MK BH 1982/440
MK BH 1982/440
1982.10.01.
A teljesítménybérben foglalkoztatott gépjárművezetőt is megilleti túlmunka-teljesítés esetén a túlmunkáért a külön jogszabályban megállapított díjazás [16/1971. (VII. 7.) MüM–KPM sz. r. 3. §, 4. §, 8. §].
A felperesek az alperes B. gyárában gépjárművezetőként, illetőleg rakodómunkásként dolgoznak.
A munkaügyi döntőbizottsághoz előterjesztett kérelmükben előadták, hogy az alperes 1978. november 1-jétől a rájuk vonatkozó bérezési szabályokat megváltoztatta. Úgynevezett kombinált bérformát alkalmazott. Ezzel összefüggésben állították, hogy az alperes vagy az új bérszabályozás hiányosságai vagy annak téves gyakorlati alkalmazása miatt 1978. november 1-jétől kezdődően nem fizette meg a részükre az általuk végzett túlmunka időtartamára a „kombinált bér időbér részét”. Ennek az összegszerűen meg nem határozott túlóradíjnak a megfizetésére kérték a munkáltatót kötelezni.
A munkaügyi döntőbizottság elutasította a felperesek kérelmét. Az indokolás lényege szerint a felperesek által teljesített összes túlóra nem érte el az évi megengedett 688 órának megfelelő felső határt.
A felperesek a döntőbizottság határozata ellen irányuló kereseti kérelmükben fenntartották az eredeti igényüket. Szakértő bevonásával a bérjegyzékek felülvizsgálatát és az 1978. november 1-jétől kezdődően teljesített túlmunkáik időtartamára a „kombinált bér” időbér részének a megfizetését kérték.
Az alperes kérte a keresetek elutasítását. Elismerte ugyan, hogy a felperesek havonta átlagosan 15–20 túlórát teljesítettek, továbbá hogy a havi kötelező 191 órát meghaladóan teljesített óráik után alapórabért nem kaptak.
Ennek oka azonban az, hogy a kilométerben mért teljesítmény után járó díjazásuk a túlóradíjat is magában foglalja.
A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperesek keresetét. Ítéletének indokolása szerint: „Az alperes hatályos kollektív szerződése, bérszabályzata és az Mt. V. 59. §-ának (3) bekezdése figyelembevételével, valamint a 16/1971. (VII. 7.) MüM–KPM számú rendelet 3. és 8. §-a alapján a bíróság megállapította, hogy az alkalmazott kombinált teljesítmény bérezés bevezetésére jogszabályi lehetőség volt, a munkabérek ilyen elszámolási mód mellett igazoltan, jelentősen emelkedtek is, és a hatékonyabb fuvarteljesítmény elérését szolgálják.”
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Ami a gépkocsivezető foglalkozású felperesek túlóra igényét illeti, a többször módosított 16/1971. (VII. 7.) MüM–KPM számú rendeletből kell kiindulni. E jogszabály 8. §-ának (1) bekezdése szerint az e rendeletben foglalt keretek között a gépjárművezetők munkafeltételeire és bérezésére (premizálására) vonatkozó szabályokat – a biztonságos közúti gépjármű-közlekedés követelményeire figyelemmel – a kollektív szerződésben, illetőleg a szövetkezeti munkaügyi szabályzatban kell meghatározni. Ahol kollektív szerződést nem lehet kötni, e kérdéseket a szerv vezetője a szakszervezettel egyetértésben határozza meg.
A 3. § lehetővé teszi a gépjárművezetőknek teljesítménybérben történő foglalkoztatását. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a gépjárművezetőt ilyen esetben nem illeti meg túlmunkadíj, amennyiben túlmunkát teljesített. Ez egyértelműen kitűnik a jogszabály 4. §-ából. Annak (3) bekezdése szerint ugyanis a gépjárművezetőt a túlmunka időtartamára pótlék nélküli munkabére illeti meg. Ezt a havi személyi alapbér egy órára eső részének alapulvételével kell kiszámítani. A (4) bekezdés túlóraátalány megállapítását is lehetővé teszi.
A per irataiból egyáltalán nem állapítható meg, hogy az alperes bérszabályzatával bevezetett kombinált bérforma a gépkocsivezető foglalkozásúak vonatkozásában a túlmunkadíjat magában foglalja-e.
E bérforma lényegét illetően ugyanis csupán az az egyoldalú előadás áll rendelkezésre a perben, amelyet az alperes képviselője, D. J. műszaki és anyaggazdálkodási csoportvezető tett a döntőbizottsági eljárás során.
Eszerint az alperes 1978. november 1-jét megelőzően a gépkocsivezetőket és a rakodómunkásokat időbérben foglalkoztatta. A gépkocsivezetők alapbért, havi 800 forint túlóraátalányt és 300 forint rakodási pótlékot, míg a rakodók alapbért és 700 forint túlóraátalányt kaptak. Ezért a díjazásért havonta 191 alapórát és 49 túlórát, összesen havi 240 órát voltak kötelesek teljesíteni.
Ehhez képest, ha az új bérforma a túlóradíjat nem foglalja magában, a gépjárművezető foglalkozású felpereseket – feltéve hogy túlóráztak – az említett jogszabály szerint meghatározott túlóradíj illeti meg.
A rakodó foglalkozású felperesek túlóra igényével kapcsolatban ugyancsak az előzőekben kifejtett elvek az irányadók. Nem téveszthető azonban szem elől, hogy ők nem vonhatók a gépjárművezetők munkafeltételeinek és munkabérének megállapításáról szóló jogszabály hatálya alá.
Mindezekre figyelemmel a munkaügyi bíróságnak szakértő bevezetésével kellett volna egyrészt tisztáznia, hogy a felperesek az általuk megjelölt időszakban mennyi túlórát teljesítettek, másrészt hogy a szóban levő komplex bérforma túlmunkadíjat magában foglal-e. Ezt annál kevésbé mulaszthatta volna el a munkaügyi bíróság, miután a felperesek ilyen bizonyítási eljárás lefolytatását maguk is kérték. (M. törv. II. 10 147/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás