PK BH 1982/378
PK BH 1982/378
1982.09.01.
Házassági bontóperben kötött olyan egyezség, amelyben az egyik házastárs vállalja, hogy a közös lakásból más lakás biztosítása nélkül kiköltözik, csak akkor hagyható jóvá, ha a bíróság tisztázza azt is, hogy a lakás kiürítését vállaló házastárs e kötelezettségének miként tud eleget tenni, hová fog költözni. Az egyezséget jóváhagyó végzésben a bíróságnak meg kell állapítania, hogy a lakásban jogcím nélkül tartózkodó személy a lakásrendelet alapján tarthat-e igényt elhelyezésére, ha igen, milyenre [Pp. 148. § (2) bek.; Csjt. 18. § (1) bek.; 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 125. §; 9. sz. Irányelv 4) pont; PK 386. sz.].
A peres felek 1978. január 14-én kötöttek házasságot, amelyből gyermek nem származott. A házassági együttélést a B.-n lakótelep 3/b. szám alatti kétszobás lakásban kezdték meg, amely – az alperes által nem vitatott felperesi előadás szerint – a felperes különvagyona.
A felperes 1981. március 11. napján előterjesztett keresetében a házasság felbontását, a közös lakás kizárólagos használatára történő feljogosítását és az alperes kiürítésre kötelezését kérte azzal, hogy az alperes az elhelyezéséről saját maga legyen köteles gondoskodni. A felperes a keresetlevélben előadta, hogy az alperessel nem értették meg egymást, állandóan voltak nézeteltérések. Az alperes ugyanis – miután ő 1979 decemberében katonai szolgálatra bevonult – idegen férfiakat vitt fel a lakásba, a háztartást elhanyagolta. Az együttélésük 1981. év elején megszakadt, és ezt követően, ha eltávozásra hazajött, az alperes a lakásból eltávozott.
Az alperes maga is kérte a házasság felbontását. Az együttélés megromlásának okait nem kívánta feltárni. Vállalta, hogy a közös lakásból 1981. július 31-ig – más lakás biztosítása nélkül – elköltözik. A felperes ezt követően úgy nyilatkozott, hogy az együttélés megromlására vezető okok feltárása nélkül egyező akaratnyilvánításuk alapján kéri a házasság felbontását.
A peres felek egyezséget kötöttek, amely szerint az alperes a B.-n lakótelep 3/b. szám alatti, a felperes különvagyonát képező öröklakás használatáról – más lakás biztosítása nélkül – lemond. Egyben kötelezte magát arra, hogy a lakásból 1981. július 31. napjáig elköltözik. A bíróság a felek egyezséget jóváhagyta.
A következő tárgyaláson a bíróság a peres felek házasságát egyező akaratnyilvánításuk alapján felbontotta.
A peres felek az egyezséget jóváhagyó végzés és az ítélet elleni fellebbezési jogukról lemondtak, így azok nyomban jogerőre emelkedtek.
Miután az alperes a vállalt határidőre a lakást nem ürítette ki, a felperes kérte a végrehajtás elrendelését. A bíróság a végrehajtási lap kiállítása előtt a peres feleket személyesen meghallgatta. Ennek során az alperes úgy nyilatkozott, hogy nincs másik lakása, ahová elköltözhetne és jövedelmi viszonyai mellett albérleti díj fizetésére képtelen.
A bíróság 5. sorszámú végzésében a lakás kiürítése iránti végrehajtást elrendelte azzal, hogy az adós elhelyezéséről maga köteles gondoskodni. Megállapította, hogy a jogerős egyezségben az alperes a lakásból való kiköltözést más lakás biztosítása nélkül vállalta. Ezért az 1/1971. (II. 8.) ÉVM számú rendelet 90. §-a (2) bekezdésének c) pontja értelmében jogcím nélkül lakó rosszhiszemű személy, s az elhelyezéséről maga köteles gondoskodni.
A végzés fellebbezés hiányában első fokon jogerőre emelkedett.
A jogerős végzések ellen emelt törvényességi óvás az alábbiak szerint alapos.
A Legfelsőbb Bíróság 9. számú Irányelvének 4. pontja értelmében a házasság egyező akaratnyilvánítással történő felbontása esetén a bíróságnak minden esetben tájékozódnia kell arról, hogy a felek jogaik ismeretében és az általuk szándékolt módon kívánják-e életviszonyaikat (tartási, lakás- és vagyonjogi kérdésekben) rendezni.
A bontásra irányuló megegyezéssel a házastársak általában annak vizsgálatát kívánják kizárni, hogy milyen okok vezettek a házasság végleges megromlásához. A lakáskérdés ezeknek a körülményeknek a vizsgálatát akkor teszi szükségessé, ha a felek a volt közös lakásuk használata tekintetében nem tudnak megegyezni. Ilyen esetben a lakáshasználat rendezése általában nem történhet meg a házasság megromlásához vezető okok legalábbis részbeni feltárása nélkül, és ilyenkor legtöbb esetben nem is lehetséges a házasságnak a Csjt. 18. §-a (1) bekezdésének második fordulata szerint egyező akaratnyilvánítás alapján történő felbontása. Más a helyzet, ha a felek a járulékos kérdésekben, így a lakáshasználatra nézve is megegyeztek, mert ebből is arra lehet következtetni, hogy az együvé tartozást minden vonatkozásban felszámolták és tartósan új életre rendezkedtek be.
A felek valóságos akaratát kifejező megegyezés tartalmát azonban a jegyzőkönyvben, illetőleg a szükséges mértékben az egyezségben pontosan rögzíteni kell.
Ennek ellenére elmulasztotta a bíróság annak tisztázását és a jegyzőkönyvben történő rögzítését, hogy az alperes vállalt kötelezettségének miként tud eleget tenni, hová fog költözni a volt közös lakásból. Ennek tisztázása nélkül a feleknek a lakáskérdésben való megállapodása hiányos, és nem lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy mi volt a felek tényleges szándéka és akarata. A felek meghallgatása és az idevonatkozó tényállás tisztázása nélkül az egyezség jóváhagyása kérdésében nem lehet határozni.
Törvénysértő az egyezség azért is, mert azt a bíróság anélkül hagyta jóvá, hogy meghatározta volna: a kiürítésre kötelezettséget vállaló alperes tarthat-e, illetőleg milyen elhelyezésre tarthat igényt. A Pp. 148. §-ának (3) bekezdése szerint a bíróság által jóváhagyott egyezségnek ugyanaz a hatálya, mint a bírói ítéletnek. A lakások elosztásáról és a lakásbérletről szóló módosított 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet (R.) 125. §-a szerint a bíróságnak a kiköltözést elrendelő határozatában meg kell állapítania, hogy a lakásban jogcím nélkül lakó személy e rendelet alapján tarthat-e, illetőleg milyen elhelyezésre tarthat igényt.
Minthogy az R. 125. §-a értelmében az egyezség lényeges tartalmi eleme az elhelyezési igény tárgyában történő megállapodás, és ebben a felek nem egyeztek meg, a Pp. 148. §-ának (2) bekezdése alapján az egyezséget nem lehetett volna jóváhagyni, mert az nem felel meg a hatályos jogszabályoknak. Az elhelyezési igény kérdésének rendezetlensége folytán az egyezség végrehajtására – figyelemmel a Vht. végrehajtásáról szóló 14/1979. (IX. 17.) IM sz. rendelet 62–66. §-aiban foglalt végrehajtási eljárási szabályokra – nem lett volna lehetőség.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján az egyezséget jóváhagyó végzést és ennek következtében értelemszerűen az ezen alapuló végrehajtást elrendelő végzést is hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 20 012/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás