BK BH 1982/408
BK BH 1982/408
1982.10.01.
Ha az elkövető 10 000 forintot meghaladó értékű vámárura nézve követi el a csempészetet, az a magatartása, hogy a csempészett vámárura nézve a devizahatóságtól nem kér vámkezelési engedélyt, devizagazdálkodás megsértése bűncselekményének a megállapítására nem ad alapot [Btk. 312. § (1) bek a) pont, 309. § (1) bek.; 1974. évi 1. sz. tvr. 12. §; 1/1974. (I. 17.) PM sz. r. 18. §; 3/1979. (II. 15.) PM sz. r. 5. §].
A járásbíróság a terheltet bűnösnek mondta ki devizagazdálkodás megsértésének bűntettében, ezért 80 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egynapi tétel összegét 150 forintban állapította meg, végül a lefoglalt vámárut elkobozta.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt – aki a vendéglátó-ipari vállalatnál lemezlovasként dolgozik – Magyarországon megismerkedett egy osztrák állampolgárral, aki ígéretet tett arra, hogy részére különböző árukat beszerez. A terhelt ezután Ausztriába utazott, ahol az említett osztrák állampolgártól ajándékban átvett 34 320 forint értékű különböző rádiómagnókat, zsebszámológépet, kazettákat, hanglemezeket, továbbá kozmetikai cikkeket.
Amikor a terhelt gépkocsijával a magyar határnál jelentkezett belépésre, a vám-árunyilatkozaton 13 920 forint értékű árut tüntetett fel. Ezt követő tételes vámvizsgálat során a gépkocsijában megtalálták a további 20 400 forint értékű árut, amelyeket a vámellenőrzés alól el akart vonni. A hatóságok a 20 400 forint értékű vámárut lefoglalták, a többit a terhelt a vám megfizetése mellett visszakapta.
A járásbíróság az ítéletében arra hivatkozott, hogy a terhelt megszegte az 1974. évi 1. sz. tvr. 12. §-át, valamint a 3/1979. (II. 15.) PM sz. r. 5. §-ával módosított az 1/1974. (I. 17.) PM sz. rendelet 18. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezést, mert a 10 000 forintot meghaladó vámáru vámkezeléséhez nem kért engedélyt a Magyar Nemzeti Banktól.
A megyei bíróság álláspontja szerint a terheltnek kötelessége lett volna kérni az áru vámkezelését. Mivel ennek a kötelezettségének nem tett eleget, cselekménye formailag ugyan a csempészetet is megvalósítja, mégis azt deviza-bűncselekménynek kell értékelni.
Az eljárt bíróságok határozatai ellen a cselekmény jogi minősítése miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A járásbíróság által helyesen felhívott jogszabály valóban devizahatósági engedélyhez kötik a 10 000 forintot meghaladó értékű vámáru vámkezelését. E rendelkezés megszegésének következménye az, hogy az ilyen engedély hiányában az áru nem vámkezelhető, tehát az utas még a vám megfizetése mellett sem kaphatja azt meg.
Abban az esetben, ha az utas a vámárut a hatóság elöl elrejti vagy a vámárura nézve valótlan nyilatkozatot tesz: elköveti a csempészetet, a vámárut pedig a vámhatóság köteles lefoglalni.
Az az elkövető tehát, aki szándékos magatartással csempészi be a 10 000 forint belföldi forgalmi értéket meghaladó értékű vámárut, szükségszerűen megvalósítja a devizagazdálkodás megsértését is azáltal, hogy a csempészett vámárura nézve nem kér devizahatósági engedélyt.
Ehhez képest nem lehet büntetőjogi felelősségre vonásnak alapja az, hogy a csempészet elkövetője elmulasztja kérelmezni a becsempészett vámáru vámkezelésének engedélyezését, ezért ilyen esetben a bűnhalmazat csak látszólagos, tehát a cselekmény devizagazdálkodás megsértése bűncselekményeként nem értékelhető. Nem kötelezhető a csempészet elkövetője arra, hogy a csempészárura vonatkozó devizahatósági engedély kérésével önmagát a hatóság előtt feljelentse.
Az ellenkező álláspont arra is vezetne, hogy a csempészet bűncselekményét ilyen esetekben nem lehetne elkövetni. Az 1/1974. (I. 17.) PM számú rendeletnek – a 3/1979. (II. 15.) PM számú rendelet 5. §-ával módosított 18. §-ában meghatározott 10 000 forintos értékkeret egybeesik a csempészet szabálysértési értékhatárával [Btk. 28. § (1) bekezdés f) pont, illetve Sztv. 114. § (1) bekezdés]. Minthogy a csempészet elkövetése és a vámkezelés kérelmének elmulasztása szükségszerűen egybeesik a vámkezelés kérelmezésének elmulasztása minden esetben a devizagazdálkodás szabályainak a megszegésére vinné át a büntetőjogi elbírálás, kizárva a csempészetnek a megállapítását.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az eljárt bíróságok határozatai a cselekmény minősítésére vonatkozó részükben törvénysértők, ezért azokat hatályon kívül helyezve a terhelt cselekményét a Btk. 312. §-a (1) bekezdésének a) pontjába ütköző csempészet vétségének minősítette. (B. törv. II. 133/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás