PK BH 1982/377
PK BH 1982/377
1982.09.01.
A földtörvény rendelkezései nem teszik lehetővé, hogy a bíróság a földhivatal határozatát felülbírálja abban a vonatkozásban, hogy a megváltásra kerülő földek kinek a tulajdonába kerülnek [1967. évi IV. tv. 38. § (1) és (2) bek.*].
Néhai V. M. 1959. évtől 1975. szeptember 8-án bekövetkezett haláláig tagja volt a t.-i mezőgazdásági termelőszövetkezetnek.
A belépéskor a termelőszövetkezet közös használatába adta többek között gyermekei – a felperes és az 1974. augusztus 17-én elhalálozott M. – tulajdonában levő, anyjuk után megörökölt 595-595 □-öl összesen 1190 □-öl nagyságú külterületi szántóingatlanokat is. Az ingatlanokat V. M. haszonélvezeti joga terhelte. A gyermekének elhalálozásakor az állami közjegyző az ennek a tulajdonában volt 595 □-öles ingatlant a felperesnek adta át.
A járási- és városi földhivatal az 1979. december 28-án kelt határozatával a felperestől mint kívülállótól a 7–162 részarány-lapon nyilvántartott 595 □-öl nagyságú 4,18 aranykorona értékű külterületi szántóingatlant 1975. szeptember 8-i hatállyal 334 Ft megváltási árért az azt használó t.-i mezőgazdasági termelőszövetkezet tulajdonába adta, egyidejűleg az elhalt V. M. haszonélvezeti jogát törölte. A felperesnek az ingatlan belterületivé nyilvánítása iránti kérelmét elutasította.
A járási- és városi földhivatal határozatával ugyancsak a termelőszövetkezet tulajdonába került – 1980. január 1-jei hatállyal – 334 Ft megváltási ár ellenében az elhalt gyermek tulajdonában volt, a 7–1445 sz. részaránylapon nyilvántartott 595 □-öles 4,18 aranykorona értékű külterületi ingatlan is.
A községi tanács a t.-i mezőgazdasági termelőszövetkezettel – a házhelyigények kielégítése végett – megállapodást kötött, hogy a termelőszövetkezet a kezelésében levő állami tartalékterület terhére a községnek átad 10 kh. területet. Az átadott terület később a járási tanács v. b. műszaki osztálya által kiadott elvi engedély alapján parcellázásra és az OTP-n keresztül értékesítésre került. Az így átadott területben szerepelt a felperes és testvére tulajdonaként nyilvántartott két 595 □-öles ingatlan is.
A felperes a termelőszövetkezet ellen indított keresetében a megváltási árat ingatlanonként 119 000 forintra kérte felemelni. Keresetében arra hivatkozott, hogy a községi tanács a perbeli ingatlanokat a termelőszövetkezet tulajdonába adása előtt – még 1971–72-ben – belterületiekké nyilvánította, ezért őt magasabb megváltási ár illeti meg.
Az eljárás során a felperes alperesként a Magyar Államot perbe vonta, a termelőszövetkezettel szemben előterjesztett keresetétől pedig elállott. A járásbíróság ezért a termelőszövetkezettel szemben a pert megszüntette.
Az állam képviseletében eljárt városi tanács v. b. pénzügyi osztálya a kereset elutasítását kérte.
Az igazságügyi szakértő a belterületi ingatlanok megváltási árát ingatlanonként 23 035 Ft-ban javasolta megállapítani.
A járásbíróság ítéletével a járási és városi földhivatal határozataiban megállapított megváltási árat 45 402 Ft-ra emelte fel és a Magyar Államot ennek az összegnek a megfizetésére kötelezte. A kereset ezt meghaladó részét elutasította.
A járásbíróság ítéletét azzal indokolta, hogy az ingatlanok a megváltás időpontjában nem külterületiek, hanem belterületiek voltak. Mivel belterületi ingatlanok nem kerülhetnek a termelőszövetkezet tulajdonába, a tsz. nem lett volna kötelezhető megváltási ár fizetésére. Az átengedett ingatlanokért a termelőszövetkezet térítést nem kapott, ezért – az ítélet indokolása szerint – a felperes jogosan kérte a Magyar Államot megváltási ár megfizetésére kötelezni. Az ítélet indokolásában a PK. 411. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított PKT 10/1970. sz. állásfoglalásra is hivatkozott a járásbíróság.
A megyei bíróság ítéletében a járásbíróság ítéletét részben és akként változtatta meg, hogy a Magyar Állam által fizetendő megváltási ár összegét 56 920 Ft-ra emelte fel. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az alperest 300 Ft másodfokú részperköltségnek 15 nap alatt történő megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy a le nem rótt fellebbezési illetéket az állam viseli.
A megyei bíróság a járásbíróság ítéletét azért változtatta meg, mert a felperes az ingatlanokat különböző időpontban szerezte meg, s ezért őt az 5 év alatt szélesebb körben kialakult forgalmi értékekre figyelemmel 834 □-ig magasabb megváltási ár illeti meg.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A földtörvénynek (1967. évi IV. tv. FTT) sem a korábban, sem a jelenleg hatályos rendelkezései nem tették lehetővé azt, hogy a bíróság a földhivatal határozatát felülbírálja abban a vonatkozásban, hogy a megváltásra kerülő földek kinek a tulajdonába kerülnek. Az FTT a végrehajtásával kapcsolatos határozatok meghozatalát és egyéb intézkedések megtételét államigazgatási hatáskörbe utalta. Az ilyen határozatokat a bíróság előtt csak akkor lehet megtámadni, ha azt az FTT vagy a végrehajtásról szóló jogszabály megengedi [FTT 38. § (1) bek.]. Az FTT csak egy esetben engedi meg a földhivatali határozat bírósági felülbírálását. Nevezetesen az FTT 38. §-ának (2) bekezdése szerint a megváltási árral (térítéssel) kapcsolatban az érdekeltek között felmerült vita eldöntése a bíróság hatáskörébe tartozik. Mivel a jogszabály csak a megváltási árral (térítéssel) kapcsolatos vitát utalja a bíróság hatáskörébe a bíróság nem vizsgálhatja felül a földhivatalnak azt a határozatát, amellyel a tulajdonszerzés és a megváltási ár megfizetésére való kötelezés kérdésében határozott.
A felperes apja 1975. szeptember 8-án halt meg, tehát ezen a napon szűnt meg a perbeli ingatlanokat terhelő özvegyi haszonélvezeti joga, amelyből az következik, hogy a termelőszövetkezetnek ezen a napon nyílott meg a tulajdon megszerzése iránti joga, függetlenül attól, hogy a földhivatal határozatát mikor hozta meg. A jogvita elbírálására tehát az FTT-nek nem az 1977. január 1-jei hatállyal módosított [1976. évi 34. tvr. sz. 16. § (1) bek.], hanem a korábbi rendelkezései irányadók. Az említett jogszabályi rendelkezés szerint ugyanis a tvr. a hatálybalépéséig (1977. január 1.) a FTT alapján megszerzett jogokat nem érinti. Mindebből pedig az következik, hogy téves az eljárt bíróságoknak az állam tulajdonszerzésére vonatkozó álláspontja is.
Tévedtek tehát az eljárt bíróságok, amikor az államigazgatási határozatban foglaltak ellenére a Magyar Államot kötelezték megváltási ár fizetésére.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a járásbíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
A felperes azonban nincs elzárva attól, hogy a megváltási ár felemelésére vonatkozó igényét – amennyiben annak törvényi feltételei még fennállanak – az államigazgatási határozatban szereplő termelőszövetkezettel szemben érvényesítse. (P. törv. I. 20 032/1982. sz.)
*].
E rendelkezést az 1981. évi 25. tvr. 24. §-a hatályon kívül helyezte, a határozat azonban az új rendelkezésnek is megfelel.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás