GK BH 1982/433
GK BH 1982/433
1982.10.01.
Szavatossági jog érvényesítésére irányuló perben a bíróságnak nem feladata a kijavítás módjának meghatározása; azt a vállalkozónak kell úgy megválasztania, hogy a kijavítás célszerű és gazdaságos, a kijavított létesítmény pedig a rendeltetési célnak megfelelő legyen [Ptk. 306. § (1) bek.; GKT 7/1973. sz.].
Egy vízműtelep felújítási terveit az I. r. alperes készítette. Az átadás-átvétel után néhány hónappal a vízmű működésében zavarok mutatkoztak. Ezért a felperes módosított keresetében az I. r. alperest kijavítási tervdokumentáció szolgáltatására és a költségek viselésére, a II. r. alperest pedig a kijavítási tervdokumentáció szerinti átalakításra kérte kötelezni. Az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítást rendelt el, majd annak alapján ítéletet hozott. Az ítélet szerint az I. r. alperes köteles a felújított vízműtelep rendeltetésszerű célra alkalmassá tételéhez szükséges terveket szavatossági kötelezettsége keretében 1979. augusztus 15-ig elkészíteni és eddig a határidőig egy példányt a felperesnek megküldeni. Az I. r. alperes köteles a tervek alapján a II. r. alperes által a felperes részére felújított vízműtelepet kártérítési kötelezettségként úgy kijavíttatni, hogy az a rendeltetésszerű célra alkalmas legyen. A teljesítési határidő a felperes által alkalmazott jelenlegi megoldás szakszerűvé tételére 1979. szeptember 30., a hagyományos megoldás megvalósítására 1980. szeptember 30. A kijavítás költségeit az I. r. alperes köteles viselni. A hagyományos megoldásra való áttérés esetén azonban ennek igazolt költségeit a rendeltetésszerű használat céljára nem megfelelőnek bizonyult megoldás ellenértéke és a hagyományos megoldás eredeti költségvetési ára közötti különbség erejéig a felperes köteles értéknövekedés címén megtéríteni. A kutak megfelelő kútfejjel való ellátása nem tartozik az I. r. alperes szavatossági és kártérítési kötelezettségei közé. Az elsőfokú bíróság a felperesnek a II. r. alperes elleni keresetét elutasította. Az I. r. alperes által a III. r. alperes ellen előterjesztett keresetet ugyancsak elutasította. Az ítélet indokolása utal a beszerzett szakvéleményekre, melyek szerint a berendezés tervezési hiba folytán a rendeltetésszerű használatra alkalmatlan, a tervhibát a kivitelező nem ismerhette fel, ennél fogva a terhére szerződésszegés, figyelmeztetési kötelezettség elmulasztása nem állapítható meg.
Az ítélet ellen az I. r. alperes fellebbezett. A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezés folytán ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét részben és akként változtatta meg, hogy az I. r. alperes 1980. február 15. napjáig köteles a felperes részére szolgáltatni a vízműtelep kijavítási terveit és költségvetését. A II. r. alperest arra kötelezte, hogy a vízműtelepet a felperes által 15 nap alatt rendelkezésére bocsátandó tervdokumentáció alapján 1980. szeptember 30-ig javítsa ki. A kárjellegű kijavítási költségek egyenlő arányban az I. r. és a II. r. alperest terhelik, míg az értéknövelő költségeket a felperes köteles a II. r. alperes részére számla alapján megfizetni. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A Legfelsőbb Bíróság ítéletének indokolása szerint bár a szakértők szakvéleményei a hiba okát illetően nem mindenben egyeztek meg, de egyetértettek abban, hogy a módosított tervdokumentáció nem jelentette a szabadalmazott Fermasicc rendszerre való áttérést, ennélfogva a berendezés nem is működhetett a szabadalom elve szerint. A terv hiányos volt. Nem került sor a minimális műszeres megtervezésre sem. Az indokolás szerint a bizonyítás alapján lehetőség van a szükséges tervkiegészítések és átalakítások megtervezésével a berendezés megfelelő üzemeltetésére. Az indokolás utal arra is, hogy a kijavítás módjában a felek között vita nem állt fenn, a bíróság a kijavítás módját nem határozta meg. A szakértői bizonyítás szerint a vas és mangántalanító szűrőtartályok is hibásak voltak. Az utóbbiakat a II. r. alperes közreműködője szállította és szerelte. A Ptk. 391. §-a (3) bekezdése alapján a vállalkozó a jogosan igénybe vett alvállalkozójáért is felel. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Ptk. 344. §-a (2) bekezdése szerinti kármegosztást alkalmazta.
A Legfelsőbb Bíróság határozata ellen az I. r. alperes perújítási kérelmet terjesztett elő. Ebben arra hivatkozott, hogy téves és megalapozatlan a Legfelsőbb Bíróság ítéletének az a megállapítása, mely szerint „reális lehetőség van arra, hogy a jelenlegi berendezés a jövőben az említett kiegészítésekkel a Fermasicc rendszerben működjék”. Perújítási kérelméhez szakvéleményt csatolt, amely a fenti ítéleti megállapításoknak ellentmond. Arra hivatkozott, ha az ítélet szerinti kijavítás történik meg, úgy az sértené a felek és a népgazdaság jogos érdekeit.
Az elsőfokú bíróság az I. r. alperes perújítási kérelmét elutasította. A határozat indokolása szerint a rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható volt, hogy az alapperben eljáró bíróság több szakértőt meghallgatott és e szakértők véleményének mérlegelésével hozta meg a határozatát. Az I. r. alperes per újítási kérelmében előadottak figyelembevételével sem várható az I. r. alperesre kedvezőbb határozat, ezért azt a Pp. 226. §-a (2) bekezdése alapján elutasította.
A végzés ellen az I. r. alperes fellebbezett, annak megváltoztatását, a perújítás megengedését kérte. Fellebbezését azzal indokolta, hogy bár a Legfelsőbb Bíróság perújítással támadott ítélete – álláspontja szerint – a kijavítás konkrét módját nem határozta meg, de ha a Fermasicc rendszert kellene kijavítania – amint azt az ellenérdekű felek értelmezik –, ezzel a népgazdaságot károsító műszaki megoldást kellene megvalósítania. A csatolt szakvélemény szerint a Fermasicc rendszer nem javítható ki.
A fellebbezés nem alapos.
A Pp. 260. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítélet ellen perújításnak van helye – többek között –, ha a fél oly tényre vagy bizonyítékra, illetőleg olyan jogerős bírói vagy más hatósági határozatra hivatkozik, amelyet a bíróság a perben nem bírált el, feltéve hogy az – elbírálás esetén – reá kedvezőbb határozatot eredményezhetett volna.
A Pp. 266. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság hivatalból vizsgálja, hogy a perújításnak a 260–262. §-ában meghatározott előfeltételei fennállanak-e. A megengedhetőség körében a 260. § (1) bekezdésének a) pontjával kapcsolatban azt kell elbírálni, hogy a perújító fél által a perújítás alapjául felhozottak valóságuk bizonyítása esetében alkalmasak lehetnek-e arra, hogy a bíróság a perújító félre kedvezőbb határozatot hozzon.
Az elsőfokú bíróság a perújítás megengedhetősége kérdésében tárgyalt és hozott elutasító határozatot.
Az alapeljárásban megállapított tényállás szerint az I. r. alperes a kivitelezés szakában javasolta, hogy a tervekben előirányzott hagyományos vízöblítéses víztisztítási eljárás helyett térjenek át egy újabban szabadalmaztatott eljárásra, a Fermasicc rendszerre. A lefolytatott szakértői bizonyítás egyöntetű megállapításai szerint az I. r. alperes által készített módosított tervek nem voltak megfelelőek a Fermasicc rendszer elve alapján történő kivitelezéshez. Ezért a kijavítás iránti perben az elsőfokú bíróság és a fellebbezés kapcsán a Legfelsőbb Bíróság is megállapította az I. r. alperes szavatossági és kártérítési felelősségét. Kötelezte a kijavítási tervdokumentáció szolgáltatására és a költségek részbeni viselésére. A bíróság a kijavítás módját nem határozta meg. Ez nem is felelt volna meg a GKT 7/1973. sz. állásfoglalásban kifejtetteknek. A kijavítás módjának megválasztása az I. r. alperes feladata annak figyelembevételével, hogy a kijavítás célszerű, gazdaságos és a kijavított létesítmény a rendeltetési célnak megfelelő legyen [Ptk. 306. § (1) bek.].
A perújítási kérelemhez csatolt szakvélemény a tervezési hibát nem vizsgálta, így az I. r. alperes szavatossági és kártérítési felelősségét megalapozó korábbi szakértői vélemények megdöntésére, az I. r. alperesre kedvezőbb határozat meghozatalára nem alkalmas. Az I. r. alperes a kijavítás módja kérdésében szerezte be a szakvéleményt, amelynek megállapításai legfeljebb a kijavítási tervdokumentáció elkészítése során veendők figyelembe.
A kifejtettekre tekintettel az I. r. alperes által a perújítás alapjául felhozottak a perújítás megengedhetősége kérdésében nem alaposak, az elsőfokú bíróság sérelmezett határozata jogszabályt nem sért, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 257. §-a alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. IV. 30 063/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás