MK BH 1982/483
MK BH 1982/483
1982.11.01.
I. Ha a tanulmányi szerződésben a felek a munkáltatónál a tanulmányok befejezése után munkaviszonyban töltendő idő tartamát a jogszabályban megengedettnél hosszabb időtartamban határozták meg, ez a kikötés nem teszi érvénytelenné az egész szerződést, és a szerződés egyéb rendelkezései érvényben maradnak [1967. évi II. törvény 21. § (2) bek., 22. § (3) bek.; 34/1967. (X. 8.) Korm. sz. r. 15. §].
II. Ha a munkáltató a továbbtanuló dolgozót olyan támogatásban részesítette, amely jogszabály alapján kötelezően nem illette meg, és amelyről a tanulmányi szerződésben sem rendelkeztek a felek, a szerződést megszegő dolgozó ezt a támogatást is köteles megtéríteni [1967. évi II. törvény 8. § (2) bek.; 17/1979. (XII. 1.) MüM sz. r. 8. § (2) bek.; 23/1974. (IX. 4.) MüM sz. r. 20. §, 21. §].
A felperes munkaviszonyban állt az alperesnél, s ez idő alatt művezetőként dolgozott.
1977-ben tanulmányokat kezdett egy hároméves levelező tagozatú árszakértői tanfolyamon. A peres felek 1977. szeptember 19-én tanulmányi szerződést kötöttek. Ebben az alperes vállalta, hogy viseli a tanfolyam költségeit (tanfolyami díj, tankönyvek ára, munkaidő-kedvezmény) és a tanfolyam elvégzése után a felperest a szerzett képzettségének megfelelő munkakörben foglalkoztatja. A felperes pedig arra kötelezte magát, hogy a tanfolyam elvégzése után három évig az alperes alkalmazásában végez munkát, ha pedig ezt a kötelezettségvállalását megszegné, a tanfolyam költségeit megtéríti az alperesnek.
A felperes a tanfolyami oklevél 1981. március 26-i megszerzése előtt, 1981. január 8-án felmondással megszüntette a munkaviszonyát.
Az alperes az 1981. február 10-én hozott határozatában 9181 forint tanulmányi költség visszafizetését követelte a felperestől, mivel a tanulmányi szerződésben vállalt kötelezettségét megszegte.
A felperes kérelemmel fordult a munkaügyi döntőbizottsághoz, és ebben a tanulmányi támogatás visszafizetésére kötelező határozat hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy a tanulmányi kedvezmények őt a 23/1974. (IX. 4.) MüM számú rendelet, illetve a kollektív szerződés alapján megillették, ezért ezekre az alperes nem volt jogosult tanulmányi szerződést kötni. Arra is hivatkozott, hogy az alperes nem foglalkoztatta őt a képzettségének megfelelő munkakörben.
A munkaügyi döntőbizottság elutasította a kérelmet.
A felperes a döntőbizottság határozatát a kérelmével azonos tartalmú keresettel támadta meg.
Az alperes kérte a kereset elutasítását. Álláspontja szerint a tanulmányi szerződés jogszerű, s az abban vállalt kötelezettségeit nem szegte meg. A felperest a képzettségének megfelelő munkakörben csak a tanfolyam elvégzése után lett volna köteles foglalkoztatni, erre azonban nem volt lehetősége, mert a felperes a munkaviszonyát időközben megszüntette.
A munkaügyi bíróság az ítéletével mentesítette a felperest a tanulmányi támogatás visszafizetésének kötelezettsége alól.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy az alperes a tanulmányi szerződés megkötésénél jogszabályt sértett. Ezért a szerződés érvénytelen, amiből következik, hogy a felperessel szemben igényt nem támaszthat. Indokolásában egyébként az Mt. 21. §-ának (2) bekezdésére és az Mt. V. 11. §-ának (2) bekezdésére hivatkozott. Álláspontja szerint ez utóbbi jogszabály rendelkezését szegte meg az alperes, amikor kikötötte, hogy a felperes – a tanfolyam elvégzése után – a jogszabályban meghatározott két év helyett három évig köteles a munkaviszonyát fenntartani.
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A perben nem volt vitás, hogy a felperes tanfolyami továbbképzésben vett részt. Ennek a költségeit vállalta magára az alperes az 1977. szeptember 19-én megkötött tanulmányi szerződésben. E szerződésben kölcsönösen vállalt kötelezettségek teljesítését illetően a munkaügyi bíróság a bizonyítási eljárás lefolytatását azért mellőzte, mert álláspontja szerint a tanulmányi szerződés érvénytelen volt.
A munkaügyi bíróságnak ez az álláspontja téves.
Téves jogi következtetést vont le ugyanis abból a valóban jogszabályba – az Mt. V. akkor hatályban volt 15. §-ának (2) bekezdésébe – ütköző szerződéses kikötésből, hogy a felperes a tanfolyam befejezése után három évig köteles az alperes alkalmazásában maradni. A munkaszerződésekre vonatkozó, az Mt. 22. §-ának (3) bekezdésében megfogalmazott elvet ugyanis általánosan kell alkalmazni a munkaviszony keretében kötött valamennyi szerződésre nézve. Eszerint pedig, ha a szerződésnek csak valamely rendelkezése ellenkezik a munkaviszonyra vonatkozó szabállyal, csak ez a rendelkezés érvénytelen, a szerződés további kikötései viszont továbbra is változatlanul érvényben maradnak.
Ehhez képest a munkaügyi bíróságnak egyrészt meg kellett volna állapítania, hogy a felek között létrejött tanulmányi szerződés megkötése az Mt. 21. §-ának (2) bekezdésében és az Mt. V. akkor hatályos 15. §-ának (1)–(2) bekezdésében foglaltakra figyelemmel munkajogi szabályba nem ütközött, másrészt azt, hogy a jogszabályba ütköző szerződéses kikötés az egész tanulmányi szerződést nem tette érvénytelenné, hanem annak tartalma a jogszabály előírásainak megfelelően módosult.
Ezek után a munkaügyi bíróságnak azt kellett volna vizsgálnia, hogy a tanulmányi szerződés tartalmazza-e olyan munkáltatói kötelezettségvállalást, amelyet a továbbtanuló dolgozó részére a 23/1974. (IX. 4.) MüM számú rendelet (a továbbiakban: R.) kötelezően előír.
A perbeli tanulmányi szerződés megkötése idején már olyan gyakorlat alakult ki, hogy a jogszabály alapján kötelezően járó kedvezmények biztosítására tanulmányi szerződés nem köthető. Ezt a 17/1979. (XII. 1.) MüM számú rendelet 8. §-ának (1) bekezdése időközben át is vette.
Az adott esetben tehát – miután ez egyértelmű peradat – a munkaügyi bíróságnak abból kellett volna kiindulnia, hogy az alperes nem kötelezte a felperest az árszakértői tanfolyam elvégzésére. Maga a felperes is így nyilatkozott a munkaügyi döntőbizottság tárgyalásán. Ilyen helyzetben pedig az R. 21. §-a szerint az R. 20. §-ában meghatározott kedvezmények csak tanulmányi szerződés kötése útján biztosíthatók. A felperes tehát a jogszabály alapján semmiféle tanulmányi kedvezményre nem lett volna jogosult.
Az R. 21. §-a visszautal az R. 20. §-ára, amely a tanfolyami továbbképzés esetére tanulmányi szabadság biztosítását nem írja elő. Ezzel ellentétes rendelkezést – az Mt. 8. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra tekintettel – a kollektív szerződés sem tartalmazhat. A tanulmányi szabadságra nézve sem létezett tehát kötelező jogszabályi előírás. Az alperes ennek ellenére biztosítani kívánta a felperes részére ezt a kedvezményt is. A tanulmányi szerződésben erre vonatkozóan a felek viszont megállapodást azért nem kötöttek, mert az alperes abban a hiszemben volt, hogy a kollektív szerződés – egyébként jogszabálysértő – rendelkezésére tekintettel a tanulmányi szabadság a felperest a jogszabály erejénél fogva illeti meg. Ebben a helyzetben az alperes teljesítését úgy kell tekinteni, mint amelyre tanulmányi szerződésen kívüli kötelezettségvállalás alapján került sor. Minthogy e kötelezettségvállalás és teljesítés, a felperes részéről pedig annak elfogadása ugyanabból a célból keletkezett, mint a tanulmányi szerződés, ezért a tanulmányi szerződést megszegő felperes ezt az alperesi támogatást éppen úgy visszatéríteni tartozik, mint a szerződésben szereplő további kedvezmények ellenértékét.
A felperes az általa igénybe vett tanulmányi szabadság idejére kiszámított átlagkereset összegszerűségét (5537 forint) nem vitatta. A perben becsatolt – bizonylatokkal is alátámasztott – alperesi kimutatás szerint az egyéb költségek összege 3216 forint. A tanulmányi szabadság idejére kifizetett átlagkereset és az egyéb költségek együttes összege így 8753 forint. Az alperes fizetési felszólítását az összegszerűség tekintetében tehát ennek megfelelően kellett módosítani. (M. törv. II. 10 141/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás