PK BH 1982/45
PK BH 1982/45
1982.02.01.
Ha a tulajdonos a lakásában a családtagjaival együtt lakik és a házingatlanát beköltözhetően adja el, nemcsak maga köteles a lakásból kiköltözni, hanem gondoskodnia kell családtagjainak kiköltözéséről is, mert ha azokat a lakásban visszahagyja, a visszamaradt családtagok a tulajdonos új lakásába való beköltözésre kötelezhetők, a tulajdonos pedig ezt tűrni köteles [Ptk. 277. § (1) bek].
A felperesek az 1979. augusztus 9. napján kelt adásvételi szerződéssel társasüdülő építése céljára megvásárolták a Z.-n Batthyány u. 63–65. szám alatt levő ingatlant. A szerződés 6. pontja szerint az eladók kötelezték magukat arra, hogy az általuk használt épületeket 30 nap alatt kiürítve a vevők birtokába bocsátják. Az egyik lakásban az I. r. alperes eladó lakott a fiával és menyével, a II–III. r. alperesekkel. Az I. r. alperes részére az egyik üdülőépületben másfél szobás lakás épült, ezért a régi, lebontandó épületben levő lakását az új lakás felépüléséig nem ürítette ki.
1980. július hónapban az I. r. alperes a lakásból átköltözött a felépült új lakásba, a II–III. r. alpereseket azonban a lakásban visszahagyta. Az utóbbiak a felperesek felhívása ellenére nem voltak hajlandók a lakást elhagyni. A felperesek keresetükben arra kérték az I. r. alperest kötelezni, hogy a II–III. r. alpereseket a Z.-n Batthyány u. 63. szám alatt elkészült lakásába fogadja be, a II–III. r. alpereseket pedig arra, hogy a perbeli lakást ürítsék ki és költözzenek át az I. r. alperes lakásába.
Az I. r. alperes azzal védekezett, hogy a II. és III. r. alperesek családtagként laktak a lakásában, a szerződésben vállalta a lakás átadását, a II. és III. r. alperes azonban a lakásból nem költözött el annak ellenére, hogy 50 000 Ft-ot ígért nekik. A jelenlegi lakásba a II. és III. r. alpereseket nem hajlandó befogadni. A II. és III. r. alperesek a kereset elutasítását kérték, mert nem tudnak maguknak másik lakást szerezni.
Az elsőfokú bíróság ítéletével egyetemlegesen kötelezte az alpereseket, hogy a Z.-n Batthyány u. 63. szám alatt levő ingatlanon még használt építményeket 45 nap alatt kiürítve adják át a felpereseknek és fizessenek meg 1000 Ft perköltséget. A II. r. és III. r. alperesek elhelyezéséről az alperesek maguk kötelesek gondoskodni.
Az ítélet indokolása szerint az I. r. alperes tulajdonjoga megszűnt, ezzel megszűnt a birtoklási és használati joga is. A szerződésben vállalt kötelezettsége folytán a Ptk. 365. §-ának (1) bekezdése alapján is köteles az ingatlan birtokba bocsátására. A II. és III. r. alperesek használati joga a családi kapcsolaton alapuló szívességi használat megvonásával megszűnt, így ők is kötelesek a birtokba adásra. Ezért a bíróság a Ptk. 298. §-a értelmében a Ptk. 300. §-ának (1) bekezdése alapján marasztalta az alpereseket.
A II. és III. r. alperesek fellebbezésükben a kereset elutasítását kérték.
A felperesek csatlakozó fellebbezésükben az ítélet megváltoztatását kérték akként, hogy az I. r. alperes köteles az új lakásába a II. és III. r. alpereseket befogadni.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének a fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta és megállapította, hogy a II. és III. r. alperesek elhelyezéséről a felperesek kötelesek gondoskodni. A II. és III. r. alperesek legalább komfort nélküli másik lakásra vagy külön bejárattal rendelkező olyan albérleti lakószobára tarthatnak igényt, amely a legszükségesebb bútorzatuk és felszerelési tárgyaik elhelyezésére is alkalmas. Egyben az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság kiegészítette azzal, hogy ezt meghaladóan a felperesek keresetét elutasítja.
Az ítélet indokolása szerint az adásvételi szerződés alapján a felperesek lettek az I. r. alperes jogutódai és a perbeli ingatlannal kapcsolatban a tulajdonosi jogokat ők gyakorolhatják. A II. és III. r. alperesek szívességi lakáshasználók, és mivel a felperesek felszólították őket a lakás elhagyására, a lakáshasználati jogcímük megszűnt. A II. és III. r. alperesek jóhiszemű jogcím nélküli lakáshasználók, elhelyezésükről a felperesek kötelesek gondoskodni. Mivel az elsőfokú bíróság nem döntött arról a felperesi keresetről, hogy az I. r. alperes fogadja be a II. és III. r. alpereseket a másfél szobás lakásába, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét kiegészítette azzal, hogy a fentieket meghaladóan a felperesek keresetét elutasította.
A jogerős ítéletnek a keresetet részben elutasító, illetve ama rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás, amely szerint a II. r. és III. r. alperesek elhelyezéséről a felperesek kötelesek gondoskodni megalapozott.
A Ptk. 112. §-ának (1) bekezdése szerint a tulajdonjog tárgyával való rendelkezési jog a tulajdonost illeti meg. A rendelkezési jog alapján a tulajdonos a dolog használatát másnak átengedheti, de az a jog is megilleti, hogy a dolgot (adott esetben a lakást) másokkal együtt használja. A családtagok lakáshasználati joga a tulajdonos rendelkezési jogához kapcsolódik. Ebből következik, hogy ha a tulajdonos szerződésben kötelezettséget vállal a tulajdonjog átruházására és a lakás kiürítésére, elköltözése esetén – eltérő megállapodás hiányában – családtagjaival együtt köteles a lakást kiüríteni. Szerződésszegés, ha a tulajdonos családtagjait a korábbi lakásban visszahagyja. Ilyen esetben visszamaradt családtagok arra kötelezhetők, hogy beköltözzenek a tulajdonos új lakásába; a tulajdonos ezt tűrni köteles.
A II. és III. r. alperesek az I. r. alperes családtagjai. A perbeli adatokból egyértelműen megállapítható, hogy a II. és III. r. alperesek nem önálló jogcímen, hanem a családi kapcsolatra tekintettel használták az I. r. alperes lakását. A II–III. r. alperesek lakáshasználati joga tehát járulékos természetű volt: az I. r. alperes jogához kapcsolódott.
Az I. r. alperes a felperesekkel kötött adásvételi szerződéssel eladta a perbeli házingatlant és a szerződés 6. pontja szerint vállalta, hogy azt kiürítve a vevők birtokába adja. A kiürítésre vonatkozó szerződési kötelezettségének az I. r. alperes akkor tett volna eleget, ha a lakás elhagyásakor a II. és III. r. alpereseket magával vitte volna, vagy egyéb módon gondoskodott volna, hogy a lakást a II–III. r. alperesek is elhagyják [Ptk. 277. §-ának (1) bekezdése].
Helytállóan utal a törvényességi óvás arra, hogy a I. r. alperes az ingatlant beköltözhetően adta el, az ennek figyelembevételével kialkudott vételárat felvette, az eladó és a vevők közötti jogviszony alakulása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy az alperesek az egymás közötti jogviszonyukat miként rendezik, és hogy a II–III. r. alperesek ténylegesen az I. r. alperes lakásába költöznek-e, vagy pedig elhelyezésükről egyéb módon gondoskodnak.
Törvénysértő tehát a másodfokú bíróságnak az a döntése, amely szerint a II. és III. r. alperesek elhelyezéséről a felperesek kötelesek gondoskodni. De nem biztosítja a perbeli ingatlannak a szerződés szerinti birtokba adását az első fokú ítéletnek az a rendelkezése sem, amely szerint a II. és III. r. alperesek elhelyezéséről az alperesek maguk kötelesek gondoskodni. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú ítéletet a törvényességi óvással érintett körben hatályon kívül helyezte és az első fokú ítéletnek a Pp. 253. §-ának (2) bekezdésében írtak szerinti részbeni megváltoztatásával kötelezte a II–III. r. alpereseket, hogy költözzenek az I. r. alperes lakásába, az I. r. alperest pedig ennek tűrésére kötelezte.
A felperesek csatlakozó fellebbezése eredményre vezetett, a II–III. r. alperesek fellebbezése nem volt alapos, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése értelmében az alpereseket kötelezte a másodfokú eljárási költség megfizetésére. (P. törv. V. 20 548/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás