BK BH 1982/447
BK BH 1982/447
1982.11.01.
Az ittasan bűncselekményt elkövető terheltnek a rendőrségre, majd a vérvétel céljából való előállítása és ezzel összefüggésben 4 órát meg nem haladó időtartamig, kijózanodásáig a rendőrségen visszatartása nem tekinthető előzetes fogva tartásnak, s így nem számítható be a kiszabott főbüntetésbe, ha ezt az intézkedést nem követi az őrizetbe vétel, illetőleg az előzetes letartóztatás elrendelése [Btk. 99. §; 39/1974. (IX. 1.) MT sz. r. 13. § (3) bek.].
A városi bíróság a terheltet közösség megsértése és ittas járművezetés vétsége miatt halmazati büntetésül 100 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egynapi tétel összegét 160 forintban állapította meg, ezenfelül mellékbüntetésként 1 évre és 6 hónapra eltiltotta a járművezetéstől.
A bíróság az április 24. napjától 25. napjáig őrizetben töltött időt a pénzbüntetésbe beszámította és ezzel kétnapi tételt lerovottnak tekintett.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt április 24. napján este közepes ittas állapotban közlekedett személygépkocsijával. Az országúton a rendőr igazoltatta, és észlelve ittasságát előállította a rendőrkapitányságra, majd vérvételre. Az eljárás során a terhelt a közösség megsértése vétségének megállapítására alkalmas lealacsonyító kifejezéseket használt.
A terheltet a vérvétel után visszavitték a rendőrkapitányságra és onnan április 25. napján 1 óra 40 perckor bocsátották szabadon.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Határozatában a terhelt által előzetes fogva tartásban töltött időnek a beszámítását azzal indokolta, hogy „az előzetes fogva tartáson bármely olyan szabadságelvonást érteni kell, amelyet az elkövető a bűncselekménnyel okozati összefüggésben szenvedett el. Az ittas terheltet az ilyen állapotban elkövetett cselekményeit követően részben önmaga érdekében, részben közérdekből visszatartották a kijózanodásáig. E korlátozás vitathatatlanul a bűncselekményeivel összefüggésben érte, ennélfogva azt a Btk. 99. §-ának (1) bekezdése alapján be kell számítani a pénzbüntetésbe”.
Az eljárt bíróságok határozatai ellen az előállításban töltött időnek a pénzbüntetésbe beszámításával kapcsolatos rendelkezés miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A Rendőrség Szolgálati Szabályzata 390. pontja határozza meg az előállítás fogalmát. Eszerint: „Az előállítás a rendőrnek az a szolgálati tevékenysége, amikor valakit a közbiztonság érdekében – szükség esetén kényszerítő eszköz alkalmazásával is – személyes szabadságában korlátoz.”
A 39/1974. (XI. 1.) MT. sz. rendelet 13. §-ának (3) bekezdése szerint az előállított személy ügyében legkésőbb 4 órán belül döntést kell hozni, határozni az őrizetbe vételről vagy a szabadon bocsátásról.
A terheltet a vérvétel és a kijózanodás után, de még 4 órán belül szabadon bocsátották. Jóllehet a rendőrség intézkedései – az előállítás, a vérvétel és a kijózanodásig visszatartás – valóban a bűncselekménnyel összefüggő intézkedések, előzetes fogva tartásnak azonban nem tekinthetők. A kiszabott főbüntetésbe beszámításnak csak akkor lenne helye, ha az előállítást őrizetbe vétel követte volna. Ellenkező álláspont ugyanis azt eredményezné, hogy a kihallgatásra idézett vagy előállított terheltnek a rendőrség épületében töltött idejét is be kellene számítani a főbüntetésbe, illetőleg előnytelenebb helyzetbe kerülne az az elkövető, aki nem ellenkezik a rendőri intézkedéssel, mint az, aki dühöngésig részeg, és emiatt kényszerítő eszközök igénybevétele és rövid időre fogdában való elhelyezése is szükségessé válik.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az eljárt bíróságok ítéletei a terhelt által előállításban töltött időnek a kiszabott pénzbüntetésbe beszámítása tekintetében törvénysértő, ezért az ítéleteket e részükben hatályon kívül helyezte. (B. törv. III. 438/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás