BK BH 1982/450
BK BH 1982/450
1982.11.01.
Aljas indokból elkövetettnek minősül annak a cselekménye, aki munkahelyi vezetőjét munkakörében biztosított jogának gyakorlása miatt – bosszúból – úgy bántalmazza, hogy nyolc napon túl gyógyuló testi sérülést szenved el; az ilyen elkövető általában nem érdemes a kiszabott büntetés végrehajtása felfüggesztésének a kedvezményére [Btk. 170. § (1), (3) bek.].
A járásbíróság a terheltet súlyos testi sértés bűntette miatt 6 hónapi – végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztésre ítélte.
A megállapított tényállás lényege szerint a sértett a terhelt munkahelyi vezetője. A cselekményt megelőzően a terhelt és a sértett között nézeteltérés zajlott le, amiért a sértett nem adott a terheltnek a munkahelyről kilépőt. A terhelt emiatt a sértettet megveréssel fenyegette. 1980. augusztus 17-én este 22 óra tájban a terhelt előre kitervelten a községből egy ismerőse gépkocsijával az erősen ittas sértettet egy útelágazáshoz vitette. A sértettet a megbeszélt helyen a gépkocsiból kitették, a terhelt pedig egy kerékpárral utána ment. Az elhagyott helyen utolérve hátulról megtámadta művezetőjét, halántékon ütötte, s amikor a földre esett, többször fejbe verte. A bántalmazás következtében a sértett 8 napon túl gyógyuló, 3 heti gyógytartamú sérüléseket szenvedett.
A járásbíróság ítélete ellen a cselekményt minősítő és a büntetést kiszabó rendelkezés törvénysértő volta miatt emelt törvényességi óvás alapos.
Az iratokból megállapítható, hogy a sértett a terheltnek munkahelyi vezetője volt, s amikor a cselekményt jóval megelőzően nem adott számára kilépőt, munkakörében biztosított jogát jogszerűen gyakorolta. A terhelt már ekkor veréssel fenyegette meg. Amikor a vádbeli időben észlelte, hogy a sértett a szórakozóhelyen erősen ittas állapotban van, igen fondorlatos módon határozta el, hogy a művezetőjén bosszút áll. A terhelt tehát a cselekményt az elkövetésre indító bosszúból, vagyis erkölcsileg elvetendő motívumtól vezetve követte el. A bosszú – az aljas indokból elkövetett testi sértés megállapítása szempontjából – annyiban lényeges, hogy azt milyen ok váltja ki az elkövetőben. A kiváltó ok jellege ugyanis a mérlegelés tárgya, és ez alapozhatja meg a súlyosabb minősítés feltételét, avagy nyújthat következtetési alapot a bűncselekmény alapesetének megállapítására. Az adott esetben a fenti okból származó bosszú a minősített eset megállapítását vonja maga után. Tévedett ezért a járásbíróság, amikor az alapesetben állapította meg a terhelt bűnösségét.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a törvénysértést megállapította, a törvényességi óvással megtámadott rendelkezéseket hatályon kívül helyezte, és a terhelt cselekményét a Btk. 170. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés II. fordulata szerint büntetendő aljas indokból elkövetett súlyos testi sértés bűntettének minősítette.
A változott minősítéshez képest a kiszabott büntetés mértéke és a szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre felfüggesztése is törvénysértő.
A Legfelsőbb Bíróság a büntetés kiszabásakor a vádlott javára enyhítőként értékelte büntetlen előéletét, az időmúlást. Ellenben súlyosítóként vette figyelembe, hogy a terhelt a cselekményt ittas állapotban, előre kitervelten védekezésében korlátozott személy sérelmére és orvul hajtotta végre, s ezért 10 hónapi szabadságvesztést szabott ki. A terhelttel szemben – figyelemmel a testi épség elleni támadók elszaporodott voltára – a büntetés célja csupán végrehajtandó szabadságvesztéssel érhető el, ezért nem látott lehetőséget a Btk. 89. §-ának alkalmazására és a felfüggesztési-e vonatkozó rendelkezést mellőzte. (B. törv. I. 49/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás