BK BH 1982/413
BK BH 1982/413
1982.10.01.
A szolgálat alóli kibúvás érdekében az elöljáró megtévesztéséhez szükséges feltételek biztosítása csupán a bűncselekmény előkészületeként értékelhető, s mivel a törvény e bűncselekmény előkészületét nem bünteti, a magatartás fegyelmi vétség megállapításának szolgálhat alapjául [Btk. 346. § (2) bek., 16. §].
A katonai bíróság jogerős határozatával a honvéd terheltet a Btk. 346. §-a (2) bekezdésének 1. tétele szerinti szolgálat alóli kibúvás vétségének kísérlete miatt elítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A sorkatonai szolgálatot teljesítő terhelt önkényes eltávozás miatt fogságfenyítésben részesült, mert engedély nélkül eltávozott az alakulatától, és ehhez az általa meghamisított körletelhagyási engedélyt használta fel. A terhelt a fogságfenyítés megkezdése előtt egy napra feleségéhez szeretett volna utazni, de tisztában volt azzal, hogy a fenyítés miatt elöljárói ezt nem engedélyezik. Ezért úgy akarta eltávozását kieszközölni, hogy a feleségének levelet írt és arra kérte, adjon fel a számára egy olyan – valótlan tartalmú – táviratot, amelyben közli, hogy édesapja haldoklik. A terhelt felesége ezt a kérést nem teljesítette.
A katonai bíróság ítélete ellen, a terhelt javára, a bűnösség megállapítása miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A terhelt magatartása nem alkalmas a Btk. 346. §-a (2) bekezdésének 1. tételébe ütköző szolgálat alóli kibúvás vétsége kísérletének a megállapítására. A terhelt terhére megállapított bűncselekmény az adott esetben megtévesztő magatartással lett volna elkövethető. A vád tárgyává tett bűncselekmény megvalósítható ugyan valótlan tartalmú táviratra vagy levélre alapozott félrevezető közléssel is, de a megtévesztő magatartásának az eltávozás engedélyezésére illetékes elöljáró irányában kell történnie, vagyis az elkövetőnek az elöljárót kell megtévesztenie.
A Btk. 16. §-a értelmében kísérlet miatt büntetendő, aki a szándékos bűncselekmény elkövetését megkezdi, de nem fejezi be. Az adott esetben a terhelt cselekménye még a megtévesztő magatartás tanúsításának kezdete előtt megszakadt. Azáltal ugyanis, hogy a terhelt felesége a valótlan tartalmú távirat küldését megtagadta, a terheltnek nem volt módja elöljárója félrevezetésének megkezdésére, vagyis arra, hogy a táviratra hivatkozással megtévesztést alkalmazzon. A bűncselekmény törvényi tényállási elemének megvalósítását az ahhoz szükséges távirat hiányában tehát nem kezdhette meg. Cselekménye ekként még a szándékos bűncselekmény elkövetésének megkezdése előtt befejeződött, s így a magatartás csak a szolgálat alóli kibúvás vétsége előkészületének (Btk. 18. §) lenne tekinthető, ugyanis a bűncselekmény elkövetéséhez szükséges feltételeket kívánta biztosítani. A szolgálat alóli kibúvás bűncselekményének előkészületét azonban a törvény nem bünteti, így a terhelt magatartása csak mint katonai fegyelmi vétség bírálható el, és fegyelmi fenyítés alkalmazására nyújt alapot.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy törvényt sértett a katonai bíróság, amikor a terhelt bűnösségét megállapította. Ezért a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a terheltet az ellene emelt vád alól a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján felmentette, mert nem követett el bűncselekményt. (Kat. törv. III. 177/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás