MK BH 1982/397
MK BH 1982/397
1982.09.01.
Az a dolgozó (szövetkezeti tag), aki a bizonylatokon hamis adatok rögzítésével a számvitel rendjét megsérti, fegyelmi vétséget követ el, amely indokolttá teszi a cselekmény súlyával arányban álló fegyelmi büntetés kiszabását [1967. évi III. tv. 75. §; 29/1978. (XI. 14.) PM sz. r. 2. §, 11. § (4) bek.].
A felperes az alperes szövetkezetnél építésvezetői munkakörben dolgozik, szövetkezeti tag. Az alperes az 1981. június 30-án hozott határozatával az 1981. évre járó prémium 10%-kal történő csökkentése fegyelmi büntetéssel sújtotta. A fegyelmi határozat indokolása szerint a népi ellenőrzési bizottság 1981. június 16-án kelt felhívásából jutott a termelőszövetkezet tudomására, hogy H. M. – a szövetkezet műszaki vezetője – megrendelte a háza kapubejárójának lebetonozását, valamint betonkerítésének bevakolását. A felperes az írásbeli megrendelést nem iktatta. A munka 1980-ban nagyrészt elkészült, leszámlázásra azonban nem került sor. Az építkezés során felmerült munkabért a felperes egy másik munkára terhelte. A munkavégzést könyvelési rendszerében külön bizonylaton nem tartotta nyilván.
A felperes a fegyelmi határozat ellen kérelemmel élt a szövetkezeti döntőbizottsághoz, majd annak elutasító határozata ellen keresetet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Elismerte, hogy H. M.-mel az említett munkálatok elvégzésére megállapodást kötött, a megállapodás szerint azonban a munkák ellenértékét csak a munka teljes befejezését követően kellett volna kifizetnie a termelőszövetkezetnek. Ezen az építkezésen dolgozó két munkás munkabérét az alperes által végzett másik munkára terhelte, álláspontja szerint azonban sem a munkásokat nem érte anyagi károsodás, sem a termelőszövetkezetet nem károsította meg, mivel H. M. a munkák ellenértékét a későbbiek során megtérítette.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a szövetkezeti döntőbizottság határozatát megváltoztatta és a felperessel szemben kiszabott prémiumcsökkentés fegyelmi büntetést megrovás fegyelmi büntetésre mérsékelte. Ítélete indokolásában megállapította, hogy a felperes fegyelmi vétséget követett el, amikor a H. M.-nél végzendő munkákra nem nyitott külön jegyzéket, illetve az ott dolgozó munkások munkabérét úgy tüntette fel, mintha munkaidejüket más építkezésen töltötték volna abban az időben, amikor H. M.-nél munkát végeztek. Mulasztása az általa vezetett számlák áttekinthetetlenségét, a társadalmi tulajdonnal való esetleges visszaélés lehetőségét teremtette meg. A munkaügyi bíróság a fegyelmi büntetés enyhítésére látott alapot, mivel a felperes fegyelmi vétsége kizárólag abban összegezhető, hogy „elmulasztotta külön lap nyitását az elvégzendő munkafeladatra, ehhez képest sem a termelőszövetkezetet, sem az ott dolgozó munkásokat anyagi hátrány nem érte.”
A munkaügyi bíróság ítélete ellen az ügyész fellebbezett. Fellebbezésében az első fokú ítélet megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását indítványozta, utalva arra, hogy a felperes súlyosan megsértette a bizonylati fegyelmet, amikor a munkaóra-nyilvántartásokat nem külön bizonylaton, hanem egy másik építkezés nyilvántartására vezette fel, és az elkészített munkákat sem számlázta folyamatosan.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A felperes ellen az alperes a népi ellenőrzési bizottság felhívása alapján indította meg a fegyelmi eljárást. H. M. az 1980. év őszén végzett munkák ellenértékét csak a fegyelmi eljárás megindítását követően fizette ki. Tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor ítélete indokolásában azt állapította meg, hogy a felperes fegyelmi vétsége kizárólag abban összegezhető, hogy elmulasztotta a külön lap nyitását az elvégzendő munkafeladatra. Tévedett abban is, hogy a termelőszövetkezetet anyagi hátrány nem érte. Az alperest már azzal is kár érte, hogy 1980 decemberében a számla nem került kiegyenlítésre, hanem H. M. helyett a termelőszövetkezet fizette ki a munkabéreket egy másik munkahelyre terhelve, annak költségeit alaptalanul növelve.
A számvitel bizonylati rendjéről szóló 29/1978. (XI. 14.) PM számú rendelet 2. §-a értelmében minden gazdasági műveletről, eseményről, amely a gazdálkodó szerv eszközeinek, illetve az eszközök forrásainak állományát vagy összetételét megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítani (készíteni). Számviteli bizonylat minden olyan okmány, feljegyzés, kimutatás vagy bármely technikai módon készített adathordozó, amelyet a számviteli (könyvviteli) nyilvántartásokban való rögzítés vagy az azokban szereplő adatok ellenőrzésének, állományuk megállapításának céljára állítottak ki (készítettek), és amely a gazdasági műveletek (események) megtörténtét, hatásuk értékét, mennyiségi és minőségi adataikat hitelt érdemlően igazolja.
A felperes a cselekményével egyrészt súlyosan sértette a bizonylati fegyelmet azzal, hogy a munkaóra-nyilvántartásokat nem külön bizonylaton, hanem egy másik építkezés bizonylatára vezette fel, és az elkészült munkákat nem számlázta le folyamatosan, másrészt az alperesi szövetkezet számára lehetetlenné tette annak ellenőrzését, hogy a megrendelő – aki egyben a szövetkezet magasabb vezetői munkakört betöltő dolgozója – az előírásoknak megfelelően kiegyenlíti-e a számlát. A termelőszövetkezetnek hivatalosan nem volt tudomása arról, hogy építőbrigádjának tagjai H. M. lakásánál végeznek munkát, így nyilvánvalóan követelését sem tudta volna vele szemben érvényesíteni, ha időközben a NEB-vizsgálat fel nem tárja a szabálytalan kivitelezést.
A felhívott jogszabály 11. §-ának (4) bekezdése szerint a bizonylatokon hamis adatok rögzítése és ebből eredően a könyvvitel számlákon hamis adatok szerepeltetése a számviteli rend megsértésének minősül, és a cselekmény súlyától függő jogkövetkezményekkel jár. A felperes a magatartásával a számviteli rendet sértette meg. Ezért téves a munkaügyi bíróság ítélete indokolásának az a megállapítása, hogy az 1967. évi III. törvény 75. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerinti fegyelmi büntetés enyhítésére – figyelemmel az elkövetett fegyelmi vétség tárgyi súlyára – lehetőség van.
A rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, hogy felperes mulasztása – az eset összes körülményére tekintettel – semmiképpen sem tekinthető adminisztrációs jellegű hanyagságnak, hanem olyan tudatos, a társadalmi tulajdont veszélyeztető szabálytalanságként értékelhető, amelynek a társadalomra veszélyessége fokozott. Nem volt tehát eltúlzott az alperes által kiszabott fegyelmi büntetés, és annak enyhítése – az elkövetett fegyelmi vétség súlyára tekintettel – nem volt indokolt. (M. törv. I. 10 139/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás