PK BH 1982/461
PK BH 1982/461
1982.11.01.
A közös tulajdonban álló és természetben megosztva nem használható ingatlan használatát a bíróság vagy olyan módon rendezheti, hogy az ingatlan kizárólagos használatára az egyik tulajdonostársat jogosítja fel, vagy úgy, hogy a használatot a tulajdonostársak között időbelileg megosztja. Az ilyen szabályozás természetszerű következménye, hogy az a tulajdonostárs, akit a bíróság használatra nem vagy csak meghatározott időre jogosított fel, az ingatlan birtoklására és használatára vonatkozó tulajdonosi jogosítványait nem gyakorolhatja a másik (többi) tulajdonostárs használatának ideje alatt [Ptk. 140. §, 616. §; PK 8. sz.].
Az alperes a felperes 1979-ben meghalt apjának az özvegye. A felperes az apja korábbi házasságából származik.
A perbeli ingatlan a peres felek egyenlő arányú közös tulajdona. A felperes illetőségén az alperesnek özvegyi joga van. A telken egy 44 m2 alapterületű hétvégi ház áll, mely egy szobát, hálófülkét, előszobát, konyhát kamrát és WC-t foglal magában. Az ingatlan természetben megosztva nem használható.
A felperes a keresetében az alperes haszonélvezeti jogának a korlátozását olyan módon kérte, hogy az ingatlant minden évben július hónapban meghatározott időre a családjával együtt üdülés céljára ő használhassa.
A kerületi bíróság az alperes özvegyi jogát olyan módon korlátozta, hogy kötelezte őt: biztosítsa az ingatlan kizárólagos használatát a felperes és családja számára 1982. július 1-jétől kezdődően évente e naptól számított 15 napon át. Az ítélet indokolása szerint a Ptk. 616. §-ának (1) és (2) bekezdése értelmében a felperes mint leszármazó örökös követelheti az alperes haszonélvezeti jogának a korlátozását. Ez a korlátozás azonban csak olyan mértékű lehet, hogy a korlátozott haszonélvezet, az alperes szükségleteit biztosítsa, figyelembe véve az általa örökölt vagyontárgyakat, valamint a saját vagyonát és munkájának eredményét is. Az alperes haszonélvezeti jogának a rendelkező rész szerinti kisebb mérvű korlátozása az alperes szükségleteit a fenti módon biztosítja. Ezért a keresetnek ilyen értelemben helyt kellett adni.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. A másodfokú bíróság a kerületi bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. A döntését azzal indokolta, hogy „a jelen esetben a dolog természetéből következően kizárt a haszonélvezeti jog korlátozása, mert ez gyakorlatilag az alperes tehermentes tulajdonjogának a korlátozását eredményezné”. Erre pedig nincs jogi lehetőség.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A felperes mint leszármazó a Ptk. 616. §-ának (1) bekezdése alapján kérheti az alperes házastársi haszonélvezetének a korlátozását. Ez azt jelenti, hogy a kereset sikere esetén meghatározott időn át élhet azokkal a tulajdonosi jogosítványaival (birtoklás, használat), amelyeknek az általa történő gyakorlását az alperes haszonélvezeti joga a Ptk. 157. §-ának (2) bekezdése értelmében egyébként kizárja. Ha pedig a felperes az említett jogosítványait időlegesen visszanyeri, az ilyen módon, e meghatározott időre korlátozás nélkülivé vált tulajdonjoga alapján kérheti az alperessel közös tulajdonában levő ingatlan használatának a szabályzását is, amelynek a Ptk. 140. §-a alapján, a PK 8. számú állásfoglalásban kifejtettek szerint kell történnie.
A közös tulajdonban álló és természetben megosztva nem használható ingatlan használatát a bíróság vagy olyan módon rendezheti, hogy az ingatlan kizárólagos használatára az egyik tulajdonostársat jogosítja fel, vagy úgy, hogy a használatot a tulajdonostársak között időbelileg megosztja. Az ilyen szabályozás természetszerű következménye, hogy az a tulajdonostárs, akit a bíróság a használatra nem vagy csak meghatározott időre jogosított fel, az ingatlan birtoklására és használatára vonatkozó tulajdonosi jogosítványait nem gyakorolhatja a másik (többi) tulajdonostárs használatának az ideje alatt.
Tévedett a másodfokú bíróság, amidőn olyan jogkövetkezményre hivatkozással utasította el a felperesnek az özvegyi haszonélvezet korlátozása iránti keresetét, amely a haszonélvezeti joggal nincs összefüggésben, hanem a közös tulajdon használati módjának a szabályozásából következik. Ennek folytán tévesen mellőzte a kerületi bíróság ítéletének a felülbírálatát abból a szempontból, hogy a haszonélvezet korlátozásának a Ptk. 616. §-ának (2) bekezdésében foglalt feltételei fennállanak-e.
Az alperes által említett annak a körülménynek, hogy az ő haszonélvezeti jogát a peres felek szerződésben állapították meg, nincs jelentősége, mert ez a szerződés tartalma szerint osztályos egyezség volt, amelyben a peres felek öröklési igényeiket rendezték, ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy az alperes haszonélvezeti joga a felperes tulajdoni hányadán tartalma szerint özvegyi haszonélvezeti jog, amint ezt az ingatlan-nyilvántartás is feltünteti, a túlélő házastárs haszonélvezeti jogának korlátozását pedig a törvény értelmében az örökhagyó leszármazói kérhetik.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, egyben az alperest az alaptalannak bizonyult fellebbezésével felmerült másodfokú eljárási költség megfizetésére kötelezte (P. 78. §). (P. törv. II. 20 394/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás