GK BH 1982/391
GK BH 1982/391
1982.09.01.
A külkereskedelmi bizományostól elvárható, hogy a megbízónak kártól való megóvása körében szakszerűen és kellő időben tájékoztassa megbízóját a külföldi perindítás szükségességéről és kilátásairól, időbeli korlátairól, hogy az így feltárt adatok birtokában dönthessen a perlési megbízás megadása vagy mellőzése felől [32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. r. 23. § (1) bek.].
A felek között 100 tonna polystoril fólia importjára vonatkozó bizományi szerződés jött létre, melynek alapján az alperes bizományos külkereskedelmi szerződést kötött. E szerződés folytán 1977. március havában 32,6 tonna, május havában pedig 72,9 tonna fólia került leszállításra. A felperes 1977. április 2-án és május 24-én minőségi kifogást jelentett be az alperesnek, ezek közül az elsőt az alperes 1977. április 18-án továbbította is a külföldi eladónak. A felek a külföldi fél képviselőjének jelenlétében még az 1977. évben személyes tárgyalásokat folytattak, amelyek azonban nem vezettek eredményre. Ezért a felperes minőségi bevizsgálás végett a 440 mm-es fóliára 1977. július havában, a 186 mm-es fóliára pedig 1978. február havában adott megbízást a Minőségellenőrző RT (MERT) részére. A MERT mindkét fóliatétel még feltalálható mennyiségére, 23 004 kg-ra vonatkozóan megállapította, hogy az élelmiszeripari csomagolási célokra alkalmatlan, mivel a fólia helytelen csomagolása következtében erősen szennyezett. A megbízó felperes 1978. május 15-én felszólította az alperest, hogy a külföldi eladó ellen indítson pert és arra is felhívta, hogy megfelelő intézkedésekkel akadályozza meg az igény esetleges elévülését. Az alperes azonban nem indította meg a pert, ezért a felperes az 1978. október 12-én benyújtott keresetében 1 545 283 Ft kártérítésnek és kamatának a megfizetésére kérte kötelezni. Az eljárás során a keresetét 150 000 Ft-tal felemelte, mert a minőséghibás fólia éveken át tartó tárolásával ilyen összegű eszközlekötési járulékot volt kénytelen fizetni.
Az elsőfokú bíróság az alperest a módosított kereset szerint marasztalta, az alperes ügyviteli mulasztását ugyanis a 32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. rendelet (a továbbiakban: R.) 23. §-a alapján megállapíthatónak találta.
Az alperes fellebbezése folytán a Legfelsőbb Bíróság a részítéletében az eszközlekötési járulékkal felmerült 150 000 Ft kár megtérítése és 4500 Ft eljárási illeték vonatkozásában az első fokú ítéletet helybenhagyta, egyébként azonban azt hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróságot a megadott irányelvek figyelembevételével a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
Az új eljárásban az alperes bejelentette, hogy az általa kötött külkereskedelmi szerződésből eredő jogvitákra a svájci jogot kell alkalmazni, eszerint pedig a hibás teljesítésből eredő kártérítési követelések elévülési ideje a leszállítástól számított egy év, amelyet csak a perindítás, illetőleg a bírói egyezség szakít félbe. Állította, hogy akkor, amikor a felperes őt a perlésre utasította, a követelés már elévült.
Az elsőfokú bíróság tanúként meghallgatta a felperes volt igazgatóját, aki a külföldi eladó képviselőjével a személyes tárgyalásokat az 1977. év folyamán folytatta. Az alperes kérdésére a tanú azt vallotta, hogy a perbeli időszakban nemcsak a svájci cégtől, hanem más külföldi cégektől is szereztek be fóliaanyagot.
A felperes az eljárás során bejelentette, hogy 21 416 kg fóliaanyagot 35 Ft/kg egységáron belföldön értékesíteni tudott, ezért ennek a befolyt 749 560 Ft ellenértékével a keresetét leszállította. A még raktárán tárolt 11 tonna fóliát csak a MÉH részére tudná értékesíteni, azonban már csak 16 Ft/kg egységáron.
Az alperes viszont olyan bejelentést tett, hogy a külföldi eladó – a korábbi egyezségi ajánlatának megfelelően – 5000 dollárt neki átutalt, ennek az összegnek a felperes részére történő továbbítása folyamatban van. Védekezésként előadta, hogy a felperes követelésének alapja csak a MERT által bevizsgált és hibásnak talált 23 tonna fólia lehet, ennek értéke pedig csak 891 681 Ft-ot tesz ki. Álláspontja szerint a fólia belföldi értékesítésével és a külföldi eladó által fizetett 5000 dollár összegű kártérítéssel a felperes teljes kára megtérült. A követelés egyébként azért is alaptalan, mert a felperes az áru beérkezésekor nyomban felfedezett hibákat a fuvarozóval nem jegyzőkönyvezte, a MERT-et is indokolatlan késedelemmel bízta meg minőségi bevizsgálással, ennek következtében az áruazonosság már nem bizonyítható. Megismételte a külföldi féllel szembeni igény elévülésére vonatkozó álláspontját.
Az elsőfokú bíróság a felperes módosított keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a reklamáció tárgyát csak a MERT által bevizsgált tétel képezheti, mivel egyébként sem az áru azonossága, sem annak átadáskori hibás volta nem bizonyított. A bíróság elfogadta az alperesnek azt az állítását, hogy a külföldi eladó elleni perben a svájci jogot kellett volna alkalmazni, és hogy ehhez képest a felperes által 1978. május 15-én adott perlési megbízás időpontjában a követelés már elévült. A perlési megbízás elkésettsége folytán keletkezett kár tehát a felperes önokozta kára, amelyet az az alperesre nem háríthat át. A bíróság szerint az alperes terhére ügyviteli mulasztás nem volt megállapítható.
Az első fokú ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A fellebbezés részben alapos.
A Legfelsőbb Bíróság az alperes által a fellebbezési tárgyaláson bemutatott külföldi jogszabályokból megállapította, hogy a külföldi eladóval szemben a hibás teljesítésből származó igények érvényesítési lehetőségének határideje a leszállítástól számítva egy év.
Megállapítható volt ugyanis a fellebbezési tárgyalás adatai alapján, hogy a külföldi eladó az árunak a magyar határon való átlépésével teljesített, az elévülés kezdő időpontja tehát a határátlépés napja volt, ezért a felperes perlési felhívásának idején – 1978. május 15-én – a külföldi eladóval szembeni igényérvényesítés lehetősége elévülés következtében már megszűnt. A bíróságnak tehát azt kellett vizsgálnia, hogy az alperesnek volt-e olyan ügyviteli mulasztása, amely a kártérítési felelősségét megalapozza.
Az R. 23. §-ának (1) bekezdése meghatározza a bizományos kárelhárítási, kárenyhítési kötelezettségét. E jogszabályi rendelkezés érvényesülése szempontjából nem elegendő az, hogy a bizományos tétlenül várja, érkezik-e a megbízójától perlési megbízás, hanem szükséges és elvárható tőle az, hogy az elévülésre, a perindítás várható költségeire és annak várható kimenetelére vonatkozóan megfelelően tájékoztassa a megbízóját és – különösen, ha az elévülés rövid tartama ezt indokolja – megkérdezze a megbízót, nem kíván-e pert indítani az eladóval szemben. Nem lehet ugyanis figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy általában csak a külkereskedelmi vállalatoknak vannak ismeretei a külföldi jogról és tapasztalatai egy per várható költségkihatásairól és eredményességéről. Ezért várható el a bizományostól, hogy külön felhívás nélkül is tájékoztassa ezekről a körülményekről a megbízóját, ezzel is megkönnyítve annak döntését a perindítás szükségességéről, mivel annak költségeit a megbízónak kell viselnie.
A perbeli esetben az alperesnek tudnia kellett azt, hogy az ügyletből származó követelés elévülési ideje mindössze egy év, és mivel tudott a felperes reklamációjáról és a külföldi eladó – lényegében elutasító – álláspontjáról, nem lett volna szabad tétlenül várnia a felperestől a perlésre vonatkozó megbízást, hanem figyelmeztetnie kellett volna őt az elévülés veszélyére és tisztázni kellett volna a perindítási szándékát. Mindezek elmulasztása megállapíthatóvá tette az alperes ügyviteli mulasztását.
A Legfelsőbb Bíróság nem fogadta el az alperesnek arra való hivatkozását, hogy a külföldi eladó elleni perindítás eleve kilátástalan lett volna, mivel a felperes nem szerzett be a fuvarozóval szembeni igényérvényesítésre és a kiszolgáltatáskori állapot bizonyítására alkalmas okiratokat. Ennek ugyanis ellentmond a külföldi eladó egyezségi ajánlata és az annak megfelelő későbbi térítése, amely lényegében a hibás teljesítés elismerését jelentette.
Ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság elfogadta az alperesnek, illetőleg az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy a hibás teljesítés csak azon fóliatételek tekintetében állapítható meg, amelyeket a MERT bevizsgált, és csak arra a mennyiségre, amelyet a MERT hibásnak talált. Ez a mennyiség a MERT-véleményekből megállapíthatóan 23 004 kg volt. Ezért a felperes keresete, amely 31,98 tonna fóliára vonatkozott, részben alaptalannak bizonyult.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta, az alperest 169 355 Ft kártérítés megfizetésére kötelezte, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasító első fokú ítéleti rendelkezést helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. II. 31 875/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás