GK BH 1982/393
GK BH 1982/393
1982.09.01.
I. Ha a fél az egész pervitelre jogi képviselőnek meghatalmazást ad, úgy a bíróság a perben keletkező valamennyi iratot a meghatalmazott jogi képviselő címére kézbesíti [Pp. 97. §].
II. Fellebbezési határidő elmulasztásának igazolására nem fogadható el az, hogy a felek időközben egyezkedtek [Pp. 228. § (2) bek., 234. § (1) bek., 237. §, 388. (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.
Az elsőfokú bíróság végzésével a fellebbezést elutasította (Pp. 237. §), mert a felperes a becsatolt meghatalmazásban megjelölt jogi képviselő részére 1981. március 16-án kézbesített ítélet ellen a fellebbezését 1981. április 7-én, vagyis elkésetten terjesztette elő [Pp. 97. §, 228. § (2) bek.].
A végzés ellen a felperes 1981. április 24-én fellebbezést, egyben érdemi fellebbezésének előterjesztésére nyitva álló 15 napos határidő elmulasztása miatt igazolási kérelmet terjesztett elő. Ebben arra hivatkozott, hogy a keresetét elutasító ítéletet meghatalmazottja útján csak 1981. március 23-án vette kézhez, fellebbezését pedig 1981. április 7-én, vagyis még a fellebbezésre nyitva álló 15 napos határidőn belül adta postára. Fellebbezés e tehát nem késett el. Az a tény, hogy az ítéletet a per vitelével megbízott jogi képviselő továbbította a vállalat címére, elkerülte ugyan a jogtanácsos figyelmét, de mivel az ítéletet a vállalat címére kézbesítettnek kell tekinteni, a felperes vétlen a fellebbezés késői előterjesztésében.
A fellebbezés és az igazolási kérelem egyaránt alaptalan.
A peranyaghoz csatolt meghatalmazás szerint a felperes jogi képviselője meghatalmazta a társvállalata jogtanácsosát, hogy az a bíróság előtt folyamatba tett peres ügyben a vállalat jogi képviseletét ellássa. A meghatalmazás helyes értelmezése szerint a meghatalmazás nemcsak egy tárgyalás ellátására, hanem a per egész vitelére szólt. A Pp. 97. §-a értelmében pedig ha a félnek a per vitelére meghatalmazottja van, a bírósági iratokat, így az ítéletet is a fél helyett a meghatalmazottnak kell kézbesíteni. Az eljárási szabályoknak megfelelően járt el tehát az elsőfokú bíróság, amikor az ítéletet nem a felperes vállalatnak, hanem a per vitelével megbízott jogi képviselőjének kézbesítette. Minthogy pedig az ítélet kézbesítése nem vitásan 1981. március 16-án a meghatalmazott részére megtörtént, az 1981. április 7-én postára adott fellebbezés elkésett.
A Pp. 388. §-ának (1) bekezdése értelmében a fellebbezés benyújtására nyitva álló határidő vétlen elmulasztása esetén igazolásnak van helye. A jelen esetben azonban az igazolási kérelemben felhozott az a körülmény, amely szerint az ítéletnek a meghatalmazott által történt továbbítása elkerülte a felperes figyelmét (vagyis, hogy a kézbesítés már a hozzá érkezés előtt megtörtént), nem alkalmas annak a valószínűsítésére, hogy a felperes a fellebbezés előterjesztésére megállapított határidőt vétlenül mulasztotta el. Egyébként a felperes maga adta elő, hogy az ítéletet 1981. március 23-án vette kézhez, így – a fentiektől függetlenül – 1981. március 30-ig elegendő idő állt a rendelkezésére fellebbezésének határidőben történő előterjesztésére. Annak az érvelésnek az elfogadására pedig, hogy a felek közben „egyezkedtek”, a Pp. 234. §-ának (1) bekezdésében foglalt szabály nem ad lehetőséget.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 388. §-a alapján az igazolási kérelmet elutasította, és a Pp. 259. §-a, valamint a 253. §-ának (2) bekezdése alapján a fellebbezés elkésettségét megállapító; fellebbezéssel támadott végzést helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. II. 30 644/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás