BK BH 1982/41
BK BH 1982/41
1982.02.01.
I. Ha az elsőfokú bíróság ítéletének tényállása a jelentős súlyú bűncselekmény mellett jelentkező csekélyebb cselekmény tekintetében megalapozatlan: a másodfokú eljárásban is helye van e cselekmény tekintetében a büntetőeljárás megszüntetésének [Be. 239. § (2) bek. a) pont, 263. §, 213. § (1) bek. d) pont].
II. Ha az ügyész vádiratában valamely cselekmény tekintetében a vádemelést mellőzi: e vonatkozásban a bíróság törvényes vád hiányában nem járhat el [Be. 9. § (2) bek., 147. § (1) bek.].
A megyei bíróság bűnösnek mondta ki a vádlottat több emberen elkövetett – részben nyereségvágyból megvalósított – emberölés bűntettében, valamint lopás bűntettében, ezért halmazati büntetésül halálbüntetésre ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott idült alkoholista, aki ittas állapotban agresszív, kritikátlan, önmagát és környezetét veszélyeztető magatartást tanúsít. Kóros lelki alkatú – pszichopata – személyiség, ez a körülmény azonban nem befolyásolta cselekményei társadalomra veszélyességének felismerésében.
A vádlottnak a túlzott mértékű italozás miatt folyamatosan anyagi problémái voltak és rendszeresen kért kölcsön ismerőseitől pénzt, de azt nem adta meg.
A vádbeli napon a vádlott napközben több helyen italozott, majd kerékpáron hazafelé igyekezett. Útközben megszólította őt a 71 éves Ny. I. sértett és a korábban kölcsön adott 100 forintját kérte vissza. A vádlott ezt sértőnek találta és azt felelte, hogy majd estére átviszi a pénzt. Valójában azonban ilyen szándéka nem volt, hanem elhatározta, hogy a sértettet „megleckézteti”, esetleg meg is öli.
A vádlott ismerte a sértett életkörülményeit. Tudta, hogy egyedül él, az esti órákban nem tartózkodik nála senki. Azt is tudta, hogy a sértettnek van megtakarított pénze s elhatározta, hogy a pénzt megszerzi.
A lakásban magához vett egy nagyméretű konyhakést, ezután átment Ny. I. lakására. Kopogtatott, majd közölte a sértettel, hogy meghozta a pénzt. A sértett kinyitotta az ajtót és a vádlottat behívta a szobába. A vádlott a sértett mögött haladt, elővette a kését és a szobaajtónál megforduló sértettet teljes erővel hasba szúrta. Ny. I. igyekezett védekezni, a vádlott azonban e gyors egymásutánban még mintegy négy esetben, nagy erővel mellbe szúrta. A szúrások következtében a sértett rövid időn belül meghalt.
Ezután a szekrényhez ment, ahol a sértett a pénzét tartotta és onnan eltulajdonított kb 5000 forintot. Talált egy takarékbetétkönyvet is, amely 4584 forintról volt kiállítva, de fenntartásos volt, ezért nem vitte el, hanem a kályhába dobta, ahol az részben elégett.
A vádlott ezután két napig nem tartózkodott otthon, majd amikor hazaérkezett, a kertkaput zárva találta, ezért felkapaszkodott szomszédjuk, D. J. kerítésére és innen ugrott be a saját udvarukba. Mindezt látta a 75 éves D. J. sértett, aki emiatt a vádlottra rászólt.
Az ittas állapotban levő vádlott ekkor elhatározta, hogy ezt a „sértést” megtorolja. Elővette a kertjükben elrejtett kést, átment D. J. udvari ablakához és ott kopogtatott. D. J. ajtót nyitott. Ekkor a vádlott felülről lefelé irányuló mozdulattal azonnal szúrt D. J. melle irányába. A sértett azonban megragadta a vádlott kést tartó kezét a csuklójánál és segítségért kiabált. A vádlott a sértett ellenállását könnyen letörte és D. J.-t nagy erővel mellbe szúrta. Dulakodás közben kikerültek a tornácra, ahol a vádlott nagy erővel a sértettet mellkason és hason szúrta. D. J. segélykiáltásait meghallotta az utcán arra járó két személy, emiatt a vádlott menekülni igyekezett.
A vádlott ezután a helyszínről a saját házukba ment, otthon az apjától pénzt követelt, majd az apját is megfenyegette és a lakást elhagyta. A rendőrök a vádlottat a helyi vendéglőben fogták el.
D. J. halálát a szúrások következtében beálló heveny belső elvérzés okozta.
A vádlott 1978. és 1979. években különböző terményeket, valamint baromfikat, cementet, cukrot és gázolajat lopott el otthonról. Ezeket eladta és folyamatosan elkövetett cselekményeivel összesen 8765 forint kárt okozott. A pénzt italra költötte. A vádlott anyja a tudomást szerzést követő törvényes határidőn belül (március 7. és 25. napján) előterjesztette a Btk. 331. §-a szerinti magánindítványát.
Az emberölési cselekményeket illetően az elsőfokú bíróság a tényállást megalapozottan állapította meg, s ennek alapulvételével a cselekmények jogi minősítése is törvényes.
A vádlott szándéka mindkét sértett életének kioltására irányult. A Ny. I. sérelmére elkövetett emberölés nyereségvágyból elkövetettként is minősül, mert a sértett megtakarított pénzének megszerzése is egyik indítóoka volt az ölési cselekmény elkövetésének. Így a Btk. 166. §-ába ütköző és a (2) bekezdés f) pontja szerinti – Ny. I. sértett vonatkozásában pedig a (2) bekezdés b) pontja szerinti – emberölés megállapítása megfelel a büntető anyagi jogi rendelkezéseknek.
Az elsőfokú bíróság ítéletének a lopási cselekményre vonatkozó tényállása a kellő felderítettség hiányában megalapozatlan [Be. 239. § (2) bek. a) pont], s így e tekintetben a bűnösség megállapítására, valamint a cselekménynek a Btk. 316. §-a (1) bekezdésébe ütköző és a 316. § (2) bekezdés c) pontjában foglalt minősítő körülmény fennállása folytán a (4) bekezdés b) 1. pont szerinti minősítés megállapítására sincs törvényes alap.
A vádlott – aki az emberölési cselekmények tekintetében beismerő vallomást tett – mindvégig következetesen tagadta a lopási cselekménnyel kapcsolatban a bűnösségét. Ténybelileg annyit ismert el, hogy néhány dolgot eladogatott otthonról, ez azonban számára nem volt idegen, mert részben az ő tulajdona is volt, illetőleg apja beleegyezésével történt.
Az ítéleti tényállás nem tartalmaz a vádlott ilyen értelmű tagadásával szemben semmilyen bizonyítékot. A vádlott apja a Be. 66. §-a (1) bekezdésének a) pontján alapuló mentességi jogával élt, így tisztázatlanok maradtak az elkövetés körülményei. A magánindítványból azonban minden kétséget kizáróan kitűnik, hogy a 70 kg mák eladása miatt – amely a kárértékből önmagában is 7000 forintot tesz ki – a sértett ténybelileg nem tett feljelentést. E vonatkozásában a vádlott felelősségre vonásának nyilvánvalóan nincs alapja, míg a lopással kapcsolatos kárösszegből fennmaradó 1765 forintos értéknek a vádlott felelősségre vonása szempontjából – mind csekélyebb bűncselekménynek –, a terhére megállapított súlyos megítélés alá eső emberölési cselekmények mellett nincs jelentősége. Már az első fokú eljárásban is fennállott az a lehetőség, hogy a megyei bíróság a lopással kapcsolatos eljárást a Be. 213. §-a (1) bekezdésének d) pontja értelmében megszüntesse. Minthogy pedig erre a Be. 263. §-a fellebbezési eljárásban is lehetőséget ad, a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének a lopás bűntettével kapcsolatos ítéleti rendelkezéseit hatályon kívül helyezte és a lopás bűntette miatt indított büntetőeljárást megszüntette, mivel a vádlott jelentősebb súlyú bűncselekménye mellett a felelősségre vonás szempontjából nincs jelentősége.
Nem volt törvényes alapja annak az indítványnak sem, hogy a Legfelsőbb Bíróság állapítsa meg a vádlott bűnösségét a Btk. 277. §-ának (2) bekezdése szerinti magánokirattal visszaélés vétségében is, azon tényállás alapján, hogy a vádlott Ny. I.-tól a sértett megölése után elvett egy 4584 forint értékű takarékbetétkönyvet. A megyei főügyészség a vádiratában az ezzel kapcsolatos vádemelést a Be. 147. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezésre hivatkozással kifejezetten mellőzte, törvényes vád hiányában pedig a bíróság nem járhat el. (Legf. Bír. Bf. II. 72/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás