GK BH 1982/482
GK BH 1982/482
1982.11.01.
Nemzetközi légifuvarozás során külföldi származású küldeményben keletkezett károsodással kapcsolatban a kár összegét nem az ún. Varsói Egyezmény, hanem a Légifuvarozók Nemzetközi Szövetségének (IATA) „kárbenyújtási egyezménye” szerint meghatározott legmagasabb összegek figyelembevételével és külföldi pénznemben kell meghatározni [Ptk. 506. § (2) bek., Nemzetközi Légifuvarozásra vonatkozó, Varsóban 1929. október 12-én aláírt és az 1936. évi XXVII. törvénnyel kihirdetett, valamint az 1955. szeptember 26-án aláírt és az 1964. évi 19. sz. tvr.-tel módosított Egyezmény (Varsói Egyezmény) 22. cikk (2) bek. a) pont, (5) bek.].
A felperes távolkeletről 28 csomagban bőrkabátokat importált az I. r. beavatkozó áruház részére. A küldeményt a II. r. beavatkozó (külföldi légitársaság) fuvarozta Magyarországra, és itt az alperes szolgáltatta ki, amikor is megállapították, hogy 2 csomag bőrkabát hiányzik 36,4 kg súlyban. A felperes a keresetében az ebből eredő kárát érvényesítette.
Az alperes a felelősségét nem vitatta, a kártérítés mértéke szempontjából azonban hivatkozott a légifuvarozásra vonatkozó Varsói Egyezményre, melynek értelmében az elveszett áruk kilogrammja után maximum 250 aranyfrankot köteles téríteni, ez pedig 500 Ft-nak felel meg [Varsói Egyezmény 22. cikk (2) bek. a) pont].
Az elsőfokú bíróság az alperesnek a 250 aranyfranknak 500 Ft-ra való átváltási lehetőségét nem fogadta el, és megkereste a Pénzügyminisztériumot az aranyfrank forintértékének közlése céljából. A Pénzügyminisztérium válasza szerint Magyarországon nem jegyzik a Varsói Egyezményben meghatározott aranyfrankot. Utalt arra is a tájékoztatás, hogy az egyes valuták aranyparitásos árfolyama jegyzésének felfüggesztése óta az aranyfrank forintellenértékének közvetett meghatározása is bizonyos elvi és gyakorlati nehézségeket vet fel.
Ezek után az elsőfokú bíróság az alperest 23 732 Ft megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a Légifuvarozók Nemzetközi Egyesületének gyakorlata szerint a légifuvarozók felelősségének felső határa az elveszett küldemény kilogrammja után 20 dollárban határozható meg, így az alperes felelősségét is ehhez a mértékhez kell igazítani. Egyben az átszámítást is elvégezte az akkor érvényben levő 32,60 Ft-os árfolyamon, aminek eredményeképpen kötelezte az alperest 23 732 Ft megfizetésére.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A fellebbezés részben alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezési eljárásban a Magyar Nemzeti Bankot kereste meg az aranyfrank átszámításával kapcsolatos álláspontjának közlésére. A Magyar Nemzeti Bank szintén azt válaszolta, hogy a Varsói Egyezményben meghatározott aranyfrankot nem jegyzi, de egyben tájékoztatást adott arról is, hogy a pénzügyileg jelentősebb európai országok sem jegyzik. Kitért arra is, hogy az aranyat a nemzetközi pénzügyi rendszerből kiküszöbölték, így annak piaci ára bármely más piaci cikk árához hasonlóan ingadozik, és a nemzetközi egyezményekkel kapcsolatos kártérítési összeghatár megállapítására az aranyérték ma már alkalmas. Célszerűnek látszik a nemzetközi egyezményeknek az új körülményekhez való igazítása.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezési eljárás során kötelezte az alperest, hogy terjesszen elő bizonyítékokat arra vonatkozóan, hogy a nagyobb európai szocialista és nem szocialista országok légitársaságai üzleti feltételeikben szerződésileg vagy más módon kikötik-e az elveszett, megsemmisült áru kg-ja után a maximális kártérítés mértékét, és ha igen, milyen tartalommal, tehát egy kg áru után milyen térítést nyújtanak és milyen pénznemben.
Az alperes a felhívásnak eleget tett, és becsatolta a Légifuvarozók Nemzetközi Egyesületének (IATA) telexet és a szervezet, kárigény-benyújtási egyezményét. A telex szerint Csehszlovákiában 119 cseh korona Dániában 17 SDR, Finnországban 17 SDR, a Német Szövetségi Köztársaságban 53,50 márka, Norvégiában 17 SDR, Svájcban 67,75 svájci frank és Angliában 9,57 fontsterling a kilogrammonkénti kártérítési maximum. Az előbb említett Egyezmény B g/b pontja pedig kimondja, hogy a kárrendezés összege nem haladhatja meg a légifuvarlevélen fuvarozásra bevallott értéket, vagy ha a fuvarlevélen nem nyilvánítottak értéket, úgy a kg-onkénti 20 dollárt.
A fentiekből kitűnően megállapítható, hogy az arany világpiaci árának ilyen nagyarányú emelkedése miatt a kárrendezés szempontjából a Varsói Egyezmény szerinti aranyfrank (0,9 finomságú arany) a kártérítés mértékének megállapítására nem alkalmas, mert az arany napi árfolyamra való átszámítása révén a kártérítés maximálásának elve gyakorlatilag megszűnne hatályosulni. Mivel pedig a Varsói Egyezményben (hasonlóan a többi fuvarozási szabályzathoz) a kártérítés mértékének maximálása a fuvarozói felelősség egyik alapvető tétele, az aranyárak figyelembevétele (beleértve annak esetenkénti nagyarányú ingadozását is) és a kártérítés eszerinti meghatározása jogszabályellenes gyakorlathoz vezetne, tekintettel arra, hogy az Egyezmény belföldi kihirdetésére és így alkalmazhatóságára törvény, illetve törvényerejű rendelet útján került sor.
Az aranyfrank figyelmen kívül hagyása mellett további kérdés a helyettesítő pénzegység meghatározása és annak nagysága. Ennek érdekében folytatta le a Legfelsőbb Bíróság a széles körű bizonyítási eljárást, aminek eredményeképpen megállapítható volt, hogy a világ jelentősebb légitársaságai attól függetlenül, hogy a Légifuvarozók Nemzetközi Egyesületének tagjai vagy sem, ennek az Egyesületnek a szabályzata szerint az elveszett áruk kg-ja után 20 USA-dollár körüli kártérítést vállalnak, illetve kötnek ki üzleti feltételeikben vagy fuvarozási szerződéseikben. Ezt a mértéket a Legfelsőbb Bíróság az alperes felelőssége szempontjából is elfogadhatónak tartotta.
A 20 dollár/kg érték megállapítását, illetve az aranyárak alkalmazhatatlansága miatt a kártérítés maximumának az aranytól eltérő meghatározását az is lehetővé tette, hogy a Ptk. 506. §-ának (2) bekezdése és az ehhez fűzött miniszteri indokolás, valamint a Ptk. XLI „Fuvarozás” című fejezetének bevezető indokolása elismeri, hogy a nemzetközi fuvarozások esetében igen nagy szerepe van a más országokkal kötött, esetleg nem is jogszabályszintű egyezményeknek, amelyek rendelkezései megelőzhetik a belföldi jogszabályok előírásait is. Kétségtelen, hogy a 20 dollár/kg kártérítési maximum alkalmazása mögött olyan nemzetközi egyezmény, szerződés vagy szabály kifejezetten nincs, mint amiről a Ptk. 506. §-ának (2) bekezdése szól (habár az IATA kárigény benyújtási eljárási egyezményének az alperes is tagja), a jogszabályalkotók célkitűzéseivel azonban megegyezik az a törekvés, hogy a belföldi fuvarozónak a külföldi hasonló jellegű fuvarozókkal azonos jogai és kötelezettségei legyenek. Mivel pedig a 20 dollár/kg-os kártérítési mérték jelenleg világviszonylatban uralkodó gyakorlatnak tekinthető a légifuvarozásban, ezt a tényt mint valamiféle hallgatólagos egyezményt az alperes, azaz a magyar légifuvarozó vállalat szempontjából nem lehet figyelmen kívül hagyni.
Az aranyfrank alkalmazásának mellőzése természetesen nem jelenti azt, hogy a Varsói Egyezmény minden további rendelkezése változatlanul ne hatályosulna. Ezek közül elsősorban az Egyezmény 22. cikkének (5) bekezdésére kell utalni, melynek értelmében az aranyfrankot bírósági eljárás esetén az ítélethozatal napján jegyzett aranyérték alapján kell a nemzeti pénzegységre átszámítani. Nyilvánvaló, hogy amennyiben és amíg az aranyfrankot az USA-dollár helyettesíti, úgy az átszámítás szabályai erre a pénznemre vonatkoznak. Az elsőfokú bíróság tehát helyesen jutott arra a következtetésre, hogy az alperest az elveszett küldemény kilogrammja után 20 dollár kártérítésre kell kötelezni, de nem az Egyezménynek megfelelően járt el, amikor a megállapított dollárösszeget egyben átszámította a belföldi pénznemre, és ez utóbbiban határozta meg az alperes kártérítési kötelezettségét. Az átszámításra ugyanis a Varsói Egyezmény 22. cikke szerint értelemszerűen csak a jogerős ítélet alapján, az aznapi árfolyamon kerülhet sor, ami az elsőfokú bíróság ítéletének meghozatalakor még nem volt ismert. Ettől függetlenül az elsőfokú bíróság nem határozta meg azt a forrást, amelynek alapján az átszámítási kulcsot alkalmazta. Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az alperest a 36,4 kg elveszett áru figyelembevételével az előbbiek szerint kiszámítandó USA-dollárban marasztalta. (Legf. Bír. Gf. III. 31 244/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás