GK BH 1982/480
GK BH 1982/480
1982.11.01.
Társadalmi tulajdon védelme vagy széles körben fenyegető veszély elhárítása érdekében a megbízás nélküli ügyvivő beavatkozása az intézkedésre jogosult, illetőleg köteles személy akaratától függetlenül is helyénvaló [Ptk. 484. §, 485. §, 486. § (2) bek.].
A felperes beavatkozója tervei alapján az I. r. alperes 2 db lakóépületet épített a felperes részére. A használat során a radiátorok valamennyi épületben kilyukadtak. A felperes szavatossági igényét a vállalkozó, illetőleg közreműködői nem ismerték el, ezért a felperes keresetében a radiátorok kicserélésére és kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az I. r. alperest. Minthogy időközben a hibás radiátorok cseréje megtörtént, a felperes a keresetet akként módosította, hogy 11 039 db radiátor 700 514 Ft ellenértéke megfizetésére kérte kötelezni az I. r. alperest, illetőleg közrehatása arányában az üzemeltető II. r. alperest. A felperes a beruházási vállalatot és a tervezőt, az I. r. alperes közreműködőit perbevonta. Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Elsődlegesen elévülésre hivatkoztak.
Az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítást rendelt el. A szakvélemény szerint sem tervezési, sem kivitelezési hiba nem történt, és anyaghiba sem volt megállapítható; a radiátorok kilyukadásának oka oxigénkorrózió, amit az ivóvízhálózatból a fűtési hálózatba jutott nagy mennyiségű víz oxigéntartalma idézett elő. A szakértő ebből azt a következtetést vonta le, hogy a vízpótlás meghaladta a szakszerű üzemeltetés során elvárható mértéket.
Az elsőfokú bíróság a szakvélemény alapján hozott ítéletében a II. r. alperest kötelezte, hogy a felperesnek fizessen meg 700 514 Ft-ot. Az I. r. alperes elleni keresetet elutasította. Az ítélet indokolása utalt a szakvélemény megállapításaira, melyet a II. r. alperes nem tudott megcáfolni. A szakvélemény szerint a hiba oka üzemeltetési eredetű. Az elsőfokú bíróság egyébként az elévülés nyugvását állapította meg s ennek folytán az elévülési kifogás alaptalanságát.
Az ítélet ellen a II. r. alperes fellebbezett. A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezés folytán hozott határozatával az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A hatályon kívül helyezést azzal indokolta, hogy a szakvélemény kiegészítése szükséges, mert a szakértő korábban nem vizsgálta, hogy a nagy gyakoriságú vízutántöltést mi tette szükségessé, az valóban indokolt volt-e.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást és a tényállást kiegészítette.
Az elsőfokú bíróság újabb ítéletével is kötelezte a II. r. alperest, hogy 700 514 Ft-ot és annak 1977. július 21-től járó törvényes kamatát fizesse meg a felperesnek. Az I. r. alperessel szemben a keresetet ismét elutasította. Az ítélet indokolása részletezte a megállapított kiegészített tényállást, és utalt a kiegészített szakértői véleményre, amely a további vizsgálatok eredményeként is változatlanul azt a végső következtetést vonta le, hogy az acéllemez radiátorok lyukadását az ivóvízhálózatból végzett indokolatlan mértékű vízutánpótlás miatt bekövetkezett oxigénkorrózió okozta. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes kárát kizárólag az üzemeltető II. r. alperes okozta. Az elévülés kérdésében elfoglalt álláspontját azzal indokolta, hogy a felperes a tömeges radiátorlyukadásokról 1976 végén, illetőleg 1977 márciusában részben a lakók bejelentéséből, részben a II. r. alperestől értesült. Ezt követően valamennyi féllel tárgyalást folytatott a szavatossági igényről. A keresetét 1977. július 21-én előterjesztette, és egyidejűleg az üzemeltetőt perbehívta. A felperes tényleges kárigénye csak 1977. július végén keletkezett, amikor a lakók érdekében – mint a Ptk. 484. §-a szerinti megbízás nélküli ügyvivő – eljárva, a radiátorokat beszerezte, illetőleg azok ellenértékét kifizette. Ezzel a vagyonában beállott kárt a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján közvetlenül érvényesíthette a károkozóval szemben.
Az ítélet ellen ismét a II. r. alperes fellebbezett.
A fellebbezés nem alapos.
A felperes kereseti kérelme kétirányú volt. Egyrészt a vállalkozó ellen irányult szavatossági javítás, másrészt az üzemeltető ellen a költségek megtérítése iránt.
A szakértő a szakvéleményében foglaltakat fenntartotta, megismételte azt a megállapítást, hogy sem tervezési, sem kivitelezési hiba nem történt. Az anyagvizsgálatokat végző intézet képviselője a fellebbezési tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy a szilíciumtartalmat illetően nincs ellentmondás az ő vizsgálati eredményük és a II. r. alperes által beszerzett szakvélemény eredményei között, ugyanis az eredményeket felfelé kerekítve századpontossággal adta meg, és azok emiatt egyeznek. Az általa vizsgált anyagok széntartalma nem volt magas. E szakértő szerint sem a szilícium, sem a szén esetleges megnövekedett aránya önmagában – oxigén bejutása nélkül – nem okoz lyukkorróziót.
A szakértő a megismételt eljárásban a Legfelsőbb Bíróság korábbi határozatában adott iránymutatás szerint vizsgálta azokat az egyéb körülményeket is, melyek indokolhatták a nagy gyakoriságú vízutántöltést, így az I. r. alperes által végzett szavatossági munkákat, a lakók által történt vízvételt. E vonatkozásokban a szakértő azt állapította meg, hogy a műszaki meghibásodásoknak az I. r. alperes által végzett javítása – pl. radiátorok csöpögése miatti és hasonló javítások – nem okozhatták olyan nagy mennyiségű víz bevitelét, ami a rendszer tönkremenetelét eredményezte.
Az üzemeltetéssel kapcsolatban a szakértő a fellebbezési tárgyaláson előadta, hogy a II. r. alperes 1976 előtt üzemeltetési naplót nem vezetett, ezért a korábbi üzemeltetési módra pozitív megállapítást nem tudott tenni. Erre konkrét adatok nem voltak, de egyéb vizsgálatok eredményéből kizárásos alapon azt a következtetést tudta levonni, hogy az acéllemez radiátorok lyukadását a szokásos üzemeltetési módtól eltérő, az ivóvízhálózatból végzett indokolatlan mértékű vízutánpótlás által a rendszerbe jutott nagy mennyiségű oxigén okozta. A vizsgálatok eredményeként minden más ok kizárható.
A Legfelsőbb Bíróság elfogadta és aggálytalannak találta a szakvélemény megállapításait.
A II. r. alperes egyrészt az üzemeltetésre, másrészt karbantartásra vállalkozott. A szerződéssel kapcsolatban kár keletkezett.
A Ptk. 310. §-a szerint, aki a szerződés hibás teljesítésével kárt okoz, köteles azt megtéríteni.
A szakértői bizonyítás szerint a nem megfelelő üzemeltetés folytán a II. r. alperes terhére a kártérítési felelősséget megalapozó jogellenes magatartás és az okozati összefüggés egyaránt fennáll. A további károk elhárításához szükséges intézkedést a felperes építtető tette meg.
A Ptk. 484. §-a szerint, aki valamely ügyben más helyett eljár anélkül, hogy arra megbízás alapján vagy egyébként jogosult volna, az ügyet úgy köteles ellátni, amint azt annak érdeke és feltehető akarata megkívánja, akinek javára beavatkozott.
A 485. § (1) bekezdése értelmében a más ügyeibe jogosultság nélkül való beavatkozás csak akkor helyénvaló, ha az ügy ura érdekeinek és feltehető akaratának megfelel. A (2) bekezdés pedig többek között úgy rendelkezik, hogy a társadalmi tulajdon védelme érdekében az intézkedésre jogosult személy, széles körben fenyegető veszély megelőzése vagy elhárítása érdekében a tulajdonos vagy más rendelkezésre jogosult személy akarata ellenére is helye van beavatkozásnak.
A Ptk. 486. §-ának (2) bekezdése szerint, ha a megbízás nélküli ügyvivő beavatkozása helyénvaló volt, őt a megbízott jogai illetik, függetlenül attól, hogy beavatkozása sikerrel járt-e.
A jogszabályból következik tehát, hogy ha a társadalmi tulajdon védelme, széles körben fenyegető veszély elhárítása végett történik a beavatkozás, még akkor is indokoltnak minősül, ha az ügy urának akarata ellenére történt.
A jelen esetben nemcsak a lakók tulajdonában, de a társadalmi tulajdonban levő épületben és közös részeiben, illetőleg a fűtési rendszerben bekövetkezhető súlyosabb hibák megelőzése érdekében is szükség volt a beavatkozásra. A radiátorok kilyukadása miatt ugyanis további súlyos károk is bekövetkezhettek volna.
A fentiek szerint a felperes ténykedése helyénvaló volt. A hibás radiátorok kicserélésével felmerült ellenértéket a felperes kifizette, költségeit jogosan érvényesíthette.
A II. r. alperes elévülési kifogása sem alapos. A felperes a tömeges radiátor lyukadásokról 1976 októberében értesült először a lakók bejelentéséből. A felperes a szavatossági, illetőleg kártérítési igénye iránt 1977. július 21-én keresetet terjesztett elő az I. r. alperes ellen, melyben egyidejűleg az üzemeltetőt beavatkozóként perbehívta.
A GKT 98/1973. számú állásfoglalás szerint gazdasági perben a perbehívásnak a perbehívott személlyel való közlése az utóbbival szemben abban az esetben is megszakítja az elévülést, ha a perbehívott a perbehívást nem fogadja el. A felperes a kártérítési igényét tehát időben érvényesítette, az nem évült el.
A kifejtettekre tekintettel az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást és vonta le a megfelelő jogi következtetéseket, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. IV. 31 802/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás