GK BH 1982/428
GK BH 1982/428
1982.10.01.
A kivitelező nem követelheti az építtetőtől azzal a munkavégzéssel kapcsolatban keletkezett kárának a megtérítését, amely a saját megítélése szerint sem tartozott az engedélyezett tevékenységi körbe [Ptk. 6. §].
A felperes 1977. november 16-án 10 000 000 Ft keretösszegű vállalkozási szerződéstervezetet küldött az I. r. alperesnek egy bisztró kivitelezési munkálataira. A felperes a munkát 1978. február 28-án elkezdte, majd szeptember 25-én abbahagyta. Ezt megelőzően 1978. szeptember 22-én közölte az I. r. alperessel, hogy az építkezést nem tudja folytatni, mert a költségvetést nem kapta vissza egyébként erre a munkára nincs kivitelezési jogosultsága, és a szerződés a 24/1977. (VIII. 7.) MT sz. rendelettel módosított 9/1967. (III. 12.) Korm. sz. rendelet 4. §-ának (3) bekezdése értelmében semmis.
A felperes az elvégzett munka 933 081 Ft ellenértékének megfizetését kérte. Mivel a felhívása eredménytelen maradt, 1978. november 14-én keresetet indított, amelyben az alpereseket 933 081 Ft és kamatai megfizetésére kérte kötelezni, továbbá annak megállapítását is kérte, hogy a vállalkozási szerződés semmis.
A szerződés érvényességének tárgyában a Legfelsőbb Bíróság mint elsőfokú bíróság ítéletet hozott és megállapította, hogy a szerződés nem jött létre, mert a felperes és az I. r. alperes egyezően adták elő, hogy az árkérdésben nem volt közöttük megállapodás. A Legfelsőbb Bíróság a 933 081 Ft megfizetése iránt indított keresetet külön eljárásra utalta. Ez utóbbival kapcsolatban a Fővárosi Bíróság folytatott eljárást. Az elvégzett munkák ellenértékének megállapítása céljából igazságügyi szakértőt rendelt ki. A szakértő a felperes számláját felülvizsgálta és úgy nyilatkozott, hogy a felszámított összeg túlzott. A szakértői vélemény alapján a Fővárosi Bíróság a II. r. alperest kötelezte, hogy a felperesnek 438 842 Ft-ot fizessen meg. Az elsőfokú bíróság a felperes követelésének jogalapját illetően a Ptk. 6. §-ára utalt.
A perben az I. r. alperes viszontkeresetet támasztott a felperessel szemben, amelyben a felvonulási épület lebontására kérte kötelezni. Az elsőfokú bíróság a viszontkeresetet elutasította, mert a felperest az I. és a II. r. alperes szándékos magatartása indította az építési tevékenység elvégzésére, s a felperes nem tanúsított olyan magatartást, amelyből helyreállítási kötelezettsége támadt volna.
Az ítélet ellen mindhárom fél fellebbezett.
A Legfelsőbb Bíróság előtti tárgyaláson a felperes a keresetét úgy módosította, hogy az alpereseket vagylagosan 985 068 Ft és kamatai megfizetésére kéri kötelezni.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a marasztalás összegét 202 350 Ft-ra leszállította. Az ítélet indokolása szerint a Ptk. 6. §-ának alkalmazhatósága tekintetében az elsőfokú bíróság téves jogi álláspontot fogadott el, mert ennek alkalmazására csak akkor kerülhet sor, ha a felelősségre vont oldalán a magatartás szándékos volt, a másik fél oldalán pedig akkor, ha ez a magatartás őt jóhiszeműen és alapos okkal indította olyan tevékenykedésre, amelyből önhibáján kívül érte károsodás. A felperes vállalkozási szerződés nélkül kezdte meg a munkát, ez a magatartása sértette az állami fegyelmet és vezetett feleslegesnek bizonyult költekezésre, kárra. Ezt bizonyítja, hogy utóbb önmaga kérte a bíróságtól annak megállapítását, hogy az 1977. november 21-én kötött szerződés semmis, azt állítva, hogy nincs kivitelezői jogosultsága az építkezésre. A felperesnek ebből a magatartásából arra lehet következtetni, hogy a kivitelezést bizonyos idő eltelte után már nem kívánta folytatni. A felperes azonban az alperesek egyetértésével a II. r. alperes igényének kielégítését célzó kivitelezési munkát végzett, amelynek ellenértéke a Ptk. 361. §-ának (1) bekezdése szerint a felperest megilleti. A vagyoni előny a szakértőnek a fellebbezési tárgyaláson tett nyilatkozata alapján az építési előkészítő munka ellenértéke: 102 350 Ft. A felvonulási épület létesítése felesleges volt, a felvonulási célra a felperes az árszabályoknak megfelelően csak 1%-ot igényelhet, ami 100 000 Ft, ezért a felperest csupán 202 350 Ft illeti meg. A felvonulási épület vonatkozásában a további bizonyítás indokolatlan és szükségtelen, mert a felvonulási épület sorsáról a kihallgatni kért tanúk sem voltak jogosultak rendelkezni.
Az ítéletek ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A 24/1977. (VIII. 7.) MT sz. rendelettel módosított 9/1967. (III. 12.) Korm. sz. rendelet 2. §-ának (4) bekezdése szerint a mezőgazdasági termelőszövetkezetek építőipari közös vállalkozásának elsődleges feladata illetékességi területén az alapító szervezetek, illetve a mező- és erdőgazdaság, élelmiszeripar építési igényeinek kielégítése, továbbá szabad kapacitása terhére – bármely építtető részére – a helyi, elsősorban kommunális építési-szerelési munkák végzése. A 4. § (3) bekezdése szerint az ebbe ütköző vagy ennek megkerülésével kötött szerződés semmis.
A fellebbezési bíróság álláspontja helyes abban a kérdésben, hogy a jelen körülmények között a Ptk. 6. §-ának alkalmazására nincs lehetőség. A Ptk. 6. §-a szerint a bíróság a kár egészben vagy részben való megtérítésére kötelezheti azt, akinek szándékos magatartása más jóhiszemű személyt alapos okkal olyan magatartásra indított, amelyből őt önhibáján kívül károsodás érte. Helyesen utalt a másodfokú bíróság arra, hogy a felperest nem lehet jóhiszeműnek tekinteni, mivel eredetileg is az volt az álláspontja, hogy erre a munkára nincs kivitelezési jogosultsága, ennek ellenére a kivitelezést elkezdte. A szerződés a vállalkozási díj tisztázatlansága folytán létre sem jött. A felperes jóhiszeműségének szempontjából nem vehető figyelembe az a körülmény, hogy a kivitelezési jogosultság hiánya miatt a felmentés kérését az I. r. alperesre hárította, ugyanis abban, hogy ilyen felmentést kap, nem lehetett biztos. A munkát tehát csak saját veszélyére és kockázatára kezdhette el. Ha károsodás érte, az nem önhibáján kívül következett be.
A másodfokú bíróság álláspontja azonban a jogalap nélküli gazdagodás tekintetében téves. A Ptk. 361. §-ának (1) bekezdése szerint, aki másnak rovására jogalap nélkül jut vagyoni előnyhöz, köteles az előnyt visszatéríteni. A Legfelsőbb Bíróság előtt 2. G. 30 954/1979. szám alatt folyt per iratai között megtalálható az illetékes városi tanács v. b. műszaki osztályának határozata, amelyben a tanács az építési engedélyt visszavonta, és a II. r. alperest az eredeti állapot visszaállítására kötelezte. Ennek a határozatnak a végrehajtása esetén pedig jogalap nélkül sem az I. r. sem a II. r. alperes nem gazdagodik. Jogalap nélküli gazdagodás pl. akkor következnék be, ha a felvonulási céllal épített épület megmaradna, és azt valamelyik alperes használatba venné, vagy értékesítené, vagy egyéb előkészítő munka eredményét az alperesek valamilyen módon mégis felhasználhatnak. Ebben az esetben viszont az épület teljes értékét kellene ezen a címen megtéríteni, ami nem azonos a másodfokú határozatban megítélt vállalkozási díjjal.
A kifejtettek szerint az alaptalan gazdagodás fennállása és mértéke tekintetében a tényállás nincs tisztázva, ezért a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa az első és másodfokú ítéletet a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az ügyben eljárt elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Eln. Tan. G. törv. 31 248/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás