PK BH 1982/47
PK BH 1982/47
1982.02.01.
Ha az örökhagyó vitás vagyoni igényről végintézkedésében rendelkezik, az öröklés a jogvita eldöntésétől függ. Az ilyen feltétel mellett való részesítés nem tekinthető érvénytelennek [Ptk. 598. §, 636. § (2) bek., 647. §].
Özv. A. J.-né örökhagyó 1976. május 18-án életjáradéki szerződést kötött az I. r. alperessel, amelynek értelmében két szobából, hallból és mellékhelyiségekből álló öröklakása tulajdonjogát az I. r. alperesre ruházta át, ennek ellenében az I. r. alperes vállalta, hogy egy összegben 30 000 Ft-ot, valamint havi 1000 forint életjáradékot az örökhagyónak élete végéig megfizet. Az életjáradéki szerződést az illetékes szakigazgatási szerv jóváhagyta, az I. r. alperes tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték. Az I. r. alperes és házastársa, a II. r. alperes 1977 februárjában költöztek az öröklakásba.
Az örökhagyó 1978 decemberében az életjáradéki szerződés megszüntetése iránt a kerületi bíróság előtt pert indított az alperesek ellen. A bíróság az első fokon jogerőre emelkedett ítéletével az életjáradék havi összegét 1600 forintra felemelte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Ezt követően az I. r. alperes az örökhagyó bemutatóra szóló 10 000 forintos összegű takarékbetétkönyvét eltulajdonította, 1979. április 6-án azt beváltotta és a pénzt a saját céljaira felhasználta. A kerületi bíróság jogerős ítéletével az I. r. alperest bűnösnek mondta ki kisebb értékre elkövetett lopás vétségében.
Még a büntetőeljárás befejezése előtt az örökhagyó keresetlevelet nyújtott be a kerületi bírósághoz és kérte az I. r. alperessel kötött életjáradéki szerződés megszüntetését, az alpereseknek az általuk elfoglalva tartott lakrész kiürítésére kötelezését és annak megállapítását, hogy mint rosszhiszemű jogcím nélküli lakáshasználók elhelyezésükről maguk kötelesek gondoskodni. Kereseti kérelme indokolásául az I. r. alperes által elkövetett bűncselekményre hivatkozott.
Az örökhagyó ugyanezen a napon végrendeletet is alkotott, amelyben rögzíti, hogy az életjáradéki szerződés megszüntetése iránt pert indított, egyben az életjáradéki szerződéssel elidegenített öröklakását M. E.-re hagyta.
A örökhagyó 1979. szeptember 18-án meghalt. Az elsőfokú bíróság végzésével megállapította, hogy az eljárás a felperes halála folytán félbeszakadt.
Az örökhagyó hagyatékát az állami közjegyző végzésével id. K. V.-nek, K. M.-nek és L. M.-nek adta át. Megállapította továbbá, hogy a fenti szám alatt folyó perben az örökhagyó jogutóda végrendeleti öröklés jogcímén M. E.
A hagyatéki eljárás befejezése után az elsőfokú bíróság M. E. kérelmére – a félbeszakadás megszüntetésének és M. E. jogutódi minőségének végzéssel történő megállapítása nélkül – a pert folytatta és végzésével elrendelte az ingatlan-nyilvántartásba a perindítás bejegyzését. Ezt követően – érdemi tárgyalás után – ítéletet hozott és a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a perbeli életjáradéki szerződés a Ptk. 323. §-ának (2) bekezdése értelmében a jogosult halála folytán megszűnt. Utalt arra is, hogy az örökhagyó olyan vagyont ruházott át végrendeletével, amely a végrendelet alkotásának időpontjában még nem volt a tulajdona. Egyébként is az I. r. alperes által okozott érdeksérelem személyes jellegű, és az örökhagyónak ezt a személyesen érvényesíthető igényét az örökös nem érvényesítheti. Mindezekre tekintettel a kereset megalapozatlan.
Az első fokú ítélet ellen M. E. fellebbezett, hogy a jogelődje által előterjesztett és az általa fenntartott kereseti kérelemnek a másodfokú bíróság adjon helyt. Egyben keresetét felemelte és annak megállapítását kérte, hogy az I. r. alperes a perbeni öröklakás 1/2 illetőségének a házastársi vagyonközösséghez tartozását illetően hatálytalan nyilatkozatot tett a II. r. alperes javára.
A másodfokú bíróság végzésével megállapította, hogy az eljárásnak 1979. szeptember 18-án bekövetkezett félbeszakadása nem szűnt meg és M. E. nem jogutóda néhai özv. A. J.-nénak. Megállapította továbbá, hogy a félbeszakadás tartama alatt tett minden bírói intézkedés, így különösen az első fokú ítélet, továbbá az elrendelt perfeljegyzés hatálytalan, valamint hatálytalan a felek által tett minden percselekmény. Felhívta az elsőfokú bíróságot, hogy külön végzésben intézkedjék a perfeljegyzés törléséről. Végzése indokolásában kiemelte, hogy az örökhagyónak „a végrendelet értelmében nincs általános örököse, megnevezett vagyontárgyakat juttatott egy-egy személynek, M. E.-t olyan vagyontárgy tekintetében tette örökösévé, amely vagyontárgy a végintézkedés alkotása idején már nem volt az övé. Ezért M. E. sem általános örökösnek, sem pedig a perbeli öröklakás örökösének nem tekinthető, így özv. A. J.-nénak nem jogutóda, felpereskénti fellépése nem lett volna megengedhető”. Utalt arra is, hogy egyébként a Ptk. 591. §-ának (2) bekezdése értelmében alkalmazandó 586. § (4) bekezdése összhangban áll a Ptk. 323. §-ának (2) bekezdésében foglaltakkal, amely szerint a tartási szerződés a jogosult haláláig áll fenn. A jogosult halála folytán megszűnt szerződésnek a megszüntetését tehát már nem lehet sikerrel kérni.
Az elsőfokú bíróság ítélete és a másodfokú bíróság végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
I. A Ptk. 591. §-ának (2) bekezdése értelmében az életjáradéki szerződésre a tartási szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni.
A Ptk. 586. §-ának (4) bekezdése kimondja, hogy a tartási szerződés a jogosult haláláig áll fenn. A Ptk. 589. §-ának (2) bekezdése azonban a felek bármelyikének biztosítja azt a lehetőséget, hogy a – jogszabályban meghatározott okból – a szerződés megszüntetését kérje.
A perbeli esetben a szerződés jogosultja – az örökhagyó – az I. r. alperes szerződésszegő magatartására hivatkozással az életjáradéki szerződés megszüntetése és az öröklakás kiürítése iránt pert indított az alperesek ellen. A per során bekövetkezett halála ilyen körülmények között nem azt jelenti, hogy a szerződés megszűnt, hanem azt, hogy a jogviszonyban jogutóda lép a helyébe. A jogelőd halála nem menti fel a bíróságot az alól a kötelezettsége alól, hogy az alperes magatartását vizsgálja, és ha a szerződés megszüntethető lett volna, a megszűnés jogkövetkezményeit alkalmazza. Ellenkezőleg: minthogy az egyik szerződő fél meghalt, fokozott gonddal és hivatalból is törekedni kell a tényállás teljes felderítésére.
Tévedtek tehát az eljárt bíróságok akkor, amikor az örökhagyó által az életjáradéki szerződés megszüntetése iránt indított perben a jogutódlásra nem láttak jogszabályi lehetőséget.
II. A Ptk. 598. §-a szerint az ember halálával hagyatéka mint egész száll az örökösre (öröklés). A hagyatékba tehát minden jog és kötelezettség beletartozik, ami az örökhagyó halála esetére átszállhat.
A hagyatékához nem csupán az örökhagyó tulajdonában és birtokában levő vagyontárgyak tartoznak, hanem az örökhagyó követelései és tartozásai is. Előfordul, hogy valamely vagyontárgy jogi sorsa vitás. Az ilyen vagyontárgy hagyatékhoz tartozását a jogvita lezárása (jogerős bírósági ítélet) dönti el. Az ilyen igény érvényesítése tekintetében is az az irányadó, hogy az örökös ugyanolyan jogi helyzetbe kerül, mint az örökhagyó.
Nincs jogi akadálya annak, hogy az örökhagyó e vitás vagyoni igényről végintézkedésben rendelkezzen. Ebben az esetben az öröklés a jogvita eldöntésétől (a jogerős bírósági ítélettől) függ. Az ilyen feltétel mellett való részesítés nem tekinthető érvénytelennek vagy jogellenesnek (Ptk. 647. §).
A Ptk. 636. §-ának (2) bekezdése szerint örökös az, akinek az örökhagyó az egész hagyatékát, illetőleg annak meghatározott hányadát juttatja. A (3) bekezdés szerint kétség esetén örökös az is, akinek az örökhagyó az egész hagyaték értékének jelentős részét tevő meghatározott egy vagy több vagyontárgyat juttat, ha az örökhagyó feltehető akarata szerint a részesítettnek a hagyatéki terhek viselésében is osztoznia kell.
A perbeli esetben az örökhagyó végrendeletében kifejezetten úgy rendelkezett, hogy az életjáradéki szerződéssel az I. r. alperesre átruházott, de az általa a szerződés megszüntetése iránt indított perben visszakövetelt öröklakást M. E.-re hagyja. Ezzel a rendelkezéssel a per eredményétől függően részesítette juttatásban a nevezettet. M. E. tehát csak akkor örököl, ha a bíróság az örökhagyó keresetének helyt ad. Ez a végrendeleti rendelkezés egyben feljogosítja arra is a juttatni kívánt személyt, hogy az örökhagyó által indított perben – az örökhagyó halála esetén – jogutódként fellépjen. Csak így biztosítható a jogvitának az örökhagyó akaratának megfelelő elbírálása.
Valószínűsíthető, hogy a perben visszakövetelt öröklakás a hagyatékhoz tartozó vagyontárgyak értékéhez képest jelentős értékű. Nyilvánvaló az is, hogy a pernyertesség esetén a megfelelő kielégítés keretében az örökhagyót terhelő tartozásokat mint hagyatéki terheket annak kell viselnie, aki a végrendelet alapján az öröklakás tulajdonjogát megszerzi. Ebben a körben tehát M. E. az örökhagyó örököse.
Tévedett tehát a másodfokú bíróság, amikor a nevezett örökösi és ehhez képest jogutódi minőségét nem látta megállapíthatónak.
Az újabb eljárásban a bíróságnak vizsgálnia kell, hogy az örökhagyó és az I. r. alperes között létrejött életjáradéki szerződés megszüntetésének feltételei fennállanak-e. Ebben a körben különös jelentősége lehet az I. r. alperes által tanúsított – és büntetőjogilag értékelt – magatartásnak. E vonatkozásban azonban az eljárt bíróságok – eltérő jogi álláspontjuk folytán – a tényállást nem tisztázták. Ezért a szükséges bizonyítást le kell folytatni; be kell szerezni a büntetőügy iratait, ki kell hallgatni a felek által bejelentett tanúkat. Ha a szerződés megszüntetésének feltételei fennállanak, rendelkezni kell annak jogkövetkezményeiről, így a felek megfelelő kielégítéséről is.
Csak az így feltárt tényállás ismeretében lehet a perbeni jogvitában megalapozott döntést hozni.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság végzését az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a fentiek figyelembevételével lefolytatandó új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 20 287/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás