PK BH 1982/460
PK BH 1982/460
1982.11.01.
Nem tekinthető újnak, tehát nem szabadalmaztatható a megoldás, ha annak egyes elemei oly módon ismertek, hogy ezáltal a megoldást szakember – feltalálói tevékenység nélkül – megvalósíthatta. Ismert elemek alkalmazásával is jöhet azonban létre találmány, ha ezeket az ismert elemeket olyan sajátos módon használja fel, hogy ezáltal szakember által előre nem várt műszaki többlethatás következik be. – Önmagában az a körülmény, hogy a találmányi gondolat utólag természetesnek, egyszerűnek látszik, nem zárja ki az alkotó jelleget [Ptk. 76. §; 1969. évi II. tv. 1. és 2. §].
I. Az épületek vízellátását biztosító elosztóvezetékekben a hőmérsékleti változások hatására méretváltozások keletkeznek. Ezek kiegyenlítéséről gondoskodni kell. A legismertebb megoldás – többemeletes épületeknél általában 2-3 emeletenként – a fővezetékben (más elnevezéssel gerincvezetékben) a csővezeték rugalmas elmozdulásainak a felvételére képes lirák vagy U alakú hajlítások alkalmazása két fix pont között. Vannak ennél bonyolultabb kiegyenlítők is.
A kérelmezők a hőmérsékleti változások hatására keletkező méretváltozások kiegyenlítésére új megoldást dolgoztak ki. Nem építenek be kiegyenlítőket a többemeletes épület fő, illetve gerincvezetékébe, a fővezetéket csak egyetlen fix pontban rögzítik, egyébként mozgását szabaddá teszik. Az egyébként is szükséges csatlakozó vezetékeket alakítják ki oly módon, hogy alkalmasak legyenek a fővezeték hőtágulási hosszváltozásainak a felvételére. A csatlakozó vezetékben a fővezeték és az ezen kívül eső rögzítési pont között megfelelő alakú – rugalmas alakváltozásra alkalmas – vezetékszakaszt iktatnak be, amely lehet lira, U hurok vagy hasonló alakú. A kérelmezők előadása szerint a csatlakozó vezeték kisebb keresztmetszetére tekintettel, az így kialakított kiegyenlítő anyagköltsége és szerelési költsége kisebb, mintha ugyanezt a fővezetékben alkalmazzák, és a párhuzamos kapcsolásra tekintettel nem jelent áramlási akadályt a fővezetékben. A megoldást eredetileg a kérelmezők mint feltalálók munkáltatója jelentette be szabadalmi oltalom megszerzése végett szolgálati találmányként az Országos Találmányi Hivatalhoz. Az Országos Találmányi Hivatal 1980. január 21-én kelt határozatával a szabadalmi bejelentést elutasította. Az indokolás szerint a megoldás ismert hőtágulást kiegyenlítő kompenzátort alkalmaz. A fővezeték (elosztó vezeték, gerincvezeték), valamint a csatlakozó vezeték egységes vezetékrendszert alkot. Nem jelent feltalálói tevékenységet annak a meghatározása, hogy a vezetékrendszer mely részében helyezik el az ismert kompenzátort.
A munkáltató vállalat írásban hozzájárult, hogy a találmánnyal a feltalálók rendelkezzenek. Ezért a feltalálók kérték a bíróságtól az Országos Találmányi Hivatal határozatának a megváltoztatását.
Kifogásolták, hogy az Országos Találmányi Hivatal figyelmen kívül hagyta azt a körülményt, hogy a kérelmezők megoldása nem alkalmaz külön kompenzátorokat, hanem magát a csatlakozó vezetéket alakítja ki kompenzátorként. Hivatkoztak a megoldás gazdasági és áramlásrendszeri előnyeire. Előadták, hogy szakmai előítéletet kellett legyőzniük, amit az is igazol, hogy az ÉVM tervezési előírása szerint is szükséges a felszálló vezetékben kompenzátorok alkalmazása, amit a kérelmezők megoldása kiküszöböl.
II. Az elsőfokú bíróság 1980. szeptember 17-én kelt végzésével elutasította a kérelmet. A végzés indokolásában a következőkre mutatott rá. Korábban is ismert volt, hogy a hosszú vezetékek hőtágulásából adódó elmozdulásokat kompenzátorok beiktatásával semlegesíteni kell. A hőtechnikai folyamatok ismerete szakembertől elvárható. A házgyári technológia magával hozta hosszabb nagyátmérőjű vezetékek készítését. Adottak voltak az épületen belül fixen beépített kisátmérőjű oldalági vezetékek, amelyek a fővezetékre csatlakoznak. Nem jelent feltalálói tevékenységet, hogy a fix pont és az elmozduló pont között hol alkalmaz a tervező kompenzátort. Nem kellett szakmai előítéletet legyőzni, mert a hatósági előírások nem mindig a legkorszerűbbek.
Az első fokú végzés ellen a kérelmezők fellebbeztek. Kérték az első fokú végzés megváltoztatásával megváltoztatni az Országos Találmányi Hivatal határozatát és a szabadalmat megadni.
III. A fellebbezés alapos.
Új a megoldás, ha nem jutott olyan mértékben nyilvánosságra, hogy azt szakember megvalósíthatta (Szt. 2. §). Ez a rendelkezés természetesen nem jelenti azt, hogy csupán az oltalmazni kért megoldással teljesen azonos korábbi megoldás zárja ki az újdonságot. Nem tekinthető újnak, tehát nem szabadalmazható a megoldás akkor sem, ha annak egyes elemei oly módon ismertek, hogy ezáltal a megoldást szakember – feltalálói tevékenység nélkül – megvalósíthatta.
Korábban kétségtelenül ismert volt, hogy hőmérsékleti változások hatására a vezetékrendszerekben méretváltozások keletkeznek, amelyek kiegyenlítéséről gondoskodni kell. Kiegyenlítésül ismert volt rugalmas alakváltozásra alkalmas lira vagy U alakú vezetékszakasz beiktatása két fix pont között. Lényegében a kérelmezők megoldása is ezt tartalmazza. Ennyiben tehát a megoldás valóban nem új. A szabadalomjogi gyakorlatban kialakított elvek szerint azonban ismert elemek alkalmazásával is jöhet létre találmány, ha ezeket az ismert elemeket olyan sajátos módon használja fel, hogy ezáltal szakember által előre nem várt műszaki többlethatás következik be.
a) A szabadalmi leírásból és az igénypontok szövegezéséből megállapítható, hogy a kérelmezők az egyébként önmagában ismert kompenzátort sajátos módon alkalmazták. A magasépület fővezetékének (elosztó vezetékének, gerincvezetékének) a hőmérsékleti hosszanti méretváltozásai kiegyenlítésére – a szokásostól eltérően – nem magában a fővezetékben helyeztek el két fix pont között kompenzátort, hanem az ebből leágazó, csatlakozó vezetékeket alakították ki kompenzátorként. A fővezetéknél egyetlen rögzítést alkalmaztak, ezáltal a fővezetéket nyitottá tették, így vált lehetővé, hogy a hosszanti méret változásokat átadja a leágazó, csatlakozó vezetéknek mint sajátos kialakítású kompenzátornak.
b) A Sajátos kialakítási módnak műszaki többlethatása van a kérelmezők szerint. Elsősorban olcsóbb, egyszerűbb megoldást tesz lehetővé, a kisebb keresztmetszetű leágazó, csatlakozó vezetéken a kompenzátor kialakítása egyszerűbb, olcsóbb. Másrészt áramlásrendszeri előnye is van, magába a fővezetékre nincs kompenzátor beiktatva, amely az áramlás akadályát jelentené. Ezeket a kérdéseket azonban eddig még sem az Országos Találmányi Hivatal, sem a Fővárosi Bíróság nem vizsgálta meg. Enélkül viszont nem lehet dönteni az újdonság kérdésében.
c) További kérdés, hogy a megoldás szakember számára kézenfekvő volt-e, vagy alkotó jellegű feltalálói tevékenységet kívánt. A Legfelsőbb Bíróság következetes gyakorlata szerint önmagában az a körülmény, hogy a találmányi gondolat utólag természetesnek, egyszerűnek látszik, nem zárja ki az alkotó jelleget. (Pkf. IV. 20 553/1976/2.) Lehetséges, hogy a szakmai előírások nem mindig a legkorszerűbbek, a szabadalmi bejelentés után kiadott hatósági műszaki előírás azonban arra enged következtetni, hogy a kérelmezők megoldása nem lehetett teljesen kézenfekvő. Az Országos Találmányi Hivatal újdonságvizsgálati jelentéséből megállapítható, hogy a problémát a különböző magyar és külföldi (svájci, NSZK, angol, osztrák, USA) szabadalmak lényegesen bonyolultabb eszközökkel oldották meg. Ez kétségtelenül igazolja, hogy a megoldás módja szakember számára nem volt kézenfekvő.
Ezért, ha a műszaki többlethatás igazolható, az újdonság hiányát nem lehet megállapítani.
Szükség van azonban a szabadalmazhatóság további feltételeinek a vizsgálatára is. Az Országos Találmányi Hivatal újdonságvizsgálója szerint pl. kétséges, hogy a leírásban foglalt egyszerű módszer elégséges-e a hőtágulási problémák megoldásához.
Mindezek szerint tehát olyan érdemi kérdések további vizsgálatára van szükség, amelyekre az Országos Találmányi Hivatal eljárása nem terjedt ki: vizsgálni kell a műszaki többlethatás és a gyakorlati alkalmazhatóság kérdését is. Az Szt. 57. §-a alapján indult bírósági eljárásban ez nem pótolható. Ezért a Legfelsőbb Bíróság megváltoztatta az elsőfokú bíróság végzését és az Országos Találmányi Hivatal határozatát hatályon kívül helyezte. (Legf. Bír. Pkf. I. 20 350/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás