GK BH 1982/479
GK BH 1982/479
1982.11.01.
I. A technológiai szerelési munkákra is irányadó az az álláspont, amely szerint a maximált árformába sorolt építési-szerelési munkák esetében a vállalkozót terhelő termelési adó nem hárítható át a megrendelőre [18/1976. (V. 15.) MÉM–ÁH sz. r.-tel módosított 11/1974. (V. 3.) MÉM–ÁH sz. r.; 25/1979. (XII. 8.) MÉM–ÁH sz. r., 12. sz. MÉM–ÉVM közl. (ÁT. 1980. évi 27. sz.)].
II. Ha a megrendelő az elévült kötbérigényét a vállalkozó díjkövetelésével szemben támasztott viszontkeresettel érvényesíti, a bíróság azt a beszámítási kifogás szabályai szerint bírálja el [Ptk. 297. § (2) bek.; GKT 1/1973. szám].
Az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítás eredményeképpen kötelezte az alperest, hogy – a részére létesített vegyes baromfihulladék- és melléktermék-feldolgozó technológiai sor gyártására, illetve beszerzésére és szerelésére kötött vállalkozási szerződés alapján – fizessen meg a felperesnek 1 567 118 Ft hátralékos vállalkozói díjat. A felperes ezt meghaladó keresetét, az alperesnek 3 500 000 Ft kötbér megfizetése iránt támasztott viszontkeresetét pedig elévülés okából elutasította.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A felperes az ítélet helybenhagyását kérte.
A fellebbezés alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezési tárgyalás eredményeképpen megállapította, hogy a beszerzett szakvélemény több szempontból aggályos, továbbá hogy a bíróság az elévülés következményeinek alkalmazásához a tényállást nem kellő részletességgel derítette fel. Ezért az ítélet nem megalapozott, s további nagyobb terjedelmű bizonyításra van szükség.
A termelési adót a szakértő a 18/1976. (V. 15.) MÉM–ÁH sz. rendelettel módosított 11/1974. (V. 3.) MÉM–ÁH sz. rendelet alapján találta felszámíthatónak – a kivitelezést ténylegesen végző alvállalkozó részéről. A szakértő az e címen felszámítható költséget igen nagymértékben csökkentette, minthogy a közreműködő a termelési adót a nem saját költségfeltételei szerint képzett árak esetében is felszámította.
A szakértő által idézett árszabály alapján azonban még nem lehet eldönteni, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek az általuk gyártott termékek és nyújtott szolgáltatások árbevétele után őket terhelő termelési adót maximált árformába tartozó beruházásoknál – ilyen a perbeli is – átháríthatják-e a megrendelőre.
A rendelkezést az építési-szerelési munkákra vonatkozóan a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, valamint az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium 12. sz. közleménye (ÁT. 1980. évi 27. sz.) akként értelmezi, hogy a maximált árformába tartozó ilyen munkáknál a termelési adó a megrendelőre nem hárítható át. Az állásfoglalás alapjául szolgáló indokok fennállnak a technológiai szerelés esetében is. Ellentétes jogszabályi rendelkezés nincs, s így a két féle munka közötti különbségtétel nem volna indokolható.
Az árkockázati fedezet előirányzását és elszámolását a perben irányadónak vett 2/1977. (I. 24.) KGM–AH sz. rendelet 2. sz. mellékletének „XI. Anyagár-különbözetek” c) fejezete szabályozza. Ennek 1. pontja szerint az anyagok utánpótlási árában a kivitelezés tartama alatt bekövetkező hatósági intézkedésből eredő változást a 2. pontban foglaltak kivételével (és ez az árkockázati fedezet alkalmazása) a vállalkozó érvényesítheti. A 2. pont úgy rendelkezik, hogy az anyagár-különbözet helyett a felek „a szerződésben árkockázati fedezet alkalmazásában állapodhatnak meg”.
A szakértő azt a módszert alkalmazta, hogy a felperes által importált gépek, a külföldi fél közreműködésével kapcsolatos egyéb költségek tényszámaihoz az alvállalkozó gyártási és szerelési tevékenységének az árszabályozó rendelkezések szerint megállapítható vállalkozói díját hozzáadta – minthogy a vállalkozási szerződésben megjelölt alapár helyességét nem lehetett ellenőrizni. Ilyen értelemben tehát nem lehet arról szó, hogy a felek: a felperes és az alperes az anyagár-különbözetek helyett árkockázati fedezet alkalmazásában állapodtak volna meg. Így van ez akkor is, ha a költségvetés készítését az alperes rendelte meg az alvállalkozótól, és így azt a felperesnek az alperestől kellett megkapnia.
A bizonyítás eredménye szerint az alvállalkozó olyan költségvetés alapján számlázott, amelyet 1978. évi árszintre átindexelt. Ezen felül árkockázati fedezet felszámítására nem kellő indok a szakértő által említett az a körülmény, hogy az 1978. évi KGM árjegyzékek árai sok esetben magasabbak voltak, mint az indexek segítségével kiszámított és számlázott anyagárak. Minthogy azonban – a fentiek szerint – e tekintetben sem lehet szó a felek megegyezéséről, csak a XI. fejezet 1. pontjában említettek szerint vehetők figyelembe az anyagár-különbözetek. Indokolt tehát az alperesnek az álláspontja, amely szerint azt kell megállapítani, melyek azok a tételek, amelyeknél a közreműködő a hatósági árváltozást nem érvényesítette az áraiban, s ezeknél elfogadható a számlázott magasabb anyagköltség.
A különleges körülmények miatt többletköltségek (az ún. akadályoztatási költségek) felszámítását a 2/1977. (I. 24.) KGM–ÁH sz. rendelet 2. sz. mellékletének VII. fejezete szabályozza. Ennek 1. pontja szerint „Amennyiben a helyszíni szerelési munkát el nem hárítható többletköltséget előidéző körülmények között kell végezni, a többletköltség mértékét, ha ezek a körülmények a költségvetés készítésénél ismertek, a költségvetésben figyelembe kell venni. Ezek nem ismerése esetében viszont, ha a szerződéskötés időpontjában vagy a kivitelezés folyamán nyilvánvalóvá válnak, a felek együttesen kötelesek a többletköltséget meghatározni”.
A többletköltség felszámításában a felek egymás között – a már említettek folytán – nem is kívántak megállapodni. Az alvállalkozó a periratok között található költségvetésben előirányzott ugyan a munkabér után 10% többletköltséget, ezt azonban helyszíni bejárási (organizációs) jegyzőkönyvvel és számításokkal nem támasztotta alá.
A kivitelezés folyamán – a tényleges helyzet ismeretében – sem történt meg a többletköltség meghatározása.
A szakértő az építési naplóban talált egyes bejegyzések alapján véleményezte jogosnak a 10% felár elszámolását. A naplóban található adatoknak (az akadályoztatás jellege, tartama, az akadályozott dolgozók száma stb.) az előírt számításban való feldolgozása hiányában a szakértő véleménye nem fogadható el. Az említett többletköltségek figyelembevételét az árszabályozó rendelkezések nem írják elő kötelezően. Az esetleg felmerült költségek címén érvényesíthető pótlék mértéke – különös tekintettel az organizációs jegyzőkönyv hiányára – aligha tisztázható utólag. Ilyen körülmények között legfeljebb a VII. fejezet 5. pontjának c) alpontjában említett eseti akadályozás költségei jöhetnének szóba, ha azokat a szerelési naplóban rögzítették és az alperes a felmerülésüket elismerte.
Az alperesnek a késedelmi kötbér iránti keresetét a bíróság azért utasította el, mert az 1978. június 30-i teljesítési határidőhöz képest az 1979. szeptember 28-án benyújtott viszontkereset elkésett, bíróilag nem érvényesíthető követelésre vonatkozott. A fellebbezés indokolása szerint azonban a felek a határidőt több ízben módosították.
A bizonyítást mindezek folytán ki kell egészíteni arra nézve, hogy a teljesítési határidőt a felek mikor, milyen okiratokban milyen okból módosították. Abban az esetben, ha a vállalkozó határidő módosítást kezdeményez, de a megrendelő ahhoz csak részben járul hozzá (pl. féléves hosszabbítás helyett csak negyedéveset fogad el), úgy a rövidebb tartamú módosítás akkor is hatályos, ha az utóbbit a vállalkozó külön nyilatkozattal nem erősíti meg. A vállalkozó ugyanis az eredeti terhesebb határidőhöz nyilvánvalóan nem ragaszkodik, sőt attól kíván mentesülni, s a rövidebb módosítás erejéig a felek erre vonatkozó szándéka is egyező.
Ha az új eljárás eredményeként is az lenne megállapítható, hogy a kötbérigény 1979. szeptember 28-án már elévülés miatt nem volt érvényesíthető, ez még nem jelenti, hogy az igény jogossága nem is vizsgálható. Ha ugyanis az igény elévülése még nem következett be akkor, amikor a felperes követelése keletkezett, az alperes követelését még beszámítás formájában érvényesítheti [Ptk. 297. § (2) bek.]. Az alperes a 3. sorszámú előkészítő iratában csak fenntartotta a kötbér beszámításához való jogát, utóbb pedig a kötbér megítélését kérte. Az e tárgyban előterjesztett viszontkereset azonban az állandó gazdasági ítélkezési gyakorlat szerint [GKT 1/1973. sz. állásfoglalás] egyúttal a kereseti összeg erejéig beszámítási kifogásnak tekintendő, ha a kötbérigény elévült.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján az első fokú ítéletnek a fellebbezéssel megtámadott rendelkezéseit hatályon kívül helyezte és ebben a körben az eljárt bíróságot a per újabb tárgyalására, újabb határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Gf. V. 30 171/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás