PK BH 1982/464
PK BH 1982/464
1982.11.01.
A lakásban jogcím nélkül lakó volt házastársakat is megilleti a birtokvédelem, amíg a lakáshasználat fennáll. A felek lakáshasználatának a rendezése ilyen esetben is bírósági hatáskörbe tartozik, a bíróság döntése azonban csak a felek egymás közötti viszonyában irányadó, és nem rendelkezhet akként, hogy a lakásban jogcím nélkül, rosszhiszemű lakáshasználóként tartózkodó volt házastársak bármelyikét jogcím nélküli, jóhiszemű lakáshasználóvá nyilvánítja [Ptké. 64. §; 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 123. § (1) bek. c) pont, 125. §; 1/1971. (II. 8.) ÉVM sz. r. 90. § (2) bek.].
A járásbíróság a peres felek 1978. április 15. napján kötött házasságát felbontotta. Az 1979. november 8. napján született Ellák nevű gyermeket a felperesnél helyezte el, s az alperest gyermektartásdíj fizetésére kötelezte. A közös lakás kizárólagos használatára a felperest jogosította fel. Kötelezte az alperest, hogy a lakást 15 napon belül hagyja el és megállapította, hogy elhelyezéséről a lakásügyi hatóság köteles gondoskodni.
Az első fokú ítélet indoklása szerint a peres felek együttélésének megszakadását és a házasság teljes és helyrehozhatatlan megromlását az alperes magatartása idézte elő. A volt közös lakás tekintetében a járásbíróság megállapította, hogy annak a peres felek jogcím nélküli rosszhiszemű használói. A tanácsi bérlakás ugyanis az alperes nagynénjének bérleménye volt, amelybe a peres felek a bérlő halála után költöztek be, és a lakásügyi hatóság azt nem utalta ki részükre. A járásbíróság hivatkozott az irányadó ítélkezési gyakorlatra, amely szerint a peres felek egymás közötti viszonyában a lakáshasználat kérdését ebben a helyzetben is rendezni kell, ez azonban nem hat ki a lakással rendelkező szervre. A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként a járásbíróság megállapította, hogy az alperes és esetenkénti tettleges magatartása a betegségére vezethető vissza, és így az teljes egészében nem róható a terhére. Ezért a járásbíróság – a családvédelmi érdekekre is figyelemmel – az egyszobás lakás kizárólagos használatára a felperest jogosította fel és az alperest annak kiürítésére kötelezte. Megállapította azonban, hogy mint jogcím nélküli jóhiszemű lakáshasználó elhelyezéséről a lakásügyi hatóság köteles gondoskodni. Az ítélet fellebbezés hiányában első fokon jogerőre emelkedett. Ezt követően a felperes kérelmére a bíróság végzést hozott, melyben a végrehajtást elrendelte és azt megküldte a lakásügyi hatóságnak.
A jogerős ítéletnek az alperes elhelyezésével kapcsolatos rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A vonatkozó lakásügyi iratokból kitűnően az igazgatási osztály megállapította, hogy a Ny., Toldi u. 36., fszt. 2. szám alatti lakásban lakó peres felek rosszhiszemű jogcím nélküli lakáshasználók. Egyben felhívta a peres feleket, hogy a lakást 1979. szeptember 10. napjáig üresen adják le, mert ellenkező esetben kényszerkiköltöztetésükre kerül sor. Az első fokú határozatot a megyei tanács v. b. igazgatási osztálya helybenhagyta. A jelen per alperese keresetet indított az államigazgatási határozat hatályon kívül helyezése iránt azt azonban a Ny.-i Járásbíróság az első fokon jogerőre emelkedett ítéletével elutasította.
A rendelkezésre álló adatok szerint a lakás kiürítését elrendelő jogerős államigazgatási határozat végrehajtására a peres felek házasságának felbontásáig nem került sor.
A Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletben megjelölt P. törv. II. 20 565/1975. számú (BH1976. évi 4. számú 157. jogeset) törvényességi határozataiban arra az álláspontra helyezkedett, hogy a lakásban jogcím nélkül lakó volt házastársakat is megilleti a birtokvédelem, amíg a lakáshasználat fennáll (Ptké. 64. §). A felek lakáshasználatának rendezése ilyen esetben is a bíróság hatáskörébe tartozik, a bíróság döntése azonban csak a felek egymás közötti viszonyában irányadó. Ebből az eseti döntésből a járásbíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a házastársi lakáshasználatnak a peres felek egymás közötti viszonyában történő rendezésén túl, a lakásban jogcím nélkül, rosszhiszemű lakáshasználóként tartózkodó peres felek bármelyike jogcím nélküli jóhiszemű lakáshasználóvá nyilvánítható.
A peres iratokból kitűnően a közös lakásban ez idő szerint az alperes lakik. A felperes általában a szüleinél tartózkodik, és csak a gyermekkel kapcsolatos háztartási munkák (fürdetés, mosás) elvégzése miatt tér vissza a lakásba.
Miután a bíróság a peres felek házasságát felbontotta, helytállóan helyezkedet arra az álláspontra, hogy a felperes kérelmére – egymás közötti viszonyukban – a lakáshasználat rendezése a bíróság hatáskörébe tartozik, és ebben a kérdésben is dönteni kell. Nem engedhető meg ugyanis, hogy amíg a jogerős államigazgatási határozat végrehajtásra kerül, a peres felek között a lakáshasználat vita tárgya legyen. A használat rendezése annál inkább is indokolt volt, mert a lakás egyszobás, és így a volt házastársak egymástól nem tudnak elkülönülni.
A bíróság a kiskorú gyermeket a felperesnél helyezte el, és az alperes magatartása eredményezte a házasság felbontását. Ezért a járásbíróság megfelelően döntött, amikor a kizárólagos használatra a felperest jogosította fel és az alperest a lakás 15 napon belüli kiürítésére kötelezte. Az elhelyezési jogosultság szempontjából azonban közömbös, hogy a bíróság az alperesnek a felperessel szemben tanúsított magatartását miként értékelte. Az alperes ugyanis jogcím nélküli rosszhiszemű lakáshasználóként van nyilvántartva, aki a lakást minden elhelyezési igény nélkül köteles kiüríteni. Tévedett tehát a járásbíróság, amikor ezt figyelmen kívül hagyva, az alperest jóhiszemű jogcím nélküli lakáshasználónak nyilvánította, és az elhelyezési kötelezettségét a lakásügyi hatóságra rótta.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek az alperes elhelyezésével kapcsolatos rendelkezését a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a módosított 1/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet 125. §-a alapján – figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság PK 386. számú állásfoglalására – megállapította, hogy az alperes a módosított 1/1971. (II. 8.) ÉVM számú rendelet 90. §-a (2) bekezdésének e) pontja szerint jogcím nélküli rosszhiszemű lakáshasználónak minősül és mint ilyen, elhelyezéséről maga köteles gondoskodni. Az alperes arra kötelezhető, hogy költözzön a részére biztosított szükséglakásba, albérleti lakószobába, ágybérletbe vagy munkásszállásra [R. 123. § (1) bekezdés c) pont]. (P. törv. II. 20 216/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás