BK BH 1982/454
BK BH 1982/454
1982.11.01.
Ha az elkövető eltulajdonítja azt a kazettát, amelyről tudja, hogy a sértett abban tartja az összes értékét: a lopást a kazettában levő valamennyi értékre nézve elköveti [Btk. 316. § (2) bek. d) pont és (5) bek. b) pont].
A járásbíróság a vádlott bűnösségét lopás bűntettében állapította meg, ezért – mint különös visszaesőt – börtönben végrehajtandó 1 évi és 2 hónapi szabadságvesztésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlottat a bíróság lopás miatt jogerősen szabadságvesztésre ítélte, de a büntetés megkezdésére halasztást kapott. A vádlott elhatározta, hogy felkeresi szüleit és azoktól pénzt kér. A délutáni órákban megjelent szülei lakásánál, de mivel azok nem voltak otthon, saját kulcsával ment be a házba. Itt egy darabig várakozott, majd úgy döntött, hogy szüleit nem várja meg, hanem engedély nélkül vesz el pénzükből.
Tudta, hogy szülei pénzüket egy fakazettában tartják, ami az egyik szekrényben volt elzárva. A lezárt szekrényt egy erőteljes kézmozdulattal kinyitotta, s magához vette az ugyancsak lezárt fakazettát. Ekkor azonban már tartott attól, hogy közben a szülei hazaérkeznek, ezért nem állt neki a kazetta felnyitásának, hanem a lakásból sietve eltávozott. A vádlott ezután egy harapófogóval a fakazettát felfeszítette és abban 6000 forint készpénzt, egy 20 000 forint és egy 5000 forint értékű bemutatóra szóló takarékbetétkönyvet és 7300 forint értékű arany ékszereket talált. Az általa elvitt tárgyak összértéke tehát 38 300 forint volt. A vádlott a kazetta felnyitásáig nem tudta, hogy abban a pénzen kívül más értéktárgyak is vannak.
A vádlott a kazetta tartalmát magához vette, a kazettát pedig eldobta. Ezután kártyázó emberekkel találkozott, akikkel leállt játszani. A játék során kb. 5000 forintot vesztett el, a megmaradt készpénz egy részét az egyik étteremben vacsorára, majd szórakozásra költötte.
A vádlottat a rendőrjárőr még az este folyamán igazoltatta. Megtalálták a szüleitől elvett értéktárgyakat 5860 forint készpénz kivételével, s azokat a vádlott szüleinek visszaadták.
Az elsőfokú bíróság a vádlott büntetőjogi felelősségét csak az eltulajdonítási szándékkal elvitt 6000 forint készpénzre nézve állapította meg. Álláspontja szerint a takarékbetétkönyvek és az arany ékszerek tévedésből kerültek a vádlotthoz, aki csak pénzt akart eltulajdonítani. Az a tény, hogy az általa eltulajdonítani kívánt pénzen felül más értéktárgyakat is magával vitt, csak a kazetta felnyitása után jutott tudomására. Azok eltulajdonítása nem állt a vádlott szándékában.
A Btk. 27. §-ának (1) bekezdése értelmében nem büntethető az elkövető olyan tény miatt, amelyről az elkövetéskor nem tudott. Ebből következően a vádlott – az elsőfokú bíróság álláspontja szerint – a tévedésből elvitt értékek eltulajdonításáért nem büntethető.
Az elsőfokú bíróság abból a helyesen megállapított tényből, hogy a vádlott a kazetta felnyitásáig nem tudta, hogy abban pénzen kívül más értéktárgy is van, arra a további tényre következtetett, hogy a kazettában elhelyezett értékek közül a vádlott eltulajdonítási szándéka az arany ékszerekre és a takarékbetétkönyvekre nem, csupán a készpénzre terjedt ki.
A ténybeli tévedésre vonatkozó anyagi büntetőjogi szabályok alkalmazása alapjául szolgáló ténymegállapítás téves.
A vádlott szándékának vizsgálatánál az alábbi tényeknek van alapvető jelentőségük: a vádlott – annak érdekében, hogy pénzhez jusson – olyan tárgyat vitt magával szülei lakásáról, amely pénz és egyéb tárgyak őrzésére, tárolására szolgál. Ezt a helyszínről bontatlanul elvitte és biztonságos helyen feltörte, majd annak tartalmát teljes egészében magához vette. A kazettában talált 6000 forint készpénzt néhány órán belül elköltötte, a takarékbetétkönyveket és az aranytárgyakat pedig magánál tartotta.
A dolog elvitelének, a cselekményből származó haszon biztosításának, végül a megszerzett érték felhasználásának ezekből a körülményeiből egyértelműen arra kell következtetni, hogy a vádlott szándéka a kazettában levő minden érték eltulajdonítására irányult, és nem jelenti az eltulajdonítási szándék hiányát még egyes értéktárgyak tekintetében sem az a tény, hogy a vádlott az elvitelkor nem tudta, hogy melyek azok, milyenek és milyen értéket képviselnek.
A lopást a vádlott a szekrény és a fakazetta felfeszítésével, vagyis dolog elleni erőszakkal valósította meg, az eltulajdonított érték, mely együttesen 38 300 forint, a Btké. 27. §-ának (2) bekezdésében meghatározott nagyobb értéket meghaladja. Erre tekintettel a cselekmény a Btk. 316. §-a (2) bekezdésének d) pontjára figyelemmel az (5) bekezdés b) pontja szerinti nagyobb értékre, dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás bűntetteként minősül.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a cselekmény jogi minősítésére és a büntetés kiszabására vonatkozó részében megváltoztatta, a vádlott cselekményét a fentiek szerint minősítette.
A büntetés kiszabásánál figyelemmel volt az elsőfokú bíróság által is helyesen felismert bűnösségi körülményekre. További enyhítőként értékelte, hogy a kár nagy részben megtérült, míg további súlyosítóként vette figyelembe, hogy a különös visszaeső minőséget megalapozó elítélésen túl a vádlott több esetben volt már ugyancsak vagyon elleni bűncselekmények miatt elítélve.
Mindezekre tekintettel a különös visszaeső vádlottal szemben 1 évi és 10 hónapi szabadságvesztést állapított meg, érintetlenül hagyva az elsőfokú bíróság által kiszabott mellékbüntetést. (Győri Megyei Bíróság Bf. 504/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás