődő havi 500 forintos részletekben való megfizetésére kötelezte. A másodfokú bíróság is megállapította, hogy a felek együttlakása az alperes durva, garázda jellegű magatartása miatt lehetetlenné vált, ezért az alperes a lakásból távozni köteles. Álláspontja szerint azonban az alperest az 1/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet 100. §-ának (2) bekezdése értelmében kárpótlás illeti meg, amely felől a bíróságnak hivatalból is döntenie kell.
A jogerős ítéletnek a felperest kárpótlás fizetésére kötelező rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Tévedtek az eljárt bíróságok, amikor a felperes kereseti kérelmét az 1/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet (R.) 99. §-án alapuló, a házastársi közös lakás használatának rendezésére irányuló kérelemként kezelték, és ehhez képest az R. 100. §-ában foglaltakra figyelemmel kárpótlás megítélésére láttak jogi lehetőséget.
A per adataiból ugyanis megállapítható, hogy a peres felek már bontóperben rendezték a volt házastársi közös lakás használatát oly módon, hogy a használatot megosztották. A felperes kereseti kérelme pedig nem a volt házastársi közös lakás használatának rendezésére irányult, hanem a Pp. 3. §-a (l) bekezdésének utolsó mondatában foglaltak szem előtt tartásával az R. 97. §-a (1) bekezdésének c) pontján alapuló, az alperes felróható magatartására alapított – a bérlőtársi jogviszony megszüntetésére irányuló kérelemnek.
Ilyen kérelem előterjesztésének nem volt akadálya, miután a fentiek szerint a volt házastársak már megelőzőleg rendezték bírói egyezséggel a lakásbérleti jogviszonyukat.
A bérlőtársi jogviszonynak az R. 97. §-a alapján történő megszüntetése esetén az R. 100. §-ának alkalmazására (kárpótlás megítélésére) nem kerülhet sor.
Ehhez képest jogszabálysértő volt a jogerős ítéletnek az a rendelkezése, amely a felperest az alperes javára lakáskárpótlás fizetésére kötelezte.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a jogerős ítéletnek törvényességi óvással nem támadott rendelkezését nem érintette, a kárpótlásra vonatkozó ítéleti rendelkezést azonban hatályon kívül helyezte és a felperesnek kárpótlás fizetésére kötelezését mellőzte [Pp. 274. §-ának (3) bekezdése]. (P. törv. V. 21 171/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás