BK BH 1982/445
BK BH 1982/445
1982.11.01.
A jármű önkényes elvételének társtettese, aki társával akarategységben vesz részt a jármű elvételében, bár annak felnyitásában, elindításában és vezetésében tevőlegesen nem működik közre [Btk. 20. § (2) bek., 327. § (1) bek.].
A katonai bíróság az I. r. honvéd vádlottat súlyos testi sértést okozó ittas járművezetés bűntette, 24 órát meg nem haladó önkényes eltávozás vétsége és társtettesként elkövetett jármű önkényes elvételének vétsége miatt 10 hónapi szabadságvesztésre és a gépjárművezetéstől 2 évi időtartamra történő eltiltásra mint mellékbüntetésre;
a II. r. honvéd vádlottat pedig társtettesként elkövetett jármű önkényes elvételének vétsége miatt 4 hónapi – 1 évi próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztésre ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádbeli nap délutánján az I. r. honvéd vádlott a laktanyát engedély nélkül elhagyva szeszes italt vásárolt, s azt az elhelyezési körletbe bevitte, amit 21 óra 30 percig a II. r. vádlottal együtt elfogyasztott. Ekkor a II. r. vádlott felvetette a társának, jó lenne hazamenni, hogy anyjától pénzt kérjen. Az I. r. honvéd vádlott ezt a felvetést elutasította azzal, hogy késő van, nem járnak az autóbuszok, majd amikor a II. r. vádlott ezt ismét szóba hozta, az I. r. vádlott közölte, hogy segítségére lesz.
Az I. r. vádlott tudta, hogy az egyik szobatársuk aznap érkezett vissza eltávozásról apja kocsijával, és azt a laktanyától kb. 100 méterre földes úton hagyta. Közölte a II. r. vádlottal, hogy a katonatársuk gépkocsijával elviszi őt az anyjához és onnan reggel vissza is hozza. Ebbe a II. r. vádlott beleegyezett, majd az I. r. honvéd vádlott kivette a velük egy körletben alvó sértett honvéd ruhája zsebéből a gépkocsi indítókulcsát, elhagyták a laktanya területét, a gépkocsi ajtaját a megszerzett indítókulccsal az I. r. vádlott kinyitotta, és beszálltak a gépkocsiba. A járművet az I. r. vádlott vezette, a II. r. vádlott – aki a hátsó ülésen foglalt helyet – az utat mutatta. Az I. r. vádlott közepes fokú ittas állapotban vezette a gépkocsit, és ezzel hozható összefüggésbe, hogy az egyik kanyarban a gépkocsi az árokba fordult és mindketten megsérültek.
Az ügy felülbírálata során a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a katonai bíróság a megalapozott tényállásból okszerűen következtetett arra, hogy a vádlottak mint társtettesek valósították meg a jármű önkényes elvételének vétségét. Téves az az álláspont, mely szerint a II. r. vádlott csupán utasa volt a gépkocsinak, a törvényi tényállásban foglalt elkövetési magatartásban nem vett részt, s így bűnössége nem állapítható meg.
A katonai bíróság helyesen jutott arra a megállapításra, hogy a II. r. vádlott a gépjármű jogtalan birtokbavételében is céltudatosan részt vett, és maga is megvalósította a törvényi tényállás „elvételi” elemét. Egységes akarat-elhatározás állapítható meg a vádlottak esetében. A társtettesként elkövetést semmiben sem érinti, hogy a gépkocsi ajtaját az I. r. vádlott nyitotta ki az általa megszerzett indítókulccsal, és ő indította be a gépkocsi motorját, majd vezette a járművet. A II. r. vádlott jelen volt a gépkocsi birtokbavételénél, és maga a használat az ő érdekében történt, a gépkocsit vezető vádlott-társát ő látta el tanáccsal, hogy mely irányban haladjon. Minthogy tehát a II. r. vádlott tevőlegesen bekapcsolódott a sértett gépkocsi-használati jogának időleges korlátozásába, és maga is a birtokosi helyzetbe került, a társtettesség valamennyi ismérve hiánytalanul megvalósult. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a katonai bíróság ítéletének a II. r. honvéd vádlott cselekménye jogi minősítésére vonatkozó rendelkezését helybenhagyta. (Legf. Bír. Katf. II. 84/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás