PK BH 1982/46
PK BH 1982/46
1982.02.01.
A közúti forgalomban részt vevő állattartó az okozott kárért a közúti közlekedés szabályainak vétkes megszegése esetén felel [Ptk. 351. § (1) bek., 339. § (1) bek].
A felperes Lada 1200-as típusú személygépkocsija 1979. október 2-án a reggeli órákban a főútvonal melletti útpadkán parkolt. Vele szemben közeledett az alperes kétlovas fogatával. Az alperes egy a menetirány szerint jobb oldalon álló autóbuszt kikerült, amikor lovai megijedtek, megugrottak, áttértek a menetirány szerinti bal oldalra és a felperes parkoló gépkocsiját megrongálták.
A felperes fizetési meghagyás kibocsátását kérte az alperessel szemben 13 000 forint gépkocsi-javítási költség erejéig.
Az alperes ellentmondása folytán perré alakult eljárás során a felperes leszállította keresetét 8217 forintra és járulékaira.
Az elsőfokú bíróság a leszállított keresetnek helyt adott és az alperest arra kötelezte, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 8217 forintot, annak 1979. október 2. napjától járó évi 5%-os kamatát és 500 forint perköltséget. A járásbíróság a Ptk. 351. §-ának (1) bekezdésére hivatkozással állapította meg az alperes kártérítési felelősségét azzal, hogy ennek értelmében az alperes vétkességétől függetlenül felel az állatai által okozott kárért.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Ptk. 351. §-ának (1) bekezdése szerint, aki állatot tart, az általános szabályok szerint felel azért a kárért, amelyet az állat másnak okoz.
A kártérítésre vonatkozó általános szabály pedig a Ptk. 339. §-a, amelynek (1) bekezdése úgy rendelkezik: aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
Tévedtek tehát a perben eljárt bíróságok, amikor azt állapították meg, hogy az alperes az állatai által okozott kárért vétkességre tekintet nélkül felelősséggel tartozik. A Ptk. 351. §-ának (1) bekezdése ugyanis a felelősség kérdésében a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésére utal vissza, amely vétkesség esetén teszi lehetővé a felelősség megállapítását.
A téves jogi álláspont folytán az eljárt bíróságok nem is tisztázták a károkozás körülményeit és az alperes kártérítő felelőssége jogalapjának eldöntéséhez szükséges tényeket. Döntésük tehát jogszabálysértő s egyben megalapozatlan is.
A Legfelsőbb Bíróság ezért mindkét fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 274. §-ának (3) bekezdése].
Az új eljárás során tisztázni kell a káreset körülményeit, a helyszínt, meg kell hallgatni a káreset tanúit, lehetőség szerint tisztázni, mennyiben megalapozott az alperesnek az az előadása, hogy lovai azért ugrottak meg, mert amikor az álló autóbusz mellett elhaladt, az autóbusz vezetője hirtelen gázt adott s ettől a hangtól ijedtek meg a lovak. A tényállás tisztázása után lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy az alperes megsértette-e a közúti közlekedés szabályait vagy sem, illetőleg hogy mint állattartó követett-e el olyan mulasztást, amely kártérítő felelősségének megállapítására alkalmas lehet.
Amennyiben az alperes felelőssége megállapítható, úgy vizsgálni kell azt is, hogy a felperes személygépkocsija a KRESZ szabályainak megfelelően parkolt-e, s ehhez képest jelentkezik-e a terhére közreható magatartás vagy sem.
Végül nem mellőzhető a kár összegszerűségének vizsgálata sem. Az a kérdés ugyanis, hogy a gépkocsiban a káresettel kapcsolatban bekövetkezett sérülések javítási költsége mennyire tehető, szakkérdés, s a felek vitája esetén nem mellőzhető e kérdésben gépjárműszakértő meghallgatása. (P. törv. V. 20 820/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás