GK BH 1982/386
GK BH 1982/386
1982.09.01.
Ha a megrendelő a rendeltetésszerű célra meg nem felelő szolgáltatás kicserélése folytán olyan magasabb értékhez jut, amelyet a szerződésben meghatározott ellenérték nem fedezett, holott a szerződés helyes megkötése esetén erre is figyelemmel kellett volna lenni, az így szerzett vagyoni előny ellenértékét a megrendelőnek kell viselnie és azt a vállalkozóval szemben kártérítésként nem érvényesítheti [Ptk. 361. § (1) bek.; GKT 76/1973. sz.].
A felperes húsárugyár telepén a II. r. alperes tervei alapján került kivitelezésre a füstölőépület helyiségeinek léghűtő berendezése. A generáltervező az I. r. alperes volt, a felperes a létesítmény beruházója, illetve üzemeltetője.
Az elsőfokú bíróság a hűtő battériák hibás tervezése miatt indított kártérítési perben szakértői bizonyítást rendelt el. A szakértő az alap-, illetve kiegészítő szakvéleményben azt állapította meg, hogy a hűtőelemek kicserélése a felperes által megjelölt 1 090 800 Ft összeggel szemben csak 694 031 Ft-ba került, a felperesnél azonban ennek ellenére nem keletkezett kár. Ezt azzal indokolta, hogy a betervezett és annak megfelelően kivitelezett hűtőelem típusszerkezet volt. Ezért annak egységára m2-ként lényegesen olcsóbb volt, mintha olyan egyedi gyártású hűtőelemet terveztek volna, amely hat évig használható. Az olcsóbb minőségű, típus léghűtő egységára 400 Ft/m2, viszont a vastagabb falú egyedi előállítású hűtőelem m2-ként kb. 1000 Ft-ba kerül. A szakértő álláspontja szerint a felperest az olcsóbb, de csak kisebb élettartamú battéria tervezése folytán még annak figyelembevételével sem érte kár, hogy az időközbeni csere munkadíj jellegű költségekkel, valamint bontással is járt. Népgazdasági szempontból sem kívánatos egyedi berendezések alkalmazása olyan esetben, ha azok típusberendezéssel helyettesíthetők. Az 1975. évi árszintet tekintve az egységárbeli eltérés olyan jelentős (280–700 Ft), hogy az egyedi elemek alkalmazása esetén a beruházás 2 430 000 Ft-tal többe került volna. A beruházási összegben jelentkező megtakarítás ezért bőven fedezte a jelenlegi ráfordítás (időközben tönkrement elemek újracserélése) költségeit, ugyanakkor a tervezett megoldás számottevő időbeli nyereséggel járt. Egyedi termék legyártása ugyanis 1–1 1/2 évet vett volna igénybe, és ez idő alatt a termelés nem lett volna folyamatosan biztosítható.
Az elsőfokú bíróság a szakvéleményre tekintettel a keresetet elutasította.
Az első fokú ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A felperes fellebbezése annyiban alapos, hogy a jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján nem hozható megnyugtató döntés.
A szakértő, valamint a felek nyilatkozatai nem elegendők az ügy elbírálásához, mert egyrészt nincs bizonyítva, hogy a felperes által érvényesített költségek mennyiben vezethetők vissza a II. r. alperes hibás teljesítésére, illetve mennyiben minősülnek olyan értéknövelő jellegű költségeknek, amelyeknek megtérítésére a felperes nem tarthat igényt, másrészt az összegszerűség kérdésében sem állnak rendelkezésre a szükséges bizonyítékok.
Miután az adott esetben jogerős ítélet állapította meg a II. r. alperes hibás teljesítés miatti kártérítési felelősségének fennállását, az újabb eljárás során a bíróság már csak a felmerült károk és a hibás teljesítés közötti okozati összefüggés és a kár összegszerűségének kérdését vizsgálhatta.
Annak a kérdésnek a megítélésénél, hogy milyen költségek minősülnek hibás teljesítés miatti kárnak, abból kell kiindulni, hogy valamennyi költség hibás teljesítés miatti kárnak minősül, ami hibátlan tervezés esetén nem merült volna fel [Ptk. 310. §, 7/1978. (II. 1.) MT sz. r. 18. § (1) bek., 41. § (1) bek., 89. §]. Ezért a hibás teljesítés miatti kártérítési igény elbírálásánál nem lehet eltekinteni annak a tisztázásától, hogy hibátlan tervezés esetén, a tervezés és kivitelezés időpontjában érvényes árak figyelembevételével az adott helyre alkalmas, megfelelően tisztítható, a kellő hűtést biztosító, karbantartható és a korábbival azonos élettartamú – tehát legalább hat évig üzemelő – battéria mennyibe került volna. Ha ugyanis a most felsorolt követelményeknek megfelelő hűtőelem eleve többé került volna, mint amit beterveztek és kiviteleztek, akkor a két ár közötti különbözet a megrendelőnél helyes tervezés esetén eredetileg is felmerült volna, és az értéknövelő költségnek minősül. Ebben az esetben ugyanis a kicserélés folytán a megrendelő olyan magasabb értékhez jutott, amelyet a szerződés szerinti ellenérték nem fedezett, holott azt a szerződés helyes megkötése esetén a szolgáltatás és az ellenérték meg-határozásánál figyelembe kellett volna venni (1. a GKT 76/1973. sz. állásfoglalásban kifejezésre jutott elvet). Az ilyen vagyoni előny ellenértékének terhét pedig a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint a megrendelőnek kell viselnie [Ptk. 361. § (1) bek.]. Ebből következik, hogy az ilyen jellegű költségeket a tervezővel szemben sem érvényesítheti kártérítésként. Ha azonban a megfelelően betervezett és az előbbi követelményeknek megfelelő hűtőelem ára azonos lett volna a betervezettel, vagy kisebb lett volna, akkor a háromévi üzemelés után használhatatlanná vált elemek kicserélése miatti költségek a hibás tervezés folytán felmerült kárjellegű költségnek minősülnek, amelyeket a tervező köteles megtéríteni.
A felelősség kérdésében lefolytatott korábbi perben beszerzett és a döntésnél elfogadott szakvélemény szerint helyes tervezés esetén az eredetileg beépített hűtőelemeknek legalább 6 évig kellett volna üzemelniük. A kártérítés összegszerűségének vizsgálatát végző szakértő viszont arra az álláspontra jutott, hogy a betervezett és a terv, illetve a költségvetés szerinti áron készült típuselemek – azoknak a korábbitól eltérő falvastagsága miatt – csak 3 évig használhatók, vagyis, hogy a felperes az általa kifizetett ellenérték fejében csak háromévi használatra alkalmas elem teljesítését várhatta el. Az ellenkező megoldás (6 évig tartó üzemelést biztosító elem) a szakértő szerint 250%-os költségnövekedéssel járt volna. Ez utóbbi szakértői megállapítás nincs megfelelően alátámasztva és más – a per megnyugtató elbírálásához szükséges – tények sem tisztázottak.
Az újabb eljárás során a korábban eljárt műszaki szakértőt kell nyilatkozattételre felhívni abban a kérdésben, hogy az általa megjelölt 6 éves élettartam – helyes tervezés esetén – az adott esetben ténylegesen betervezett elemektől is elvárható volt-e, vagy a hosszabb élettartam csak más minőségű és ez esetben milyen paraméterekkel rendelkező elemtől várható.
Tisztázni kell, hogy a tervezés időpontjában típuselemként beszerezhető volt-e 6 évi üzemelésre alkalmas elem, avagy az ilyen élettartamú üzemelést csak az egyedi tervezésű és gyártású hűtőelem biztosította volna. Csak ezen adatok birtokában lehet kiszámítani, hogy a helyes tervezésű elemekért a felperesnek mennyit kellett volna fizetnie, tehát hogy történt-e a javára a kicseréléssel értéknövekedés.
A betervezett elem acéllemezének vastagsága 0,5 mm volt. A szakértő az adott helyen az ilyen vastagságú elemet alkalmatlannak minősítette. Ezért tisztázni kell, hogy a tervezéskor volt-e forgalomban megfelelő, a korábbival azonos, 1 mm-es vastagságú anyagból készült elem, és hogy az acéllemez vastagsága az árban milyen szerepet játszott. Ha ugyanis az acéllemez vastagsága miatt helyes tervezés esetén eleve többletköltségek merültek volna fel, a fent már leírtak szerint ez értéknövelő költségnek minősül. A bizonyítási eljárást ki kell tehát egészíteni a beszerzési lehetőségek, valamint a tervezés és gyártás idejében érvényes beszerzési árak kérdésében is. Ide vonatkozóan indokolt a hűtőelemeket gyártó vállalat, illetve szövetkezet bíróság által történő meghallgatása is.
Miután a fenti kérdések tisztázásához a bizonyítási eljárás nagy terjedelmű kiegészítése szükséges, a Legfelsőbb Bíróság a hibás tervezés miatt a felperesnél bekövetkezett, igazolt kárigény megállapítása érdekében a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján elrendelte a bizonyítási eljárásnak a fent ismertetett irányelvek szerinti kiegészítését és ennek érdekében az elsőfokú bíróságot – ítéletének hatályon kívül helyezésével – a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Gf. IV. 31 582/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás