GK BH 1982/387
GK BH 1982/387
1982.09.01.
Jogszabály tiltó rendelkezése hiányában a szerződő felek a termék átlagminőségének alapulvételével az egyes minőségekre megállapított hatósági árak átlagában is megállapodhatnak [Ptk. 226. § (3) bek.].
A tényállás szerint a felek 1980. június 10-én 500 tonna alma szállítására mezőgazdasági termékértékesítési szerződést kötöttek. A szerződés 3. pontja szerint az „árumennyiséget az MSZ előírásainak megfelelően kell teljesíteni, különleges és I. o. minőségben. A különböző minőség egy csomagolási egységben keverten helyezhető el. A tétel max. 5% III. o. nem romló hibás minőséget tartalmazhat”. A szerződés további rendelkezése szerint a felek az átadás-átvétel alkalmával közös minősítéssel állapítják meg a termék minőségét, és az alma irányárát 5,50 Ft/kg-ban határozták meg. A felek 1980. szeptember 17-én a szerződést „megerősítették”, és a minősítés alapjául az egészségügyi állapotot, a sérülésmentességet, a küllemet és a minimális 55 mm-es mérethatárt fogadták el, megállapodtak továbbá abban is, hogy az átadás-átvételi árakat a szállító telepén alakítják ki, amennyiben a minősítés az 5,50 Ft/kg-os átlagárat meghaladja. Tartalmazza az ekkor felvett „emlékeztető”, hogy az addig átadott cca. 500 q Starking alma egységárát a felek a minősítés alapján 5,50 Ft-ban határozták meg. A felperes ezután 2 500 000 Ft előleget azzal utalt át az alperesnek, hogy az elszámolás a szállítások befejezése után történik meg. Ténylegesen 367 486 kg alma került átvételre, amelyből a felperes állítása szerint a szerződésben kikötött minőségnek csak 196 449 kg alma felelt meg. Ezért az elszámolásában 714 850 Ft visszafizetését követelte, amelyből az alperes 256 791 Ft-ot elismert és a felperesnek vissza is fizetett.
A felperes a keresetében 377 194 Ft visszafizetésére és az átadni elmulasztott 142 514 kg alma szállításának meghiúsulása miatt 78 383 Ft meghiúsulási kötbérnek a megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Az alperes a védekezésében azt állította, hogy szerződés szerinti minőségű almát adott át a felperesnek, és ezért az 5,50 Ft/kg-os átlagárat köteles a részére megfizetni. Az át nem adott almát pedig szállításra felajánlotta, annak átvételét azonban a felperes tagadta meg.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint az 1980. szeptember 17-én létrejött szerződésmódosítás tartalmából megállapítható, hogy a felek az alapszerződésben foglalt minőségi és árfeltételeket olyképpen módosították, hogy a minősítés nem osztályba sorolás alapján történik, illetve az 5,50 Ft-os kg-onkénti ár nem irányár, hanem átlagár. Ez a megállapodás pedig azt jelenti, hogy a felperes a minőségi követelményeknek megfelelő almamennyiség után ezt az árat köteles megfizetni. A felperes összesen 357 486 kg almát vett át az alperestől, ezért az alperest ellenérték címén 1 966 173 Ft, valamint 230 056 Ft a szállításokhoz biztosított konténerek értékeként, fuvarköltség címén pedig 80 866 Ft, összesen tehát 2 277 095 Ft illeti meg. Ezt az összeget levonva a felperes által kifizetett 2 500 000 Ft-ból 222 905 Ft maradt, az alperes pedig – ezt meghaladóan – 256 791 Ft-ot fizetett vissza a felperesnek. A meghiúsulási kötbérigénnyel kapcsolatban az elsőfokú bíróság megállapítása szerint a felperes nem vitatta azt, hogy az alperes ezt az árumennyiséget is át kívánta adni a részére. Arra hivatkozott, hogy az átvétel az alma gyenge minősége miatt hiúsult meg, e tényt azonban nem bizonyította.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A fellebbezés nem alapos.
Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság az ítélete indokolásában, hogy a felek az alapszerződést 1980. szeptember 17-én akként módosították, hogy az alma átlagárát határozták meg 5,50 Ft/kg-ban. Az árumennyiséget az alapszerződés szerinti minőségben kellett teljesítenie az alperesnek, mert e szerződéses kikötést a felek csak annyiban módosították, hogy a méret alsó határát 55 mm-ben határozták meg. Az alperesnek tehát a szerződés módosítását követően is különleges és első osztályú minőségben kellett teljesítenie azzal, hogy a tétel maximálisan 5%-ban III. osztályú, nem romló hibás almát tartalmazhatott. Az Országos Anyag- és Árhivatal VI. 2. (1980./ÁT 28.) ÁH számú ármegállapítása szerint a különleges minőségű alma termelői ára 7 Ft, az első minőségi osztályba sorolt alma ára pedig 4,60 Ft. A feleknek az az ármegállapodása azonban nem ütközik jogszabályba, hogy az osztályba nem sorolt, de kiváló és I. o. alma átlagára 5,50 Ft, hiszen olyan kötelezettséget sem a fenti árhivatali rendelkezés, sem egyéb jogszabály nem ír elő, hogy a felek csak osztályba sorolt termékre köthetnek szerződést [Ptk. 226. § (3) bek.]. Annak ugyanis nincs akadálya, hogy az átlagminőség alapulvételével az egyes minőségekre megállapított termelői árak átlagában állapodjanak meg. A minősítésre vonatkozó és a felperes által hivatkozott szerződési feltétel sem jelentette azt, hogy a felek a szerződés teljesítésekor kötelesek lettek volna az almát osztályba sorolni. E kötelezettsége a feleknek csak az esetben állhatott fenn, ha az alapszerződés szerinti irányár hatályosult volna. Minthogy azonban az irányárat a felek átlagárra módosították, a feleknek az almát nem kellett osztályba sorolniuk, ez ugyanis a szerződés ármeghatározásával ellentétes lett volna. A felperes 357 486 kg almát kifogás nélkül átvett az alperestől. A kifogás nélküli átvétel következtében őt terhelte annak a bizonyítása, hogy az alma nem felelt meg a szerződésben meghatározott minőségnek, és hogy emiatt az alperest a kikötött átlagárnál kevesebb ellenérték illeti meg. A felperes azonban az állítását nem tudta igazolni.
Az 1980. szeptember 16-án és 17-én átadott Starking alma osztályba sorolásáról kiállított áruminősítési jegyekre azért nem hivatkozhat a felperes, mert az 1980. szeptember 17-i szerződésmódosításkor a felek közösen megállapították, hogy az átadott 500 q Starking alma egységára a minősítések alapján 5,50 Ft/kg. A szeptember 18-án felvett áruminősítési jegyben foglaltak pedig a teljes leszállított mennyiség minőséghibáját nem bizonyítják. Egyrészt ugyanis egy tétel minősége, egyéb bizonyítékok hiányában, a teljes mennyiség minőségét nem igazolja, másrészt az erre történt hivatkozást aggályossá teszi a felperesnek az a kifejezett nyilatkozata, hogy a korábbi napokon ugyanilyen minősítések ellenére a teljesítést maga is szerződésszerűnek ismerte el.
Szükséges még megjegyezni, hogy ha az alma valóban nem felelt meg a szerződésben meghatározott minőségnek, és az alperes a közös minősítéstől elzárkózott, úgy a felperesnek módjában volt a szolgáltatás átvételét megtagadni, vagy érdektelen személy jelenlétében a minősítést elvégezni. A kifogás nélküli átvétel és a fenti hiányos tartalmú bizonyítékok azonban nem alapozzák meg a felperes vételár visszakövetelésére irányuló igényét.
A felperes meghiúsulási kötbérkövetelése ugyancsak a bizonyítatlanság miatt alaptalan. A felperes sem vitatta, hogy az alperes rendelkezett a teljes leszerződött almamennyiséggel. Azt azonban még csak nem is valószínűsítette, hogy a szerződés részben azért hiúsult meg, mert az alma a kikötött minőségnek nem felelt meg.
Az első fokú ítélet indokolását csupán annyiban kell módosítani, hogy az átadott almamennyiségből 44 355 q tekintetében a felek az egységárat valóban 4,57 Ft/kg-ban határozták meg, ennek figyelembevételével pedig az alperes jogos vételár-követelése 1 932 287 Ft, a konténerek értéke és a fuvarköltsége nem vitatott összege pedig 310 922 Ft. Ennek következtében az alperest 2 243 209 Ft illeti meg, amely összeget a felperes által nyújtott 2 500 000 Ft-ból levonásba kell helyezni, és ennek figyelembevételével az alperesnek 256 791 Ft-ot kellett a felperes részére visszafizetni, amely összegnek az átutalása a pert megelőzően meg is történt.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. II. 30 403/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás