MK BH 1982/396
MK BH 1982/396
1982.09.01.
A háztáji föld területébe csak a tag személyi tulajdonában álló föld számítható be. A taggal közös háztartásban élő házastársának a személyi tulajdonában levő földje, valamint a taggal közös tulajdonban levő földjének a tag tulajdoni hányadát meghaladó része nem számítható be abban az esetben sem, ha azon a termelőszövetkezet a korábbi jogszabályok alapján használati jogot szerzett [1967. évi III. tv. 72. § (2) bek.; 1959. évi 7. sz. tvr. 20. § (1) bek., 28. § (1) bek.; 12/1977. (III. 12.) MÉM sz. r. 81. § (1) bek.].
Az alperes 1980. január 23-a óta tagja a felperes termelőszövetkezetnek. Belépésétől kezdve a házastársával közös tulajdonban álló 7913 négyzetméter belterületi földingatlant háztáji földként használta. A felperes szövetkezeti döntőbizottsága az alperes kérelmére hozott határozatával kötelezte a felperest, hogy az alperes háztáji területét az 1981. évre 1961 négyzetméterrel egészítse ki. Határozatának indokolásában megállapította, hogy az alperes személyi tulajdonában 4039 négyzetméter terület van, s ekként jogosult annak 6000 négyzetméterre való kiegészítésére.
A szövetkezeti döntőbizottság határozata ellen a felperes mezőgazdasági termelőszövetkezet keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz. Kérte a döntőbizottság határozatának megváltoztatásával az alperes kérelmének elutasítását.
A munkaügyi bíróság ítéletével a szövetkezeti döntőbizottság határozatát megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes további területre nem jogosult.
Az ítélet indokai szerint az alperes tagsági viszonyának létesítésekor hatályban volt 1959. évi 7. sz. tvr. alapján az alperesnek a szövetkezetbe való belépésével a feleségének tulajdonában levő föld a felperes használatába került. A felperes ennélfogva a jogszabályoknak megfelelően járt el, amikor a háztáji föld kiadásánál számításba vette az alperes feleségének tulajdonában levő földet is.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett és annak megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását kérte.
A megyei bíróság az első fokú ítéletét helybenhagyta, mert egyetértett a munkaügyi bíróság döntésével és annak jogi indokaival.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az alperes 1960-ban lépett be tagként a felperes termelőszövetkezetbe. Az akkor hatályos 1959. évi 7. sz. tvr. 20. §-ának (1) bekezdése szerint a tag köteles volt a saját, valamint a vele közös háztartásban élő családtagok tulajdonában, haszonélvezetében, haszonbérletében vagy bármilyen más törvényes jogcím alapján használatában levő összes földet – ideértve a legelő- és erdőilletőséget is – a termelőszövetkezet közös használatába adni, kivéve a törvényesen visszatartható háztáji földet. A tvr. 28. §-ának (1) bekezdése szerint a földdel belépő tag a háztáji földet – a közgyűlés hozzájárulásával – az általa bevitt földből tarthatja vissza, ha az a közös tábla kialakítását nem gátolja. A saját tulajdonában levő, visszatartott háztáji földnek a belterületen, tanyás belsőségen vagy zárt kertben fekvő részével mint személyi tulajdonnal szabadon rendelkezik, de ha azt elidegeníti, a termelőszövetkezettől háztáji célra földet nem kaphat.
Az alperesnek a szövetkezetbe való belépésekor a vele közös háztartásban élő feleségével közös tulajdona volt 7913 négyzetméter belterületi földingatlan. Az alperes ezen a földterületen folytatott háztáji gazdálkodást. Ennek a földterületnek 4039 négyzetméternek megfelelő hányada az alperes személyi tulajdona, s azon mint a saját tulajdonában levő, visszatartott, belterületen fekvő háztáji földjén a felperes az előzőekben felhívott jogszabályi rendelkezések értelmében nem szerzett használati jogot. Kétségtelen azonban, hogy a 4039 négyzetmétert meghaladó hányadú területrészre a felperes a használati jogot megszerezte, és e jogát későbbi jogszabályok sem szüntették meg. E területrész az alperes feleségének személyi tulajdona és az azon fennálló használati jogát a felperes sosem gyakorolta.
Mindezek előrebocsátása után a perben eldöntendő vitás kérdés az volt, hogy az alperest háztáji földként megillető föld területébe be lehet-e számítani a házastársával közös tulajdonban levő földterületnek a saját tulajdoni illetőségét meghaladó részét.
Az 1967. évi III. törvény 72. §-ának (2) bekezdése szerint a háztáji föld területe tagonként legfeljebb 6000 négyzetméter.
A törvény végrehajtására kiadott 12/1977. (III. 12.) MÉM számú rendelet 81. §-ának (1) bekezdése szerint a háztáji föld területébe be kell számítani a tag személyi tulajdonában álló földet. E jogszabály egyértelműen szabályozza, hogy a háztáji föld területébe csak a tag személyi tulajdonában levő föld számítható be, amiből viszont következik, hogy nem számítható be a taggal közös háztartásban élő házastársának személyi tulajdonában levő földje, úgyszintén annak a taggal közös tulajdonban levő földjének a tag tulajdoni hányadát meghaladó része, még abban az esetben sem, ha azon a termelőszövetkezet a korábbi jogszabályok alapján használati jogot szerzett.
Az ügyben eljárt bíróságoknak a kifejtettekkel ellentétes – a háztáji föld kiadására irányuló kérelmet elutasító – álláspontja téves, az azon alapuló jogerős ítéleti döntés törvénysértő. (M. törv. I. 10 091/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás