PK BH 1982/4
PK BH 1982/4
1982.01.01.
Az ingatlan-nyilvántartásban bízva, ellenérték fejében tulajdonjogot szerző tulajdonossal szemben a korábban bekövetkezett, de az ingatlan-nyilvántartásban be nem jegyzett elbirtoklásra nem lehet hivatkozni [Ptk. 121. § (5) bek.].
I. A felperesek a b.-i 381. számú tulajdoni lapon 301. helyrajzi szám alatt nyilvántartott 575 négyzetméter nagyságú kertingatlan, az alperesek pedig az ezzel szomszédos, a 380. számú tulajdoni lapon 300. helyrajzi szám alatt nyilvántartott 504 négyzetméter területű lakóház és udvar megjelölésű ingatlan tulajdonosai. Az alperesek az ingatlanukat 1956-ban szerezték vétel jogcímén. A szerződés szerint megvásárolt és az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés szerint tulajdonukba került ingatlanon kívül a szomszédos – felperesi – ingatlanból is használnak egy területsávot, amely ingatlanukhoz hozzá is van kerítve. A felperesek ingatlanukat vétel jogcímén 1970. évben szerezték meg.
A felperesek az 1979. augusztus 17-én benyújtott keresetlevelükben kérték kötelezni az alpereseket az általuk jogcím nélkül birtokban tartott, a felperesek ingatlanához tartozó területsáv birtokbaadására.
Az alperesek a kereset elutasítását és viszontkeresetükben annak a megállapítását kérték, hogy a vitás területrész tulajdonát elbirtoklás útján megszerezték.
A felperesek kérték a viszontkereset elutasítását.
A per során az illetékes államigazgatási szerv hozzájárult a viszontkeresetnek megfelelő határmódosításhoz.
A járásbíróság ítéletében a felek ingatlanai közötti határvonalat szakértői vélemény alapján az ingatlan-nyilvántartási térkép adatainak megfelelően állapította meg, az alpereseket kötelezte, hogy a vitás ingatlanrészt adják a felperesek birtokába és az ettől eltérő határvonalon elhelyezett kerítést bontsák le. Az alperesek viszontkeresetét elutasította.
A megyei bíróság helybenhagyta az első fokú ítéletet. A jogerős ítélet indokolása szerint nem lehet megállapítani, hogy az alperesek 1956 óta a vitás területrész tulajdonát elbirtoklás útján megszerezték. A Ptk. 121. §-ának az (5) bekezdése szerint ugyanis, ha az elbirtokló tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba nem jegyezteti be, a tulajdonszerzésre nem hivatkozhat azzal szemben, aki az ingatlanon ellenérték fejében jogot szerez.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvásban kifejtett álláspont szerint az ingatlan egy részének a telekkönyvbe be nem jegyzett elbirtoklása esetén az el nem birtokolt rész vevője nem hivatkozhat arra, hogy az elbirtokolt rész tulajdonát is megszerezte. A felperesek ingatlanukat megtekintett állapotban vásárolták, a vitás területrészt nem vették birtokba, erre nézve valóságos rendelkezés nem történt. Az elbirtoklás alatt álló ingatlanrészre vonatkozó rendelkezésnek önmagában nem tekinthető az, hogy a szerződésben a telekkönyvi megjelölés és tulajdonátruházás formailag az egész ingatlanra vonatkozott, ezért ez a tulajdonátruházás nem szakította meg az ingatlan egy részét érintő elbirtoklás bekövetkezését. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság gyakorlatára.
A felperesek kérték az óvás elutasítását.
Az alperesek csatlakoztak a törvényességi óvásban előadottakhoz.
II. Az óvás alapos:
1. Az alperesek ingatlanukat 1956-ban szerezték. Előadásuk szerint a vitás területrészt is ettől az időponttól birtokolták sajátjukként. A Ptké. 80. §-ára figyelemmel az elbirtoklási időt 1960. május 1. napjától – a Ptk. hatálybalépésétől – kell számítani. Az alperesi tényelőadás szerint ezért a vitás területsávra az elbirtoklás 1970. május 1. napjával következett be. Az elbirtoklásra alapított tulajdonszerzés államigazgatási feltételét jelentő határmódosításhoz szükséges engedélyt az alperesek megszerezték.
Az alperesek azonban az elbirtoklási idő eltelte után nem indítottak eljárást az elbirtoklás útján történt tulajdonszerzés megállapítása és annak a telekkönyvi (ingatlan-nyilvántartási) bejegyzése iránt. Időközben a felperesek az elbirtoklással érintett ingatlanra a telekkönyvben bízva, ellenérték fejében jogot szereztek. A felperesek tulajdonszerzése a Ptk. 121. §-ának az (5) bekezdése értelmében kizárja azt, hogy az alperesek a felperesekkel szemben az elbirtoklásra jogot alapítsanak.
2. Az adott esetben nincs jelentősége annak, hogy a felperesek a kérdéses területsávot nem vették birtokba, hogy az az alperesek telkéhez volt kerítve. A Ptk. 117. §-ának (3) bekezdése értelmében az ingatlan tulajdonjoga átruházással történő megszerzésének két feltétele van: az erre irányuló szerződés és az ingatlan-nyilvántartásba (telekkönyvbe) való bejegyzés. Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. számú tvr. (Iny. tvr.) 6. §-ának (2) bekezdése értelmében az átruházáson alapuló tulajdonjogot az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés hozza létre. Ezért a felperesek 1970-ben a 301. helyrajzi számú egész ingatlan tulajdonjogát megszerezték. Tulajdonukba került tehát az alperesek birtokában levő ingatlanrész is. Az érvényes jogszabályi rendelkezések szerint a kérdéses ingatlan egy részére nem is szerezhettek volna tulajdont, mert az ingatlan-nyilvántartásról szóló tvr. végrehajtásáról rendelkező 27/1972. (XII. 31.) MÉM számú rendelet (Iny. vhr.) 10. §-ának az (1) bekezdése értelmében tulajdonjogot csak egész ingatlanra vagy annak eszmei hányadára lehet bejegyezni. Helyesen járt el ezért az első- és a másodfokú bíróság, amikor az alperesek viszontkeresetét a Ptk. 121. §-ának az (5) bekezdésére hivatkozással elutasította. A telekkönyvben bízva, ellenérték fejében tulajdonjogot szerző felperessel szemben az alperesek a korábban bekövetkezett, de a telekkönyvbe be nem jegyzett elbirtoklásra nem hivatkozhatnak.
Ez a rendelkezés összhangban van az Iny. tvr. 2. §-ának az (1) bekezdésével is, amely szerint az ingatlan-nyilvántartás hitelesen tanúsítja az abban feltüntetett adatok, továbbá a bejegyzett jogok és tények fennállását.
3. A tényleges állapotnak csak abból a szempontból van jelentősége, hogy a felperesek tulajdonszerzése valóban az ingatlan-nyilvántartásban (telekkönyvben) bízva, azaz jóhiszeműen történt-e.
A bírósági gyakorlat abban az esetben nem látja megállapíthatónak a jogszerző jóhiszeműségét, ha az átruházáskor tudott az elbirtoklásról, illetve tudta azt, hogy az ingatlan telekkönyvben nyilvántartott terjedelme eltér a tényleges helyzettől. (P. törv. I. 20 874/1968., P. törv. I. 20 714/1969.) Az adott esetben ezt a feltételt a felperesek terhére nem lehet megállapítani. Semmi adat nincs a perben arra, hogy a felperesek tudták volna, hogy az általuk megvett terület egy részét az alperesek birtokolják. Erről csupán a földhivatal által végzett felmérés során szereztek tudomást, és a vitás területrészre vonatkozó igényüket ezt követően érvényesítették.
Az ingatlan megtekintésével nem lehet megállapítani, hogy a megvásárolt és a birtokba vett terület nagysága azonos-e. A vevőtől pedig azt nem lehet követelni, hogy az adásvételi szerződés megkötése előtt földmérő szakemberekkel méresse fel a megvenni szándékozott ingatlan területét.
Ezért megállapítható, hogy a felperesek jóhiszeműen jártak el a telekkönyvben bízva, ellenérték fejében szerezték meg a vitás területrész tulajdonát.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvást elutasította. (P. törv. I 20 467/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás