PK BH 1982/469
PK BH 1982/469
1982.11.01.
Egyezség esetében a bíróság a perköltség felől csak a felek kérelmére határoz, a költségmentesség, az illetékmentesség és az illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt illeték viseléséről viszont hivatalból kell határoznia, és kötelezni kell a feleket az említett költség vagy megfelelő részének a megfizetésére, még akkor is, ha a perköltség megfizetésében egyik felet sem marasztalja [16/1976. (XII. 31.) IM sz. r. 18. §, 19. §, 21. §, 22. § és 28. §; 11/1966. (VI. 29.) PM sz. r. 116. § (1) bek. a) pont; Pp. 78. § (2) bek., 82. § (2) bek.].
A felperes a keresetében előadta, hogy az I. r. alperessel fennálló házassága alatt a II. és III. r. alperesekkel is folytatott közös gazdálkodás eredményeként létrejött vagyonszaporulatból – az általa felállított vagyonmérleg alapján – őt 180 500 forint illeti meg. Ezért az alperesek egyetemleges kötelezését kérte ennek megfizetésére.
Az alperesek a felperes keresetének teljes elutasítását kérték, egyben vagyonközösség megosztása és kártérítés címén ellene viszontkeresetet terjesztettek elő 66 010 forint megfizetése iránt.
Az elsőfokú bíróság a felperesnek illetékfeljegyzési jogot engedélyezett, az I. r. alperesnek pedig teljes személyes költségmentességet adott.
A per során a felperes egyezségi ajánlatát elfogadva az I. r. alperes arra vállalt kötelezettséget, hogy 1983. május 30. napjáig takarékbetétkönyvbe helyez 100 000 forintot a felperes és az I. r. alperes közös kiskorú gyermeke nevére azzal a kikötéssel, hogy a pénzt kizárólag a kiskorú gyermek veheti fel 18 éves korának betöltése után.
A felperes egyezségi ajánlatának elfogadása után a felek kijelentették, hogy a házastársi vagyonközösséggel és a polgári jogi társasággal kapcsolatosan egymással szemben semmiféle követelésük nincs.
A felperes úgy nyilatkozott, hogy az alperesektől perköltséget nem igényel.
Az elsőfokú bíróság az érdekelt felek egyezséget a Pp. 148. §-ának (2) bekezdésére hivatkozással jóváhagyta. Az egyezséget jóváhagyó végzésében rendelkezett arról is, hogy a felek saját költségeiket viselik, míg a feljegyzett illetéket az állam viseli.
A felek a fellebbezési jogukról lemondtak, így a bíróság végzése 1981. december 21. napján jogerőre emelkedett.
Az elsőfokú bíróság jogerős végzésének a le nem rótt illeték viselésére vonatkozó rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az egyezség esetében a bíróság a perköltség felől csak a felek kérelmére határoz. Ez a rendelkezés viszont nem érinti a költségmentesség, az illetékmentesség és az illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt illetékek, valamint az állam által előlegezett költségek viselésére vonatkozó kötelezettséget [Pp. 78. § (2) bek.]. Ezért ezek viseléséről a bíróságnak hivatalból kell döntenie az eljárást befejező határozatában. Köteleznie kell tehát a feleket az említett költségnek vagy megfelelő részének a megfizetésére, még akkor is, ha a perköltség megfizetésében egyik felet sem marasztalja [16/1976. (XII. 31.) IM sz. r. 22. § (1) bek.].
A perbeli esetben a felperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt 11 130 forint kereseti illeték, valamint az alperesek viszontkeresete alapján felmerült 3960 forint viszontkereseti illeték viseléséről, illetőleg megfizetéséről kellett rendelkeznie az elsőfokú bíróságnak az egyezséget jóváhagyó határozatában [11/1966. (VI. 29.) PM sz. r. 116. § (1) bek. a) pont és a (3) bek.].
Mivel csak az I. r. alperes kapott illetékmentességet is magában foglaló teljes személyes költségmentességet, az elsőfokú bíróság mindenekelőtt akkor mulasztott, amikor nem hívta fel a II. és III. r. alperest, hogy érdekeltségük arányában [Pp. 82. § (2) bek.] tegyenek eleget illetéklerovási kötelezettségüknek. Ennek elmaradása miatt utóbb az egyezséget jóváhagyó végzésében kellett volna köteleznie őket az illeték megfizetésére azzal, hogy annak behajtása hivatalos lelet alapján történik [16/1976. (XII. 31.) IM sz. r. 28. § (2) bek.].
A 16/1976. (XII. 31.) IM számú rendelet 19. §-ának (1) bekezdése szerint egyezség esetén az egyezség arányában, ha pedig ez az arány nem állapítható meg, vagy ha a bíróság határozata szerint mindegyik fél maga viseli költségét, a felek a le nem rótt illetéket, valamint az állam által előlegezett költséget egyenlő arányban kötelesek megfizetni.
A peres felek egyezsége olyan tartalmú, amelyből egyértelműen nem állapítható meg a felperes és az I. r. alperes pernyertességének és pervesztességének aránya, ezért a feljegyzett kereseti illeték a feleket egyenlő arányban terheli tekintetbe véve azt is, hogy a bíróság egyébként a feleket saját költségeik viselésére kötelezte.
Az illeték megfizetése alól kizárólag az I. r. alperes mentesíthető, mivel teljes személyes költségmentessége folytán azt helyette az állam viseli [16/1976. (XII. 31.) IM sz. r. 18. § (2) bek. és 21. § (1) bek.], a felperes azonban a feljegyzett illeték felét, vagyis 5565 forintot az államnak megtéríteni tartozik. A II–III. r. alperesek részére az egyezség a keresettel kapcsolatban kötelezettséget nem tartalmaz, így ők ebben a vonatkozásban az illeték megtérítésére nem kötelezhetők.
Más azonban a helyzet a viszontkereseti illetékkel kapcsolatban. A viszontkereset vonatkozásában ugyanis a felperes marasztalva nincs, az I. r. alperest személyes költségmentesség illette meg, így a viszontkereset tekintetében lényegében pervesztes II–III. r. alpereseket a viszontkereset illetékéből rájuk eső rész terheli.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a járásbíróság végzésének törvényességi óvással megtámadott rendelkezését hatályon kívül helyezte és a felperest a kereseti, továbbá a II. és III. r. alperest a viszontkereseti illeték reájuk eső részének az állam részére történő megfizetésére kötelezte. (P. törv. II. 20 405/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás