PK BH 1982/380
PK BH 1982/380
1982.09.01.
A közös tulajdonnak megváltási ár megfizetésével történt megszüntetése és egyidejűleg az ingatlanban levő lakás birtokba adására irányuló igény – mint tulajdoni igény – nem évül el, ezért a végrehajtási lap kiállítása elévülés okából nem tagadható meg [Vht. 14. §, 48. §; Ptk. 115. §].
A járásbíróság a felek házasságának 1970-ben történt felbontása után ítéletével a volt házastársak között a közös vagyont megosztotta: megállapította, hogy az sz.-i tanyásingatlan felépítménye a házastársi közös vagyonhoz tartozik és ezt az ingatlant a felperes tulajdonába adta. Egyben a felek közös tulajdonában állt zs.-i házasingatlan felperesi 1/2 illetőségét 67 000 forint megváltási ár, illetőleg értékkülönbözet megfizetése ellenében az alperes tulajdonába adta, a felperest pedig az alperesi fizetési kötelezettség teljesítése után az általa használt ingatlanrész kiürítésére kötelezte.
A felek az első fokon jogerőre emelkedett ítélet végrehajtását nem kérték. A rendelkezésre álló adatok szerint az alperes a volt közös lakásból elköltözött és újabb házasságot kötött, a felperes továbbra is használta a falusi házasingatlant (ahol egyébként az egyik felnőtt gyermeke családjával együtt ugyancsak vele lakott, illetőleg lakik), a tanyásingatlan szívességi alapon történő használatára pedig egy másik fiát, ifj. L. J.-t és családját jogosította fel.
Az alperes 1980-ban pert indított ifj. L. J. és felesége ellen a tanyásingatlan lakásának kiürítése iránt. Keresetét azonban a bíróság azzal az indokolással, hogy a felperes a házastársi vagyonközösség megszüntetése tárgyában hozott ítélet rendelkezésére figyelemmel a tanyásingatlannak nem tulajdonosa, elutasította.
Az alperes ezután a közös vagyon megosztása tárgyában hozott jogerős ítélet végrehajtását kérve letétbe helyezte a 67 000 forintot és a felperest a házasingatlan elhagyására szólította fel. Az elsőfokú bíróság a végrehajtási lapot az alperes kérelmének megfelelően ki is állította, azt azonban az ügyész indítványára végzésével visszavonta. Indokolása szerint a felek a követelésük esedékessé válásától számított öt éven belül végrehajtást nem kértek, ezzel végrehajtási joguk a Ptk. 324. §-ának (1) bekezdése értelmében elévült.
A másodfokú bíróság az első fokú végzést helybenhagyta. A jogerős döntés indoklása szerint az alperes kötelezettsége és a felperes lakáskiürítési kötelezettsége nem tulajdoni igény, hanem kötelmi követelés, ezért a végrehajtás a követelés elévülése folytán már nem foghat helyt.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Ptk. 115. §-ának (1)–(3) bekezdésében foglalt rendelkezések a tulajdonos birtokából kikerült dolog visszaadása tekintetében kizárja a tulajdonigény elévülését.
Tévedett tehát a perben eljárt első és másodfokú bíróság, amikor az alperes követelését kötelmi jellegű igény érvényesítésének tekintette és ahhoz képest az elévülés szabályait alkalmazta. A Ptk. XXVI. fejezete az elévülést a szerződés megszűnésének egyes eseteit szabályozó rendelkezései után említi, és az elévülésre vonatkozó 324. §-a kifejezetten a követelések elévüléséről szól. A jelen esetben tehát a házastársi közös vagyon megosztására, illetőleg az ingatlanok közös tulajdonának a megszüntetésére vonatkozóan az elévülésnek ez a szabálya nem alkalmazható. Az ingatlan birtokba adására irányuló kérelem nem a alakult át készpénz-szolgáltatási kötelemmé. Az alperes a zs.-i (Felszabadulás utca 54.) házasingatlan felperest illető tulajdonjogát a jogerős ítélet rendelkezése folytán 67 000 forint megváltási árért, illetőleg a tanyásingatlan alperest illető részének a felperes tulajdonába adásával megszerezte, ennek az összegnek és – a felperes kérelme esetén – az ítéletben megszabott teljesítési határidő lejártától járó késedelmi kamatnak a megfizetése (PK 305. sz.) után jogszerű igénye van az ítélet ama rendelkezésének a végrehajtására is, hogy a felperes az ingatlan általa használt részét kiürítve bocsássa az ő (alperes) rendelkezésére. A lakás birtokba adására való igény a tulajdonjog egyik részjogosultsága, ennélfogva az alperes az ítélet végrehajtását időbeli korlátozás nélkül kérheti, miért is a vonatkozásban a végrehajtási lap kiállítását nem lehet megtagadni (Vht. 14. §, 48. §).
A felperes a peren kívüli végrehajtási eljárásban eredményesen nem hivatkozhat arra, hogy a jogerős ítélet meghozatala óta személyi és vagyoni viszonyaiban jelentős változás következett be. Ha az ítélet utáni időben a jogi helyzet megváltozott, az utólagos tényeken alapuló igényét a felperes külön perben érvényesítheti.
Egyébként az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. sz. tvr. 12. §-ának (5) bekezdése előírja, hogy a bíróság az ingatlanhoz kapcsolódó jogok és tények körében bekövetkezett változások átvezetése iránt a járási földhivatalt keresse meg. A jelen esetben a bíróság a jogszabályban előírt rendelkezés helyett a feleket jogosította fel arra, hogy a tulajdoni változások bejegyzését kérjék. Nincs adat arra, hogy a földhivatal a tulajdoni változásokat az ingatlan-nyilvántartásba (telekkönyvbe) bejegyezte volna.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta és a végrehajtási lap visszavonását mellőzte. (P. törv. II. 20 728/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás